A Balaton északi partján, a Balaton- felvidéken Zánkától- Balatonalmádiig húzódik a borvidék. Kiváló minőségű borai elsősorban köszönhetőek a nagyon jó minőségű talajoknak; déli, délkeleti fekvésű, Balatonra nyúló szőlőtábláknak; a Balaton fény- és hőmegtartó, -visszaverő hatásának.

Bevezető

Soproni borvidék

Somlói borvidék

Balatonmelléke / Zalai borvidék

Ha ellátogatunk a borvidékre, akkor egyet fogunk érteni a www.bor.info.hu-val abban, hogy a Balatonfelvidéki borvidéket nem egyedül a megkülönböztetésre érdemes, ellenőrzött eredetű borainak sajátosságai, hanem a bennük is megtestesülő természeti környezetének, történelmének, kulturális hagyományainak egyedisége együtt teszik különösen figyelemre méltóvá, Európa kellős közepén. Mint Eötvös Károly írja: "A Balaton és Bakony ez a két fönséges természeti tünemény egymást öleli át, egymásra árasztja fényét és sugarát, hagyományait, költészetét." A Balatonfelvidéki borvidék szőlőhegyei pedig értékes gyöngyfüzérként mindenhol ott sorakoznak, ahol e két csodálatos tájegység ölelkezik. Apáról-fiúra szálló ősi intelem: " A hegyek büszke magasán hagyjátok meg a magyar szőlőt! Szűrjetek a magasban olyan bort, amilyen isteneknek, királyoknak, igaz embereknek való, ünnepet nyújtó italként!"

A fülledt siófoki nyári esték tudatunkban az évek múlásával - és a kemény marketingnek köszönhetően – szép lassan összefonódtak ama nagy kóla mamuttal, mely még a ’90-es években névadójává vált a ma már igencsak ismert strandnak és éjszakai szórakoztató központnak. Ha azt mondják: Siófok, én azt mondom: bícs. Az új nevet még kicsit szoknom kell, fejemben a Balaton fővárosa eggyé olvadt a strandoló napocskával, a kók még nem áll a számra. De ez mit sem von le értékéből, és a tényből, hogy szeretem!

A mai fiataloknak két dolog jut eszébe, ha meghallják azt a szót: SIÓFOK, mégpedig a Balaton és az őrült éjszakák. A siófoki éjszakák emlékeimben mindig egy színes egyvelegként jelennek meg: sokféle ember, rengeteg stílus és sok-sok zene… Amikor megérkezünk, a legfőbb ’problémánk’ általában az „hol is kezdjünk…” Édes teher!

Nos, magam is meglepődöm azon, hogy én írok fesztiválismertetőt, dehát a világban történnek furcsa dolgok, ugyebár. Megvallom őszintén, nem vagyok egy nagy fesztivál-arc. Sőt, ha anno a munkahelyemen nem dobnak meg egy Sziget hetijeggyel, valószínűleg a porban-fetrengős, rekedtre-üvöltős, nagyon-bekészülős, agyam-eldobós fesztiválok úgy maradtak volna ki az életemből, mint ahogy a házhozrendelős menzakajákból a jóindulat.

Történt azonban, hogy egyszer...