Videó

A Hét 7enéje
BT - The Fast and the Furious theme

A "Halálos Iramban" filmsorozat első részének legszebb betétdalával szeretnék emléket állítani Paul Walkernek, aki Brian O'Connert, az illegális utcai autóversenyzővé vedlett nyomozót alakította. Tegnap, november 30-án 40 évesen elhunyt egy végzetes autóbalesetben, és a sors iróniája, hogy bár nem ő vezetett, egy utcai verseny- autónak minősülő Porschéban lelte halálát. - by adeeboy

Még több videó

Utolsó kommentek

2013. június 28. péntek 08:00

14 nap, 7 étterem - avagy Gasztrovat sokadik

Írta: 

Kezdhetném hangzatos körmondatokkal, de a tények makacs dolgok: én egy zabagép vagyok. Imádok enni, és ezen jó szokásomról nem is kívánok lemondani. Egyszerűen döbbenetesnek tartom, hogy vannak emberek, akik számára a táplálkozás nem több, mint egy tankolás. Esznek, mert máshogy nem működünk, de ennyi.

Persze tudom, hogy én a másik véglethez tartozom, de mint hedonista, nem is tehetném ezt máshogy. Így történt hát, hogy május hónapban egy kicsit belecsaptam a lecsóba (jajj, hát most mit szóltok, micsoda evős kifejezést találtam ide!?), és két hét alatt hét különböző étteremben fordultam meg.

Bár nincs túl sok, de azért akad egy-két barátom, aki legalább ilyen kajamániás, mint én, így aztán ők mindig vevők arra, hogy elkísérjenek, elvigyenek, meghívjanak egy kellemes ebédre vagy vacsorára. Ők azok, akik már nem is törik magukat azon, hogy valami tárggyal lepjenek meg, hiszen vannak, akik bélyegeket gyűjtenek, mások drága autót vesznek, én a nagy éttermi listámon imádok pipálgatni.

Az étterembe mászkálásnál az alábbi szabályokat próbálom követni (hiába, no, ahol jogászról beszélünk, ott mindig vannak szabályok!):

  1. Lehetőleg mindig igyekszem új helyet kipróbálni, hiszen annyi fantasztikus felfedezésre váró étterem van még, így csak a legjobbakba térek vissza, vagy olyan helyekre, amelyek nekem vagy a társaságomnak sokat jelentenek.
  2. Az étterem stílusának megfelelő ételt rendelem! Nem, nem és nem, nem eszünk thai étteremben rántott camambert-t! A múltkor is, amikor ezt meghallottam, olyan erős volt a késztetés, hogy átsétáljak a szomszéd asztalhoz és elmagyarázzam az oktondi nőnek ezt az alapvető szabályt, hogy alig tudtam a saját ételemre koncentrálni.
  3. Rántott húst sem eszünk étteremben, ha csak nincs velünk a 4 év alatti gyerekünk, akinek a gasztronómiai érdeklődése még igencsak fejlesztésre szorul, és kizárólag olyat próbálok meg rendelni, amit én nem tudok, vagy nem így tudok, esetleg nem akarok elkészíteni.
  4. Az étel legyen minőségi (leszámítva a negyedévente/félévente ránk törő műanyag-elvonási rohamot, nem eszünk gyorsétteremben), a tálalás szép, a kiszolgálás pazar. Ha ez nincs meg, akkor a pontozásnál túl magas eredményben már nem reménykedhet nálam az adott hely.

A látogatott éttermeket először az alapján rangsorolom, hogy mit ettem és hogy az mennyire ízlett, majd összességében is értékelem őket.

