Ülök a padon és himbálom a lábam. Ovis voltam, mikor utoljára átéltem ezt az élményt, akkor még azért, mert méreteimből adódóan nem ért le a lábam a földig. Most viszont egy jól megtermett gödör van alattam, így a lábam vígan lóbálhatom.

...

Október, az egész világon, a mellrák elleni küzdelem hónapja. Az Egészség Hídja Összefogás idén kilencedik alkalommal október 2-án, szombaton rendezi meg a Lánchídi sétát – természetesen csupa rózsaszínben.

Mi ott leszünk! Ugye, ti is jöttök?

Környezetem bizonyos elemei néha felvilágosítanak: netfüggő vagyok. Én? Biztos nem. Mármint azt nem tudom, hol kezdődik az orvosi kategória, de életem tudatos szervezését nem gondolom betegségnek.  Tény, hogy nagyanyáink a ház előtti lócára ültek ki, ha „csetelni” szerettek volna valakivel, és nem vonultak el a hátsó szobába, de hogy is hasonlíthatnánk össze a mai kort egy olyan korral, amikor az emberre egész életében nem zuhant annyi információ, mint most ránk egy nap alatt. Mivel a világ felgyorsult, nekünk is fel kell gyorsulnunk. Igenis használni kell azokat a technikai eszközöket, melyek segítik az életünket.

Nem egyszerű közlekedni a városi dzsungelben. Több millió ember próbálja nap, mint nap átverekedni magát a város egyik részéből a másikba. Nagy kihívást jelentő feladat ez, akár autóval, akár BKV-val próbálkozunk. Pláne, ha belebotlunk egy jó kis dugóba.

Tarzan! Kölcsönadnád az indádat?

Ebben a szolid 13⁰C-ban az is felfogja, hogy vége van a nyárnak, aki az előző évek szeptembereit a nyári fotók nézegetésével mindig átugrotta. Elkezdődött a suli, és a jó szokásokhoz híven az első tanítási napon nemcsak hőmérsékletileg, hanem közlekedésügyileg is lefagyott a város. Föld alatt és föld felett egyaránt.

Már-már közhely, hogy Budapesten annyi a lehetőség, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni. Több a munkalehetőség, több a szórakozási lehetőség, több lehetőség van személyiségünk fejlesztésére is. Gondolhatjátok: naná, gyakoroljuk a türelmet. 

Amióta Budapesten élek, többször rá kellett döbbennem arra, hogy az elvek, amik szerint eddigi életem éltem, és a tettek, amikkel elveimet cselekvéssé formálhatom, bizony nagyon messze állnak egymástól...

Igen, tudom, hogy a nap minden reggel felkel és minden este lemegy. Sőt, azt is tudom, hogy ez minden városban így van. A balatoni nyaralás sem múlhat el egy jó kis naplementenézés nélkül, persze akkor igazán látványos, ha a tó déli partján állsz. 

Egy cikk augusztus 20-án, egyáltalán nem augusztus 20-ról.

Kétféle ember létezik. Van, aki imádja Budapestet és van, aki nagyon nem. Köztes állapot nincs, mert ha már el kell gondolkozni azon, hogy valamit szeretek-e, akkor az azt jelenti, hogy nem szeretem. „Háááááááááát”-tal pedig nem kezdünk mondatot.

Hogy ez a blog enyhén naiv lesz? Igen! 
Meglehetősen szubjektív? Persze! 
Végtelenségig elfogult? Naná!

Kizárólag azoknak, akik feltétel nélkül imádják Budapestet – vagy szeretnék megszeretni!