Amióta szintén gasztromán kvázi sógorom megemlítette nekem a Lila Körte nevű helyet, azóta hiába minden igyekezetem, hogy elmenjek más cukikat is tesztelni, képtelen vagyok. Pedig elhihetitek nekem, hogy őrületesen hajt a kíváncsiság az új helyek felé, de valami ürüggyel ide mindig visszamegyünk. Az első és legbanálisabb kifogásom, hogy a Leves. közelében van, amiről meg, ugye, már tudjátok, hogy mi a véleményem. A második, hogy szerintem náluk van a fővárosban a második legfinomabb fagyi, kb. egy nanomilivel lemaradva csak a Gelarto Rosa mögött, na semmiképp sem ízben, inkább dizájnban.

De hát, aki nem esik hasra attól, hogy a fagyi rózsa alakú, és inkább az ízek harmóniájára és a különleges kreációkra koncentrál, az szerintem nem fog csalódni. Négyszer kóstoltam meg a fagyijukat, hátha mégsem olyan jó. De de! Különös kedvencem a citromos sajttorta, a robbanós cukros karamell és persze az édes-sós camembert fagyi. Bár a kvázi sógorom úgy küldött oda, hogy itt a legfinomabb a málna, és azt még nem is kóstoltam, szóval muszáj lesz még visszamennünk!

Múlt héten végre alkalmat kerítettünk a sütikre is, szerencsére Ernő mindig kapható egy tepsinyi süti bemajszolására, így ráfogtam az egészet és hazavittünk négy darab fenségesen guszta alkotást. Legnagyobb vesztemre – vagy inkább Ernőére –, mire felébredt a délutáni szundizásából, én már kettő és féllel végeztem. Óriási önuralom kellett, hogy meg ne egyem a maradékot is, és ha a tükör nem sokkolna nap, mint nap, akkor valószínűleg nem tartott volna vissza Ernő dörgedelmes haragja sem.

Leírhatatlanul pofátlanul finomak voltak! Könnyűek, habosak, nyáriak, mutatósak, abbahagyhatatlanok! Amiket ettünk: mascarponés répatorta, bazsalikomos citromfelfújt, citromos sajttorta és egy karamell mousse. Imádtam bennük, hogy ötletes a sütik kialakítása, se nem túl csicsásak, se nem túl hétköznapiak, nem csak ízre finomak, hanem látványra is lenyűgözőek. Az biztos, hogy én azóta is oda vágyom, és bár vár még rám egy halom tesztelni való cuki, ha tehetném, megint ide mennék vissza.

Ami viszont nálam elbukott, az a limonádé és a kiszolgálás. A kiszolgálás nagyon akadozik, eddig szinte mindig várnunk kellett, és nem azért, mert sokan voltak, hanem mert kissé szervezetlennek hat a rendszer és a személyzet mintha kétségbeesetten téblábolna. Múltkor jó öt percig álltam a fagyis pultnál, és bár rajtam kívül nem kellett kiszolgálni senkit, mégsem esett le nekik, hogy valamit kezdeni kéne velem. Ha nem akartam volna annyira a fagyijukat (persze pusztán a cikk megírása végett), akkor isten biza sarkon fordulok. De hát akartam...

A másik örök "tesztkérdés" a limonádé ugye. Sajnos ez középszerűen uncsira sikeredett, ráadásul eleve szénsavasan készítik, amit én nem szeretek. Szerintem jó az, ha megkérdezik, hogy miből kérem, az ár-érték arány pedig nem volt túl megnyerő. Ami még meglepő volt számomra, hogy bár zömében cukrászdaként definiálják magukat, körülbelül tíz féle süti van (mondjuk inkább ez a tíz, mint máshol hetven!), alkoholos italokból viszont egy egész arzenál vár ránk, még pálinka koktélokat és menüket is kóstolhatunk különleges szendvicsekkel, mártogatósokkal.

A Lila Körte tehát kellően sokoldalú, nagyon jó az elhelyezkedése (szemben az ELTE-vel, kb. 3 percre a Kálvintól, benn a belvárosban), különleges a kialakítása és őrületesen jók a cukrásztermékeik! Az alkoholokat nem kóstoltuk, de szerintem azok sem okoznának csalódást!

És most jöjjenek a konkrétumok!

A hely neve - Lila Körte

Cím: Bp., V. ker. Kecskeméti u. 2. 

Árak: inkább felső kategória, 5 gombóc fagyiért (200 ft/gombóc) és négy sütiért fizettünk 3300 forintot (tehát nagyjából 400-700 ft/süti)

Nyitva tartás: h-p: 9:00-22:00, sz-v: 10-22

Amiért imádjuk: minden, ami édes; a neve és a dizájnja

Amit hiányolunk: kicsit vendégbarátabb kiszolgálást, illetve én még mindig nem szeretem, ha a szervízdíj benne van az árban (jelen esetben 10%).

Értékelés: 8 (bár ha csak a sütit nézném, akkor bőven 9 fölé)