Videó

A Hét 7enéje
BT - The Fast and the Furious theme

A "Halálos Iramban" filmsorozat első részének legszebb betétdalával szeretnék emléket állítani Paul Walkernek, aki Brian O'Connert, az illegális utcai autóversenyzővé vedlett nyomozót alakította. Tegnap, november 30-án 40 évesen elhunyt egy végzetes autóbalesetben, és a sors iróniája, hogy bár nem ő vezetett, egy utcai verseny- autónak minősülő Porschéban lelte halálát. - by adeeboy

Még több videó

Utolsó kommentek

2010. augusztus 26. csütörtök 21:59

Tanulj meg segíteni!

Írta: 

Már-már közhely, hogy Budapesten annyi a lehetőség, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni. Több a munkalehetőség, több a szórakozási lehetőség, több lehetőség van személyiségünk fejlesztésére is. Gondolhatjátok: naná, gyakoroljuk a türelmet.


Amióta Budapesten élek, többször rá kellett döbbennem arra, hogy az elvek, amik szerint eddigi életem éltem, és a tettek, amikkel elveimet cselekvéssé formálhatom, bizony nagyon messze állnak egymástól. Gondolok valamit a világról, ezt persze mindenhol hangoztatom, aztán hirtelen belekerülök egy szituációba, ahol a hangzatos közhelyek szerint kellene cselekednem, ehelyett majdnem berezelek. 

Amikor legelőször kért meg egy mozgáskorlátozott úr a boltban, hogy segítsek neki a fenti polcról levenni egy teavajat, rettentően zavarba jöttem. Összekeveredett bennem a sajnálat és az új szituáció okozta idegesség, ami rettegésbe csapott át, nehogy mindez kiüljön az arcomra, és akaratlanul megbántsak egy idegent, aki egyáltalán nem érdemli meg. Az úr természetesen megkapta a teavajat, nekem viszont volt min gondolkoznom pár napig. 

Mitől rémültem meg? Hiszen egészen eddig határozottan kiálltam a segítségre szoruló emberek mellett. Minden évben összegyűjtöttük a már nem használt ruhákat, játékokat, és odaadtuk a Máltai Szeretetszolgálatnak. Amikor gyűjtöttek a Gyermekétkeztetési Alapítványnak, pár száz forinttal mindig hozzájárultam.  Ha kirobbant a botrány, hogy az újonnan épült irodaház nem akadálymentesített, bőszen csapkodtam én is az asztalt, hogy ez mégis csak felháborító. Vagy amikor kitiltottak egy látássérültet egy étteremből, mert az illető a kutyájával akart bemenni, legszívesebben sikítottam volna az igazságtalanságtól. Erre találkozok valakivel, akinek tényleg kellene a segítségem, és majdnem elszaladok. 

Könnyű a háttérből dumálni. Könnyű úgy „kiállni a véleményem mellett”, hogy még egyszer sem találkoztam azokkal, akikkel ezek a szituációk nap, mint nap megtörténnek. Nagyon elszégyelltem magam.
Én vagyok zavarban, akinek semmi baja nincs az életben? Én félek, amikor egészséges vagyok, és szerető emberek halmaza vesz körül?


Íme, egy újabb lehetőség az önfejlesztésre. Okos emberek azt mondják, hogy félelmeinket úgy tudjuk legyőzni, ha átéljük őket, ezért elkezdtem nyitott szemmel járni. Észrevettem, hogy talán a nagy számok törvénye miatt, vagy a főleg inkább Budapesten működő speciális intézmények miatt, bőven akadnak olyanok a városban, akiknek lehet segíteni.


Azt is örömmel fedeztem fel, hogy az emberek segítenek egymáson. Egyszer nem találkoztam olyan szituációval, hogy egy látássérült embernek egyedül kellett volna felszállnia a metróra, vagy eltalálnia a mozgólépcsőig, mert egyszerre ketten ugrottak oda segíteni. Ha kerekesszékkel száll fel valaki a combinóra, az emberek szabaddá teszik az utat, segítenek felszállni. A buszon az időseknek, a kismamáknak igenis átadják a helyüket az egészségesek, a fiatalok.


Ez lenne Budapest? A város, ahol nem tisztelik egymást az emberek, ahol elvesznek az emberi értékek? 
Meg ne írjátok kommentben, hogy pedig ti láttatok már olyat, hogy valakinek nem adták át a helyet!!!!


Miért nem adtátok át ti? Miért nem szóltatok rá valakire, hogy adja át a helyét? 
Ha más nem segít, segítsünk mi, és akkor tényleg soha nem fogunk látni olyan szituációt, amikor szükség lenne a segítségre, de nem segít senki.


Nehéz megtenni az első lépést, nekem legalábbis nem volt egyszerű. Viszont remélem, hogy ez által egyszer majd, sokévi gyakorlás után talán jobb ember leszek, és ha nem csak én gondolkozok így, akkor ez a város, a többi város, ez az ország jobb lesz annál, mint amilyen most.

 

Íme, néhány lehetőség, ahol megtanítanak segíteni. Használjátok ki!

 

Láthatatlan Kiállítás - www.lathatatlan.hu


 

 

Ability Park - www.abilitypark.hu


 

 

www.onkentes.hu

 

 

Programajánló

Ajánló

  • Munkahelyi kellemetlenségek
    Amikor eldöntöttem kiskoromban, hogy a jogi pályát választom, erős elszántsággal vágtam neki, azzal a hittel, hogy majd én megmentem az elesetteket, a rászorulókat, a nőket és a gyermekeket! Később aztán az élet más vonalára sodort a szakmának, de még mindig…
  • Haszontalan hasznosságok
    Minduntalan képesek azok az ajándékkatalógusok megdöbbenteni, ahol az alapvetően jó és hasznos termékeket sokszor nem csak a felismerhetetlenségig dizájnolják, de gyakran a funkcionalitás és használhatóság teljes elvesztéséig. Erre szedtem most össze egy-két példát, csakis a vidámság jegyében.
  • Magyarországi sípályák
    Egy kis szerencsével lesz még az idényben síelhető hó mennyiség, és ha már magabiztos lendülettel siklunk a műanyagpályán, miért ne próbálhatnánk ki magunk igazi sípályán. Tudom, tudom, az olaszországi, az osztrák, a cseh… sípályáknak nincs párjuk és nem is érdemes…
  • A WC világnapján a wc története
    Vannak bizonyos alap dolgok,  amik mindannyiunk életében szerepet játszanak, nemtől, kortól, gazdagságtól, bőrszíntől, vallástól függetlenül. Mindannyian veszünk levegőt, eszünk, iszunk, és mivel a szervezetünk sajnálatos módon nem képes 100 %-os hatékonysággal mindent feldolgozni, amit beviszünk, ezért napjában néhányszor, hol kis,…
  • Kapszulába zárt csodák
      Ursha egyik alkotásával konkrétan a munkahelyemen, a kis konyhában találkoztam, egy kolléganőm nyakában. Megdicsértem, mert olyan szép színe volt a nyakláncának, mire a kolléganőm közölte, hogy igen, tudod, Orsi csinálja kávés kapszlikból. Ezen mondat hallatán igencsak elkerekedett a szemem,…