Gyerekkoromban nem is gondoltam volna, hogy az egykori társasjátékot – a másik kedvenc, a „Gazdálkodj okosan!” mellett– felnőttkoromban is űzni fogom - azzal a különbséggel, hogy itt már tétre megy.
Nemrégiben olvastam Joanne Harris Urak és Játékosok című könyvét, ugyanez volt a témája: a játék, pontosabban a játszma (milyen érdekes a magyar nyelv, pár betű, és a szó értelme máris negatív kicsengésű), ahol urak, és játékosok csaptak össze egymást intrikálva, csendesen. Az úr, aki mindvégig meg volt győződve úri mivoltáról, a háttérből mozgatva a szálakat, emberéleteket tett tönkre, csak hogy a maga állítólagos sérelmét rajtuk, a játékosokon megbosszulja.