Friday, 25 March 2011 07:43

    Járjunk színházba, vagy ne járjunk színházba?

    Written by

     

    Vannak emberek, akik egy korábbi, általában egyszeri rossz tapasztalat miatt nem tervezik, hogy az életükbe még betegyék a lábukat a színházba. Az „én nem szeretem a színházat” kijelentésen persze a megrögzött színház-fanok felhúzzák magukat és lendületes fejcsóválások után életcélul tűzik ki az áldozatuk megtérítését. A miért jó színházba járni kérdésre azonban szinte mindenki unalmas közhelyeket ismételget.


    Színház nélkül lehet élni, csak nem érdemes.
    A filmeket mindenki szereti. Jobb esetben egy jó filmről nem a tévénk képernyője, hanem egy mozizás élménye jut eszünkbe (ez a téma is megérne egy misét), ám a lényeg nem változik. Egy színházi darab sokkal életszagúbb mint egy film, gyakran szó szerint, hiszen ha a színpadon a színész rágyújt egy szivarra, annak kesernyés illata bejárja az egész nézőteret. Nem akarom a mérleg nyelvét a színház oldalára billenteni, hiszen ez nem verseny. Van színház, van mozi, van kiállítás, van koncert és még sokféle kulturális szórakozási lehetőség.


    Nemzeti Színház


    Vannak olyan ismerőseim, akiket jelen pillanatban (még) traktorral sem lehetne elvonszolni színházba. Indokaikat megértem de, hogy nem akarnak változtatni, azt nem.

    Egyikőjük azért menekül a színháztól, mert lelkes tanárai annak idején kötelező jelleggel megnézették vele az összes létező színdarabot, melyeket a kötelező olvasmányokból adaptáltak. Sajnos, az egyébként példamutató „szerettessük meg a színházat a gyerekekkel” kicsit erőszakos törekvés nem mindenkinél hozza ugyanazt az eredményt. Mindenkinek más az ízlése. Hogy is várhatnánk el szerencsétlen gyerektől, aki izzadva rugdosta magát végig a Bánk bánon, hogy repeső szívvel rohanjon a színházba megnézni „kedvenc” történetét?


    Vígszínház


    A másik – fogalmazzunk úgy, kevésbé színházszerető ismerősöm – a párja kedvéért évente egyszer összeszorítja a fogát, kirittyenti magát és megnéz egy… musicalt. Mindig musicalt. Nagyon dicséretes, hogy szeretne élete párjának örömet okozni, de ami nem megy, azt nem kell erőltetni. A musicalek iránti gyűlölete fényében semmilyen színházról nem akar hallani. Csajok! A Rómeó és Júlia következő előadására keressetek magatoknak egy megfelelő méretű papír zsebkendő készlettel rendelkező barátnőt és hagyjátok szegény lovagotokat más területen kibontakozni.


    Mielőtt leültem megírni a cikket átfutottam néhány színházas témájú fórumot, ahol a fórumozók egyetértenek abban, hogy a színházat gyerekkorban kell megszerettetni az emberrel, mert utána már esélytelen. És akkor mi van velünk? Miért gondoljuk, hogy a színházba járás, mint a szabadidőnk eltöltésének egyik módja, nem lehet egy felnőtt egyén tudatos döntése, igénye az új iránt?


    Szerencsés helyzetben vagyunk, mert Budapesten annyi a színház mint égen a csillag. Nem lehet kifogás, hogy valaki nem szereti a musicalt, a klasszikus vagy éppen a modern darabokat, hogy a színház túl drága, túl kicsi, túl csumpi. Filmet is úgy választunk, hogy előtte elolvassuk a kritikákat, megnézzük a bemutatóját, a színházzal sem kell ennek máshogy lennie. Nem kell zsákbamacskát vennünk.


    Igaz, hogy a színházasdi tud drága lenni, de a színházak többsége többféle árkategóriában kínál jegyet, így egyes színházakba már 300-400 Ft-ért is be lehet jutni. Szünetben meg senkinek nem kötelező a büfébe sprintelnie.

    {youtube}NigJjcB_hRg{/youtube}


    Színháztól függ, de általánosságban elmondható, hogy az öltözködési szabályok kicsit enyhültek. A színház és a színészek iránti tiszteletet azért még mindig illik megadni, de főleg a hétköznapi vagy délutáni előadásoknál már elég, ha a nappali öltözékünknél egy fokkal elegánsabb, esti öltözéket választunk. Így most már a „nem tudok mit felvenni” sem jelenthet valós okot a távolmaradásra.


    Március 27. már 49 éve színházi világnap, melynek célja, hogy felhívja a figyelmet a színházművészet – és tágabb értelemben a kultúra – fontosságára, tisztelegjen a színészek, a színházi dolgozók előtt, és kérje a közönség szeretetét és támogatását. Tökéletes alkalom megtenni az első lépést az ismeretlen felé.

