Tuesday, 22 June 2010 12:07

    Optimizmus

    Written by

    Elhatároztam, hogy ma megtanítom a Kedves Olvasókat optimistán viselkedni. Olyan sokszor látom környezetemben, hogy ismerőseim, barátaim menekülésszerűen kezelik a problémáikat, esetleg még rosszabb, és a bunkerstratégiát választják, azaz megpróbálnak nem reagálni a helyzetre, ezzel elódázva a döntéshozatalt. HELYTELEN! Életünk filmjében nekünk a főhősnek kell lennünk és nem az áldozatnak. Életünk a mi kezünkben van, és nagyon sok múlik azon, hogyan állunk egy-egy problémához.

     

    Én minden körülmények között megpróbálom a lehető legjobb oldalát nézni a dolgoknak. Másképp valószínűleg már bele is őrültem volna az életemben, mert hát meg kell hogy valljam, volt már egy-két durva fordulat benne. De hát a hősök ugyebár mindig győznek, így hát én sem adhattam fel.

     

    Alapelvem, hogy minden okkal történik. Az is, ha megütjük magunkat és az is, ha találkozunk valakivel. Vannak, akikkel azért hoz bennünket össze a sors, hogy megismertessenek másokkal, akik jelentős befolyással lehetnek életünkre. Néha ezek az emberek szerelmek képében jelennek meg, hiszen ők képesek ránk a legnagyobb hatást gyakorolni. Minden találkozás és minden szétválás egy új kezdet. Nem egy plátói és félplátói szerelem volt életemben, melyek nélkül most nem lennék az, aki. Erőt adtak olyan képtelennek tűnő és lehetetlen helyzetekben, melyekben nagy eséllyel én is letértem volna a helyes útról, nem mentem volna továbbtanulni és az is lehet, hogy nélkülük most egy láncdohányos alkesz lennék. Na jó, talán azért nem ennyire durva a helyzet, bár ki tudja. Ha csak a szüleimen múlt volna, akkor lehet, hogy mégis…

     

    Volt idő, amikor én is csak a szenvedés oldalát láttam mindennek, csak a kudarcot és a sikertelenséget. De amikor rájöttem, hogy ezen a Világegyetemen a kutyát sem érdekli, hogy mi van velem, és hiába várom a külső segítséget, amikor a körülöttem lévők már rég rám támaszkodnak és tőlem várják a megoldást. Ekkor tudatosult bennem, hogy saját magammal is törődnöm kell, és nem csak önzőség képében, nem csak anyagi javak felhalmozásával, és dologi kényeztetéssel, hanem bizony a szellememnek is szüksége van néha egy-két üdítő pillanatra.

     

    Tudom, hogy nem egyszerű kimozdulni a mókuskerékből. Megszokásaink rabjává válunk. Hétköznapjaink észrevétlenül tudnak besűrűsödni. Csak azt vesszük észre, hogy megint eltelt egy nap, és már megint nem figyeltünk magunkra. Korábban már kitértem arra, hogy néha bizony nem árt önzőnek lenni és magunk mellett kiállni. De az is ugyanolyan fontos, ha már adott egy helyzet, akkor arra úgy tekintsük, hogy a lehető legtöbb jó dolgot lássuk meg benne. Persze, vannak olyan helyzetek, amikor szinte lehetetlen bármilyen jót is kihozni. De ilyenkor mindig az edzőm szavai jutnak eszembe: Ami nem öl meg, az csak erősebbé tesz! Így én minden egyes élet adta pofonra, minden egyes kihívásra úgy tekintek mint egy erőpróbára a végső jó elnyerése érdekében. Hogy kinek mi a végső jó, az egyénenként változó. Nekem a békés és harmonikus család az álmom. Lehet, hogy azért, mert ez nekem valahogy sosem adatott meg. Nem szeretnék elválni, szívből szeretném szeretni leendő páromat és sosem szeretnék szembekerülni leendő gyerekeimmel. Hogy ezt meg tudjam valósítani, szükségem van az ép elmémre, és hogy megvédjem, inkább mindennek a jó oldalát keresem. A túlóra erősebbé tesz, segít megtalálni teljesítőképességünk határait. A szerelmek új életszemléleteket adhatnak, esetleg éppen ők hoznak össze az igazival. Ne féljünk a változástól. Ha bőrig ázunk, akkor próbáljuk meg élvezni az esőcseppeket, élvezzük, hogy érezzük: élünk! Sokszor szenvedés az ingázás két város között, de ezáltal új emberekkel találkozom, akik színt visznek életembe, akikkel vidámabb az az egy óra, akik megnevettetnek a napi hajsza után. Nekik ezúton is köszönöm!

     

    Ha kívülről nézném az életemet, pontosabban, ha úgy nézném az életemet, mint régen, most valószínűleg egy sarokban gubbasztanék könnyes szemekkel, összetört lélekkel. De mennyivel jobb is ez az új szemlélet! Ha a családom nem viselkedik úgy, ahogy… ha nem költözködöm annyit, amennyit…, ha nem jövök össze azzal, akivel… akkor most nem reménykednék valamiben, amire most még azt hiszem, hogy a végső cél.

