Nagyszülei (apai ágon) aradi származásúak, Németországba költöztek. Apja (szüleivel együtt) Mexikóba vándorolt, második házasságát egy indián-spanyol szülőktől származó nővel kötötte. Négy lányuk született, sorban ő a harmadik. Hatévesen járványos gyermekbénulás következtében jobb lábát húzta, apja futballra, úszásra, birkózásra bíztatta. Tizennyolcévesen autóbusz-balesetet szenvedett, jobb lába sok helyen eltörik, medencéje megreped, csigolyái és nőiessége a busz kapaszkodó rúdja miatt sérül. A balesetet követően akkori szerelme elhagyta, a kórházban a terápia részeként festeni kezd. Két év lábadozást követően tud járni, tanulmányait abbahagyja, megismerkedik későbbi (nála 20 évvel idősebb) festőművész férjével. Szüntelenül küzd, miközben férje hűtlenkedik, testi és lelki fájdalmai napról-napra próbára teszik
Frida Kahlo.
Anitával egy munkahelyen dolgoztunk, innen az ismeretség. Akkor még csak úgy ismertem, mint egy nagyon sokoldalú, kreatív nőt, aki vonzódik a világ különböző kultúráihoz, aki minden irodájából egy különleges hangulatú szobát varázsol, és aki mindig újabb és újabb kihívások elé állítja magát.
Most éppen egy Magyarországon egyedülálló dolog megvalósításába fogott: megnyitotta az ország első boszorkánymúzeumát. Ide kaptam meghívást, hogy nézzem meg, mibe is vágta a fejszéjét.
Egy barátnőmmel lestük meg a főboszorkányt szombaton, szigorúan alkonyat után, hiszen a múzeum sötétedéstől éjfélig várja a látogatókat. Amint beléptünk a múzeumba, máris különleges hangulatba csöppentünk: mindenhol sötétség uralkodott, a falakról ijesztő, pókhálós dekorációk lógtak, a pultról egy kővé dermedt fekete macska bámult rám és a háttérből füst gomolygott.
Amíg Anita befejezte az előző csoportnak tartott tárlatvezetést, addig kedélyesen elbeszélgettünk az ajtóban ücsörgő misztikus férfiemberrel, aki kifaggatott minket a horoszkópunkról. A hozzánk csapódó családdal azon kezdtünk el morfondírozni, hogy vajon ezt azért kérdezik-e, hogy eldöntsék, a végén kit áldozunk fel (kizárásos alapon a ’szűz’ jegyűre esett a választásunk), így aztán borzongással vegyült izgalommal léptünk be a szentélybe...
Ritka gusztustalan időre ébredtünk ma, de mivel a honlapunk lényege a pozitív gondolkodás, ezért máshogy közelítem meg ezt a témát.
Kedves Olvasóim! Egy nagyszerű programtippel állok elébetek ezen a szürke, nyálkás, csöpögős, ámde már nagykabát-leolvasztós időben. Menjetek múzeumba! Na, ez így most elég gyér volt kedvcsinálónak, de mindjárt javítok rajta.