Thursday, 26 August 2010 19:59

    Tanulj meg segíteni!

    Written by

    Már-már közhely, hogy Budapesten annyi a lehetőség, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni. Több a munkalehetőség, több a szórakozási lehetőség, több lehetőség van személyiségünk fejlesztésére is. Gondolhatjátok: naná, gyakoroljuk a türelmet.


    Amióta Budapesten élek, többször rá kellett döbbennem arra, hogy az elvek, amik szerint eddigi életem éltem, és a tettek, amikkel elveimet cselekvéssé formálhatom, bizony nagyon messze állnak egymástól. Gondolok valamit a világról, ezt persze mindenhol hangoztatom, aztán hirtelen belekerülök egy szituációba, ahol a hangzatos közhelyek szerint kellene cselekednem, ehelyett majdnem berezelek. 

    Amikor legelőször kért meg egy mozgáskorlátozott úr a boltban, hogy segítsek neki a fenti polcról levenni egy teavajat, rettentően zavarba jöttem. Összekeveredett bennem a sajnálat és az új szituáció okozta idegesség, ami rettegésbe csapott át, nehogy mindez kiüljön az arcomra, és akaratlanul megbántsak egy idegent, aki egyáltalán nem érdemli meg. Az úr természetesen megkapta a teavajat, nekem viszont volt min gondolkoznom pár napig. 

    Mitől rémültem meg? Hiszen egészen eddig határozottan kiálltam a segítségre szoruló emberek mellett. Minden évben összegyűjtöttük a már nem használt ruhákat, játékokat, és odaadtuk a Máltai Szeretetszolgálatnak. Amikor gyűjtöttek a Gyermekétkeztetési Alapítványnak, pár száz forinttal mindig hozzájárultam.  Ha kirobbant a botrány, hogy az újonnan épült irodaház nem akadálymentesített, bőszen csapkodtam én is az asztalt, hogy ez mégis csak felháborító. Vagy amikor kitiltottak egy látássérültet egy étteremből, mert az illető a kutyájával akart bemenni, legszívesebben sikítottam volna az igazságtalanságtól. Erre találkozok valakivel, akinek tényleg kellene a segítségem, és majdnem elszaladok. 

    Könnyű a háttérből dumálni. Könnyű úgy „kiállni a véleményem mellett”, hogy még egyszer sem találkoztam azokkal, akikkel ezek a szituációk nap, mint nap megtörténnek. Nagyon elszégyelltem magam.
    Én vagyok zavarban, akinek semmi baja nincs az életben? Én félek, amikor egészséges vagyok, és szerető emberek halmaza vesz körül?


    Íme, egy újabb lehetőség az önfejlesztésre. Okos emberek azt mondják, hogy félelmeinket úgy tudjuk legyőzni, ha átéljük őket, ezért elkezdtem nyitott szemmel járni. Észrevettem, hogy talán a nagy számok törvénye miatt, vagy a főleg inkább Budapesten működő speciális intézmények miatt, bőven akadnak olyanok a városban, akiknek lehet segíteni.


    Azt is örömmel fedeztem fel, hogy az emberek segítenek egymáson. Egyszer nem találkoztam olyan szituációval, hogy egy látássérült embernek egyedül kellett volna felszállnia a metróra, vagy eltalálnia a mozgólépcsőig, mert egyszerre ketten ugrottak oda segíteni. Ha kerekesszékkel száll fel valaki a combinóra, az emberek szabaddá teszik az utat, segítenek felszállni. A buszon az időseknek, a kismamáknak igenis átadják a helyüket az egészségesek, a fiatalok.


    Ez lenne Budapest? A város, ahol nem tisztelik egymást az emberek, ahol elvesznek az emberi értékek? 
    Meg ne írjátok kommentben, hogy pedig ti láttatok már olyat, hogy valakinek nem adták át a helyet!!!!


    Miért nem adtátok át ti? Miért nem szóltatok rá valakire, hogy adja át a helyét? 
    Ha más nem segít, segítsünk mi, és akkor tényleg soha nem fogunk látni olyan szituációt, amikor szükség lenne a segítségre, de nem segít senki.


    Nehéz megtenni az első lépést, nekem legalábbis nem volt egyszerű. Viszont remélem, hogy ez által egyszer majd, sokévi gyakorlás után talán jobb ember leszek, és ha nem csak én gondolkozok így, akkor ez a város, a többi város, ez az ország jobb lesz annál, mint amilyen most.

     

    Íme, néhány lehetőség, ahol megtanítanak segíteni. Használjátok ki!

     

    Láthatatlan Kiállítás - www.lathatatlan.hu


    {youtube}8-487A4xEbc{/youtube}

     

     

    Ability Park - www.abilitypark.hu


    {youtube}3TLTvsgum94{/youtube}

     

     

    www.onkentes.hu

     

     

    Kiemelt cikkek

    • Észak-Dunántúli borrégió - Az Etyek-Budai borvidék
        Ezen a héten fővárosunk környékére látogatunk, és a bevezetőben gyakran megidézett buborékos ital, a fröccs mellett most egy másik buborékos ital, a pezsgő is terítékre kerül. Ha pezsgőről van…
    • Tópartra... De hova?
      Bár nincsen saját tengerpartunk (ennek okait és lélektani hatását a magyar nemzetre most ne elemezgessük) , cserébe a Kárpát-medencében fekszik kis hazánk, aminek az az előnye, hogy sok vízzel és…
    • Élet a weben
      A közösségi portálok megjelenése óta mind több időt töltünk az ilyen jellegű oldalakon, életünk egyre több mozzanatát vonjuk bele és tesszük közkinccsé. Barátok, bulik, események, tanulmányok és munkahelyek mellett egyre…
    • …idővándor, a csodák ideje?
      Újabb utazás, az őszi szomorhangulat és borongósság feloldására ismét kiváló segítőt találtam. Mivel az ősz a munka ideje is – depisebbeknek ez egyenlő a  „jajaj vége a nyárnak, a pihenésnek”…
    • A pozitív gondolkodás tanulható
      Sajnos, nagyon sok emberre jellemző (a környezetemben is) a folyamatos panaszkodás. A negatív szóáradatot persze újra és újra végig kell hallgatni, a szenvedőket jól meg kell sajnálni, próbálni kell őket…
    Fityisz.com - blabla

    Please publish modules in offcanvas position.