Videó

A Hét 7enéje
BT - The Fast and the Furious theme

A "Halálos Iramban" filmsorozat első részének legszebb betétdalával szeretnék emléket állítani Paul Walkernek, aki Brian O'Connert, az illegális utcai autóversenyzővé vedlett nyomozót alakította. Tegnap, november 30-án 40 évesen elhunyt egy végzetes autóbalesetben, és a sors iróniája, hogy bár nem ő vezetett, egy utcai verseny- autónak minősülő Porschéban lelte halálát. - by adeeboy

Még több videó

Utolsó kommentek

2010. július 18. vasárnap 16:58

Ernő is ott VOLT

Írta: 
Három éve nem voltam fesztiválozni. Valószínűleg ti ezt a vallomást mindössze egy vállrándítással nyugtázzátok, de el kell mondanom, hogy az elmúlt két nyáron, melyeket külföldön töltöttem, száguldozó honvágyvonatom serényen susogó gőzmozdonyát a fesztiválokról való távolmaradásom felett érzett mérhetetlen fájdalommal fűtötték izzadva lapátoló munkások. Valószínűleg amiatt, hogy fiatalabb koromban olyan kevésszer volt szerencsém (meg főleg pénzem) részt venni fesztiválokon, huszonnyolcéves koromra a legfőbb vágyam egy amolyan igazi fesztiválnyár lett. Fintorgók ezrei húzzák le a "sárbanfetrengős" rendezvényeket, de valamiért én imádom ezt a dolgot. Azokban a napokban, mikor fesztiválon vagyok, átalakulok egy két lábon járó multifunkcionális érzékszervvé és csak szívom magamba a rendezvény atmoszféráját.

Nem csoda hát, hogy ez az érzékszerv a 2007-es Sziget zárónapja óta igencsak kiéhezett az újabb fogyasztanivalóra. Így történt, hogy június 30-án egy Sopronba tartó vonaton találtam magam egy sátorral a hátizsákomban és egy VOLT fesztiválra szóló hetijeggyel a zsebemben. Mikor megérkezett a szerelvény Sopronba, még egy kicsit keserű volt a szájízem amiatt, hogy egyedül vágtam neki az útnak. A VOLT-ot megelőzően hiába írtam ki a legismertebb közösségi portál üzenőfalára, hogy "KI JÖN A VOLT-RA?", csak negatív válaszokat kaptam rá. De belül mégis tudtam, hogy nem fogom magamban motyogva eltölteni az előttem álló három napot. És akkor térjünk is rá az osztályozás első pontjára:

1. Az emberek. Imádom őket. A fesztivál kempingjébe érve, a sátramat a földre dobva botlottam bele az első régi csoporttársamba, akivel gyakorlatilag a következő napok legnagyobb részét töltöttem. Ez persze csak a kezdet volt. A táncoló tömegben, pincészetek pultjainál, a tusolónál sorban állva, mindig összeakadt a tekintetem egy régen látott szempárral, az újonnan megismertekről nem is beszélve. Az egyik legkedvesebb történetem is ehhez a témához kapcsolódik. A második nap reggelén kimentem a városba és az egyik ábécé polca előtt állva épp a borokat nézegettem. A fesztivál területére természetesen nem lehetett máshol vásárolt alkoholt bevinni, viszont a jelentős árkülönbség miatt a kinti vásárlás tűnt jobb ötletnek. Viszont azt is tudtam, hogy amennyiben három hónap absztinencia után leeresztek egy üveg bort a gyomromba a tűző napon, tuti, hogy buli helyett a kórházban kötök ki. Végül arra jutottam, hogy csak találok majd valakit, akivel megoszthatom a nedűt, így a borosüveg a kosaramban landolt. A boltból kiérve három igen kimelegedett és elfáradt diákba botlottam, az egyikük, egy lány épp amiatt panaszkodott a többieknek, hogy nem képes a buszmegállóig elcipelni a táskáját. A fejemben máris összeállt a terv, oda is léptem hozzájuk és azt mondtam: "én hajlandó vagyok elvinni a táskát a megállóig, ha ti segítetek nekem meginni egy üveg bort". Húzták ugyan a szájukat, de szerencsére mosolyra, és belementek az üzletbe; később is sokat pörögtünk együtt. Szóval emberek: 9/10.

