Abban biztosak voltunk, hogy csak szeptemberben tudunk utazni nyári munka miatt, és látszólag abban is biztosak voltunk, hogy Horvátországban fogunk nyaralni. Már mindketten elmúltunk 25 évesek, és még egyikünk sem nyaralt a horvát tengerparton. (Ugye milyen ciki...?) Aztán augusztus első hetében bevágódtam néhány utazási irodába, szembesültem az árakkal, és akkor úgy döntöttünk, hogy az utolsó pillanatra játszunk. Az időponthoz ragaszkodni fogunk, a helyszínhez nem. Így alakult, hogy indulásunk előtt négy nappal lefoglaltuk a nyaralásunkat a görög tengerpartra, Sartiba.
Ha az ember Portugáliába, Spanyolországba, Franciaországba vagy Olaszországba készül, akkor nincs szüksége útlevélre. Görögországba busszal vagy autóval utazva azonban többször is szüksége lehet rá. Vannak már egyezmények Szerbiával és Macedóniával, miszerint a plasztik személyi igazolványt elfogadják, de az ideigleneset sajnos nem, és ha ez a magyar-szerb határon derül ki, akkor a magyar határőrök nem engedik tovább a nyaralni vágyót, mondván, hogy a szerbek, de főleg a macedónok úgysem fogadják el az ideiglenes személyit. Így történt az egyik útitársunkkal is, aki ennek következtében sajnos nem folytathatta az útját velünk a buszon ülők legnagyobb döbbenetére. (A fiatalember családját egész héten szemmel követtük. Nem volt felhőtlen a nyaralásuk...) A folytonos útlevél ellenőrzések miatt az éjszaki utazás során nem nagyon lehet aludni, és Görögországba érkezve azzal kell kezdenünk, hogy egy órával későbbre állítjuk az órát. Szóval az ember enyhén szólva is kimerülten érkezik meg Sartiba. Aztán az idegenvezetők közlik , hogy a csapvíz csak forralva iható, és a WC-be nem, csak a kukába szabad beledobni a papírt a könnyen elduguló csatornahálózat miatt. "És kívánunk mindenkinek kellemes nyaralást!" Hát az első benyomások nem túl pozitívak... Ennek ellenére az ott töltött egy hét tapasztalatai alapján csak ajánlani tudom mindenkinek Sartit. Hogy miért? Hát hirtelen hat okot találtam...