Gyerekkoromban nem is gondoltam volna, hogy az egykori társasjátékot – a másik kedvenc, a „Gazdálkodj okosan!” mellett– felnőttkoromban is űzni fogom - azzal a különbséggel, hogy itt már tétre megy.

Nemrégiben olvastam Joanne Harris Urak és Játékosok című könyvét, ugyanez volt a témája: a játék, pontosabban a játszma (milyen érdekes a magyar nyelv, pár betű, és a szó értelme máris negatív kicsengésű), ahol urak, és játékosok csaptak össze egymást intrikálva, csendesen. Az úr, aki mindvégig meg volt győződve úri mivoltáról, a háttérből mozgatva a szálakat, emberéleteket tett tönkre, csak hogy a maga állítólagos sérelmét rajtuk, a játékosokon megbosszulja.

Hiszen pont ez a tehetség és a hobbi lényege! Ha tehetséged van, akkor anélkül is remekelsz, hogy bárki is trenírozta volna a tudásod, ha pedig valami a hobbid, azt szívből csinálod, lényegtelen, hogy mennyire értesz hozzá. Persze, aki igazán lelkiismeretes, és élni is akar azzal a tehetséggel, amivel a Sors megáldotta, az képzi magát. Sokszor a szülők és az adott személy felelőssége, hogy mit hoz ki a tehetségből. Én mindig is nagyon irigyeltem azokat, akiknek valamihez, bármihez istenadta tehetségük van. Sokszor agyaltam azon, vajon milyen érzés lehet a világ legügyesebb kártyavár építőjének lenni. Vagy milyen lehet a leghajlékonyabb embernek lenni. Úgy szeretném tudni, hogy milyen érzés lehet világsztárnak lenni, akiért milliók őrjöngnek a koncertjein, vagy olyan festőnek, akinek egyetlen képe annyit ér, mint a lottó ötös. Vagy annyira okosnak lenni, hogy mindig, ha egy rém bonyolult jogi kérdést kell megoldani a világban, akkor nálam csörögjön a telefon.

Ez így péntekre - lehet - velős lesz kicsit, de néha ilyen is kell. :)

Nem tudom, veletek előfordult-e már, hogy nem tudtátok pontosan, mit is akartok az élettől, rádöbbentetek, hogy nem vagytok jó helyen a világban, teljesen mást kellene csinálnotok. Szerintem az emberek többsége inkább sodródik, megpróbál alkalmazkodni az elvárások által alakított élethez.

Így tett Szerb Antal Utas és Holdvilág című könyvének főszereplője, a 36 éves Mihály is. Szülői és társadalmi elvárásoknak megfelelően szerzett szakmát, vállalt munkát a családi vállalatnál, illetve, hogy minél inkább konformizálódjon, elvette feleségül a mástól elhódított Erzsit. Talán még el is hiszi, hogy valóban boldog és jó úton halad, egészen addig, amíg olaszországi nászútjukon véletlenül össze nem futnak gyerekkori barátjával.