2012. január 12., csütörtök 06:00

    Papír vagy gyakorlat?

    Írta: S. Ernő

    Egész gyerekkoromban azt hallottam a szüleimtől, hogy ameddig lehet, maradjak az iskolapadban, mert minél több papírt szerzek, annál több lehetőségem lesz az életben, és ha egyszer felállok az íróasztal mellől és beszállok a mókuskerékbe, utána már egyre nehezebb lesz újrakezdeni a tanulást, ha esetleg úgy döntenék, hogy kéne. Hát én megfogadtam a tanácsukat.

    Általános iskola után szakközépiskolába mentem, amelyik technikusi bizonyítványt adott a kezembe. Utána nem vettek fel főiskolára, így a választásom egy idegenforgalmi szakközépiskolára esett, ahol egy újabb technikusi papír és egy idegenvezetői igazolvány ütötte markomat. Az itt töltött két év után ismét csak kevésnek bizonyultam a főiskolai felvételhez, így újabb két év következett kommunikációs területen. Itt is kaptam papírt, de hogy mire használható, arra még nem jöttem rá. Eddig a pontig élveztem édesanyám támogatását, aki tűzön-vízen át igyekezett megóvni attól, hogy a munka szörnyetege bekebelezzen. A mai napig hálás vagyok ezért neki.

    Ezután jutottam be végül főiskolára 23 évesen és következtek életem legszebb évei. Ezt a közhelyet sokszor hallottam előtte és tuti, hogy én is használni fogom jó ideig. Innentől már saját magam intéztem a dolgaimat, anyagilag is függetlenedve. Elmondhatatlan élménytenger zúdult a nyakamba, amit elsősorban az iskola melletti rengeteg utazásnak – külföldi munkának, ösztöndíjnak – köszönhetek. Végül megkaptam a diplomámat angol szakon és egy év múlva – főként a főiskolai éveket visszasírva – megkezdtem levelezőn az egyetemi kiegészítő képzést. Jelenleg ennek első vizsgaidőszakát nyögöm.

    De ez mind nem lényeg. Elgondolkodtam a dolgon és arra kellett rájönnöm, hogy van egy raklapnyi végzettségem, pedig minden, amit letettem az asztalra az elmúlt rengeteg iskolapadban töltött évben, az az angol nyelv elfogadható szintű elsajátítása volt. A sok jó szakemberpalánta mellett az utóbbi évtized kitermelt egy rakás használhatatlan diplomást is és én is köztük vagyok. Ha most jönne egy világháború és összeomlana a társadalom, nem nagyon tudnék mihez kezdeni a két kezemmel. Csak hogy mindenki számára érthető legyen az aggályom: igazából nem értek semmihez. Nem tudok házat építeni, feldolgozni egy levágott disznót, bútort készíteni vagy megszerelni egy elromlott bojlert.

    Körülnézek a világban és azt látom, hogy tele van ilyenekkel, mint én. Elvégeztek egy felsőoktatási intézményt, bent ülnek egy irodaházban, számítógépekkel dolgoznak és egy nagy cég papírmunkáját rendezgetik. Sokuk élvezi ezt a munkát, de rengetegen közülük egyszerűen azért végzik, mert nem tudják, mihez kezdjenek magukkal. Jó pénzt keresnek és kész, ennyi elég. Persze ez elfogadható magyarázat, hisz az ott keresett pénzből kifizetik majd a vízvezetékszerelőt, a festőt, vagy a kőműveseket, akikre majd szükségük lesz az életük folyamán.

    De engem zavar ez a dolog. Azt hiszem, valahol a nagy papírgyűjtés közepette elfelejtettem a lényeget. Igenis szeretném látni a két kezem munkáját és ha alkalmas erre, akkor szeretném használni is. Szóval már most tudom, hogy az egyetem után számomra egy bútorkészítő tanfolyam következik majd a sorban. Vissza az alapokhoz! Megnyugvással látom, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki ezt így gondolja. Egyre több általam ismert diplomás hoz hasonló döntést. A legfrissebb élményem ezzel kapcsolatban egy hozzám közel álló jogász, aki épp tegnap iratkozott be egy cukrász tanfolyamra. Már alig várom, hogy megkóstoljam az első szárnypróbálgatásainak gyümölcsét.
     

    Kiemelt cikkek

    • Észak-Dunántúli borrégió - Az Etyek-Budai borvidék
        Ezen a héten fővárosunk környékére látogatunk, és a bevezetőben gyakran megidézett buborékos ital, a fröccs mellett most egy másik buborékos ital, a pezsgő is terítékre kerül. Ha pezsgőről van…
    • Tópartra... De hova?
      Bár nincsen saját tengerpartunk (ennek okait és lélektani hatását a magyar nemzetre most ne elemezgessük) , cserébe a Kárpát-medencében fekszik kis hazánk, aminek az az előnye, hogy sok vízzel és…
    • Élet a weben
      A közösségi portálok megjelenése óta mind több időt töltünk az ilyen jellegű oldalakon, életünk egyre több mozzanatát vonjuk bele és tesszük közkinccsé. Barátok, bulik, események, tanulmányok és munkahelyek mellett egyre…
    • …idővándor, a csodák ideje?
      Újabb utazás, az őszi szomorhangulat és borongósság feloldására ismét kiváló segítőt találtam. Mivel az ősz a munka ideje is – depisebbeknek ez egyenlő a  „jajaj vége a nyárnak, a pihenésnek”…
    • A pozitív gondolkodás tanulható
      Sajnos, nagyon sok emberre jellemző (a környezetemben is) a folyamatos panaszkodás. A negatív szóáradatot persze újra és újra végig kell hallgatni, a szenvedőket jól meg kell sajnálni, próbálni kell őket…
    Fityisz.com - blabla

    Please publish modules in offcanvas position.