     

    Igen okos fityisz stábunk véleményét a témáról a következőkben olvashatjátok:

    balazs véleménye:

    Nem mondhatni rám, hogy egy lelkes színházba járó ember vagyok, de azért néha-néha rászánom magamat a kúltúrálódás eme formájára is. Sőt az elmúlt évben igen sokat voltam színházban, de sajnos valahogy az előadások többsége nem jött át Nem éreztem azt amikor kijöttem a színházból. hogy a darab, amit láttam adott volna nekem valamit. Persze, ez nem feltétlenül szükséges, hiszen lehet, hogy az egésznek a célja csak a szórakoztatás… Folytatáshoz katt ide!


    detti véleménye:

    Én bölcsészként kicsit elfogultan állok a témához.
    Nagyon szeretem a darabokat olvasni is, nézni is, viszont mivel a generációm többi tagjához képest én is a tv-n szocializálódtam, ezért a színház valódisága néha kicsit sok nekem, főleg, ha drámát látok a színpadon. Élőben valahogy jobban "üt", és mimózalélek lévén könnyen befordulok. (De hát ez a színház célja.)
    Másrészt én magáért a színház épületéért imádok színházba járni. Jó belegondolni, hogy a színház több évtizedes (évszázados) fennállása alatt kik fordultak itt meg. És az épületek mindig nagyon lenyűgözőek, magával ragadóak.
    Szóval én mindenkit csak biztatni tudok. Színház: lájk.


    O. véleménye:

    Én imádok színházba járni, mert olyan élményeket kapok ott, amit sehol máshol. Szeretem, hogy minden olyan kézzelfogható, a színészek, az érzések, a fények, a hangok. Legszívesebben én is ott lennék köztük, sőt, leszek is! Ez itt a reklám helye, a kórussal májusban fellépünk a Valahol Európában c. darabban. Szóval, színházba járni a világ legjobb dolga!!! (főleg, a művészbejárón át!)

    rakkenrol véleménye:

    Sokan azért járnak/ nem járnak színházba, mert azt hiszik kulturáltabbak lesznek. Ez nincs így, mivel a színház (alternatív színházakat, kamaradarabokat leszámítva) jellemzően a széles réteghez kíván szólni, mert különben nem lenne ki megtöltse a sorokat. A rendezők így a nézettség és a művészet mélységének határán lavíroznak. A műveltségtől félni tehát felesleges aggodalom, mert színházba járni nem ezért jó.

    Hanem:

    1. Romantikus/ szexis dolog a csajoddal/pasiddal csinosan öltözve mászkálni
    2. Lehetőség, hogy legalább havonta egyszer lásd a barátaidat
    3. Lehetőség a színpadon (esetleg nézőtéren) meztelen pasikat/csajokat látni
    4. Kiváló lehetőség ismerkedni
    5. A színház (vagy a felvonás) végén a pároddal/barátokkal/a helyszínen megismert csajjal/pasival elmehettek sörözni

     

    És mi a Te véleményed?

     

     

     

    Kiemelt cikkek

    • Észak-Dunántúli borrégió - Az Etyek-Budai borvidék
        Ezen a héten fővárosunk környékére látogatunk, és a bevezetőben gyakran megidézett buborékos ital, a fröccs mellett most egy másik buborékos ital, a pezsgő is terítékre kerül. Ha pezsgőről van…
    • Tópartra... De hova?
      Bár nincsen saját tengerpartunk (ennek okait és lélektani hatását a magyar nemzetre most ne elemezgessük) , cserébe a Kárpát-medencében fekszik kis hazánk, aminek az az előnye, hogy sok vízzel és…
    • Élet a weben
      A közösségi portálok megjelenése óta mind több időt töltünk az ilyen jellegű oldalakon, életünk egyre több mozzanatát vonjuk bele és tesszük közkinccsé. Barátok, bulik, események, tanulmányok és munkahelyek mellett egyre…
    • …idővándor, a csodák ideje?
      Újabb utazás, az őszi szomorhangulat és borongósság feloldására ismét kiváló segítőt találtam. Mivel az ősz a munka ideje is – depisebbeknek ez egyenlő a  „jajaj vége a nyárnak, a pihenésnek”…
    • A pozitív gondolkodás tanulható
      Sajnos, nagyon sok emberre jellemző (a környezetemben is) a folyamatos panaszkodás. A negatív szóáradatot persze újra és újra végig kell hallgatni, a szenvedőket jól meg kell sajnálni, próbálni kell őket…
    Fityisz.com - blabla

    Please publish modules in offcanvas position.