     

    Az élet küzdelmek sorozata, melyhez valahonnan erőt kell merítenünk, ha nem akarunk csak az árral sodródni, ha nem akarjuk, hogy életünk egy unalmas tömegfilm legyen, akkor azért tennünk kell. Nézzünk körbe, hátha találunk valami szépet, aminek egy kicsit örülhetünk, amire egy kicsit büszkék lehetünk, vagy ami csak szimplán tetszik és kellemes a szemünknek. Lehet az egy útmentén nyiladozó virág, egy sikeresen elvégzett feladat, igaz barátaink köre vagy akár a családunk. Ha végképp kilátástalannak látjuk a helyzetünket, akkor legalább álmodozzunk egy kicsit a jóról. Hiszen az álmainkat nem vehetik el tőlünk. Képzeljük el, hogy minden rendben van, hogy túl vagyunk a megmérettetésen, hogy vágyaink tárgya szeret… Milyen érzés? Érzed a boldogságot? Ez adjon erőt a legnehezebb pillanatokban! Tudom, hogy sokszor nem egyszerű feszített életmódunkban ilyen szinten ellazulni, de meg kell próbálni, mert megéri. Van, hogy képes vagyok órákat álmodozással tölteni. Hiszek benne, hogy pozitív hozzáállással minden könnyebben megy. Nem aggódunk felesleges dolgokon és ezáltal több energiánk marad a lényegre. Ráadásul a környezetünk is jobban szereti a vidám embereket. Ha rámosolyogsz valakire, akkor az illető előbb vagy utóbb vissza fog mosolyogni rád. Ragadós, akárcsak az ásítás, csak ez sokkal vidámabb!

     

    Keressünk magunknak apróbb célokat, melyek elérése után megjutalmazhatjuk magunkat. Lehetnek ezek hétköznapi feladatok is, mint például rendrakás és takarítás, esetleg valami új dolog, új recept elsajátítása, melyek teljesítése után jöhet egy kellemes fürdő, egy finom édesség vagy jó kis film. Fontos, hogy ellazítsanak, hogy kimenjen belőlünk a feszültség. Mert a feszültség csak további feszültséget szül, ráadásul környezetünkre és mások hangulatára is rányomhatja bélyegét.

     

    Természetesen én sem vagyok minden téren tökéletesen optimista. Hiszen tudom, hogy nem sikerülhet minden úgy, ahogy én szeretném. Megpróbálok lelkiekben felkészülni a legrosszabbra, és így minden ennél egy kicsit jobb kimenetelnek már képes vagyok örülni. És, ha mégis a legrosszabb következne be, akkor egyrészt már felkészülten várom, másrészt megpróbálok rájönni, hogy mit és hol rontottam el, illetve mit kellett (volna) ezáltal megtanulnom. Nem mindig egyszerű, de ha sikerült valamit elsajátítanom a történtekből, akkor már megérte, és nem egy értelmetlen kudarcélménnyel kerültem újra szembe.

     

    Végezetül a könnyebb érthetőség érdekében pár szóban összefoglalnám mire is kell ügyelnünk, hogy optimizmusunk ne lankadjon:

    • Keresd a szépet, a jót, ami boldoggá tesz környezetedben
    • Próbáld meg elképzelni, hogy az előtted álló akadályt már legyőzted és tiéd a jutalom
    • Apróbb célok kitűzése, az apróbb sikerélmények elérése érdekében
    • Készülj fel a legrosszabbra és örülj minden kicsit jobb kimenetelnek

    Remélem sikerült egy kicsit segítenem. Fontos, hogy képesek legyünk mind az élet adta kihívásokon, mind a saját butaságainkon nevetni. Ettől valahogy minden egy kicsit könnyebbé válik. És ahogy az amerikaiak mondják: keep smiling!

    Kiemelt cikkek

    • Észak-Dunántúli borrégió - Az Etyek-Budai borvidék
        Ezen a héten fővárosunk környékére látogatunk, és a bevezetőben gyakran megidézett buborékos ital, a fröccs mellett most egy másik buborékos ital, a pezsgő is terítékre kerül. Ha pezsgőről van…
    • Tópartra... De hova?
      Bár nincsen saját tengerpartunk (ennek okait és lélektani hatását a magyar nemzetre most ne elemezgessük) , cserébe a Kárpát-medencében fekszik kis hazánk, aminek az az előnye, hogy sok vízzel és…
    • Élet a weben
      A közösségi portálok megjelenése óta mind több időt töltünk az ilyen jellegű oldalakon, életünk egyre több mozzanatát vonjuk bele és tesszük közkinccsé. Barátok, bulik, események, tanulmányok és munkahelyek mellett egyre…
    • …idővándor, a csodák ideje?
      Újabb utazás, az őszi szomorhangulat és borongósság feloldására ismét kiváló segítőt találtam. Mivel az ősz a munka ideje is – depisebbeknek ez egyenlő a  „jajaj vége a nyárnak, a pihenésnek”…
    • A pozitív gondolkodás tanulható
      Sajnos, nagyon sok emberre jellemző (a környezetemben is) a folyamatos panaszkodás. A negatív szóáradatot persze újra és újra végig kell hallgatni, a szenvedőket jól meg kell sajnálni, próbálni kell őket…
    Fityisz.com - blabla

    Please publish modules in offcanvas position.