2. A helyszín. Sopron gyönyörű és elégedjünk meg ezzel. A fesztivál kis területen helyezkedett el, ami ötletet én ugyan üdvözlök, viszont a színpadok elrendezése hagyott némi kívánnivalót maga után. Első nap a Kiscsillag bulijának kezdetét vártuk (mi is és az együttes is), ami azonban egy darabig nem következhetett be, mert a nagyszínpadon fellépő Tankcsapda hangja teljesen elnyomta Lovasiékat. Végül egy tréfával ütötték el a dolgot, playback-showt nyomtak a Tanksapka zenéjére. Jót röhögtem, de a Kiscsillagot jobban szeretem. Még két rossz pontot érdemel a kemping, amiben nem volt fa, így reggel fél nyolc után már elképzelhetetlen volt a sátorban való alvás, viszont egy jó pont pedig jár a gyönyörű kilátásért. Hely: 7/10 pont.

3. A fellépők. Jók voltak. A témához tartozik, hogy én gitárhívő vagyok, ezerszer inkább mennék el a VOLT-ra, mint hogy fizessek a BalatonSound-ért. Innentől kezdve pedig nem lehet kérdés, hogy itt magas pontszám fog szerepelni. Külön szívfájdalmam, hogy az utolsó napon már nem lehettem ott, így lemaradtam a Kispálról, Péterfy Boriról és a PASO-ról is (de mindhármat megnézem mindjárt a Hegyalján, hihi). A régi idők emlékére szívesen megnéztem volna a Soulfly-t is, és persze azért hangszerek ide, digitalizáció oda, egy Massive Attack vagy egy Dub FX mellett sem lehet becsukott füllel elmenni. Az előbbi nekem is nagy kedvencem, az utóbbiról sok jót hallottam. De ne csak az utolsó napon csámcsogjunk, hisz korábban is volt ott még móka és kacagás! Az óriási sztárok mellett meg kell említenem a Parov Stelar Band-et, akik valami hihetetlen partihangulatot varázsoltak, az igazán tökös Mistery Gang-et, a Harcsa Veronikával az élén Ernőszívetolvasztó Bin-Jip-et, az egyszerűen fasza Vad Fruttikat, az egyre jobb 30Y-t és még szeretném sorolni, de túl sok volt és túl jó. Fellépők: 9/10.

4. És akkor a másik pólus: az árak. DRÁÁÁÁGAAAAAAA!!!!!!!! A 800 forintért árult gyros még okés, de 500 HUF a legolcsóbb nagyfröccsért a fröccsös bódéban?! Ugyan már! Gááááz! Nem a fesztivál szervezőinek, hanem az egyik telekommunikációs cégnek számítana a jó pont, amelyiknek sátrában reggelente ingyen croissant-t, illetve teát és kávét osztogattak (meg wifi is volt annak, aki arra éhezett), de mivel a sátor a fesztivál területén volt, meg egyébként is vajszívű vagyok, az eredmény: 5/10. Punktum.

5. Kiegészítők. Nyolc év kollégium után nincsenek túl nagy igényeim. Normális tusolók, szabadtéri hidegvizes csapok, többségében tiszta vécék, NÉHOL VÉCÉPAPÍR, minden adott volt, ami kellett. Járt még a városban egy igen komoly fesztiválbusz is, illetve egyszer kisvonattal vittek minket a városból a VOLT-ra. Első nap ugyan nem volt melegvíz a tusolóban, de ezzel együtt gratulálok a 9/10 ponthoz. Ja, és pisiléshez még a kamerádat sem kellett letenned:

6. A hangulat. Ezt nem lehet számban kifejezni. Kinek ilyen, kinek olyan. Én végig körülbelül tíz centivel a föld felett lebegtem, tényleg kurvajó buli volt. És itt vissza is térnék a fellépők kérdésére: én úgy szeretek a legjobban bulizni, ha ismerem a számok szövegét és együtt tudok visítani az énekessel. Így én a legtöbb endorfint a Kiscsillag alatt termeltem. Mégis, mikor megkérdezik, hogy melyik koncert miatt mentem el a VOLT-ra, azt válaszolom, hogy "ugyanazért mentem ide is, mint annak idején főiskolára: a közösségi érzés miatt". Megkaptam, köszönöm. High five!

Programajánló