Talán ez a legnehezebb része a dolgozói életnek. Nyár van és a világegyetem minden egyes kis atomja az ellen van, hogy az ember a munkájára koncentráljon. Néha felnézek a monitor mögül és azt látom, hogy odakint önmagával szeretkezik a természet és engem is lágy ölébe invitál. A kollégák egymás után mennek szabadságra, hogy kiszakadjanak egy kicsit a hétköznapokból. Én szeptemberre időzítettem az üdülést, úgyhogy nem maradt más, mint végigüldögélni idebent a nyári hétköznapokat. De csak a hétköznapokat. A hétvégék... na az már más tészta.