  1. Parázs Presszó (Jókai utca) - Pad Thai Koong (zöldséges sült rizstészta rákkal, tojással, szójacsírával, földimogyoróval): életem egyik legjobb tésztaélménye volt, mert minden volt benne: rák, mogyoró, zöldségek; egyszerre volt édes, sós és pikáns, ráadásul óriási adag volt! Relatív ritkán eszem magam degeszre, mert az nem egy jó érzés, és elnyomja az étel elfogyasztása fölött érzett örömömet, de most sikerült kvázi túlzabálni magam, így aztán a következő két óra erőteljes fújtatással és emésztéssel telt. De megérte! (És ismét mondom, nem kérhettek itt rántott sajtot az étlapról!!!)
  2. The Big Fish - Grillezett garnéla és omlós vajhal francia rakott burgonyával: a születésnapomon indítottuk itt az estét, ami mondanom, sem kell, hogy frenetikusra sikerült, hiszen hogy máshogy is lehetne, ha az ember lánya az Andrássy egyik újonnan nyílt, igazán színvonalas halas éttermében válogathat a még pislogó homárok (tényleg!!!), az ínycsiklandozóan rózsaszín garnélák és a legkülönlegesebb halak között, amit aztán nem szégyell leöblíteni a legfinomabb francia borokkal. Nem is ragozom tovább, a halak imádóinak kötelező a hely! Trendi, izgalmas, minőségi.
  3. Szatyor Bár és Galéria - Lasagne karamellizált mogyorós salátával. Egy kedves barátnőmmel ültünk be a Szatyorba egy esős hétköznap este. Kábé ronggyá áztam, mire odáig eltekertem, de aztán lezártam Dusikát (aki nem tudná, Dusika nem valami kiskutya, hanem A Biciklim), beslattyogtam és meglepődtem, hogy egy hely, ami ilyen vagány és cuki, ráadásul ennyire közel van hozzám, vajon hogy maradhatott ki a szórásból? Mert a Hadikban már többször is szürcsölgettem limonádét, vagy fogyasztottam el egy kellemes ebédet, de a Szatyor eddig, mondom, teljesen méltatlan módon, elkerült engem. A mit együnk? kérdésnél sajnos beleszaladtunk abba a hatalmas hibába, hogy ugyanazt rendeltük. Pedig annyi, de annyi guszta fogás várt ránk, de mi egyszerre néztük ki az étlapról a lasagne-t, és mondanom sem kell, nem bántam, hogy így alakult, mert az első falat után tudtam, hogy én ebből bizony egy villahegynyi nem sok, annyit sem akarnék másnak adni! Frenetikus volt a karamellizált mogyorós saláta a tészta mellé, menjetek, egyétek!
  4. Lacipecsenye – Rózsaszín kacsamell, előételnek omlós zöldspárga: szintén szülinapi ajiként kaptam drága jó cukrász barátosnőmtől, kvázi élettársamtól, aki minimum annyira megszállott, ha enni kell, mint én. Sőt! Nos, a Lacipecsenye esetében minden adott egy tökéletes étkezéshez: Takács Lajos séf és csapata igazán tudja, hogyan kell egy spárgát omlóssá, egy kacsamellet rózsaszínné és egy kis rákot roppanóssá varázsolni úgy, hogy a vendég csak hümmögjön és mosolyogjon, miközben eszik! Hibátlan!
  5. Pesti Disznó – Spárga krémleves, mangalica burger. A hol együnk vasárnap, ha a kedvenc helyeink zárva vannak? kérdésre próbáltunk választ keresni, amikor betévedtünk a Pesti Disznóba. A helyet már ismertem akkorról, amikor még Bereznay Tamás volt a séf. Klasszikus pesti bisztró hangulat felturbózva cocás ételekkel, dizájnos belsővel. Az étlapon csupán néhány fogás található - ahogy ez a bisztrók esetében már-már elvárás -, viszont azok pöpecek. A leves finom volt, a hamburger kellemesen nagy és laktató.
  6. Vakvarjú (Beach Bisztro, Kopaszi gát) – Tandori csirkesteak indiai curry-s burgonyalepényen, joghurtos zöldsalátával. Sajnos most már tény, a tény: a Vakvarjú konyhájától én nem vagyok elájulva! Többszöri nekifutásra sem nyűgöztek le, azt hiszem már ötödjére ettem itt, mert hát a Kopaszi gát úgy, ahogy van a szívem csücske és az étterem is baromi jó kialakítású, de a konyha nem… valamiért nekem nem… Általában arra lyukadok ki, hogy unalmas a fogás. Pedig alapjaiban meg lehetne benne minden, amitől egy étel különleges és izgalmas - jelen esetben a fűszerek, a különböző köretek, stb. -, de valamiért mégiscsak egy étkezés lesz a sokból, és így meg sajnálom rá még azt a pénzt is elkölteni. Ennek ellenére rossznak nem mondanám, sőt, vélhetően fogok még itt enni, csak már túl nagy elvárásaim nem lesznek.
  7. Bacchus Vendéglő - Hideg eperleves, sült pisztráng fokhagymás spenótszósszal: a legnagyobb csalódás. Pedig, akik ismerik a Bacchust, tudják, hogy egy családi vendéglő, ami évtizedek óta várja a házias, hazai finomságok kedvelőit. Mégis a gyümölcsleves full menza-feeling volt, amit általában nagy ívben kerülök, a hal nem volt rossz, na de fokhagymás spenót öntetnek hívni azt a valamit is óriási - és alaptalan - önbizalomra utal. Másnap ugyan dobott egy kicsit a pontozáson a csirkepörkölt nokedlivel, amit elcsomagoltattunk, de még így sem ér poros nyomába sem apukám, vagy nagymamám pörijének. Totális csalódás.

a plusz egy, amit valahová a 3. és 4. hely közé helyeznék kajailag - Karolina Fűszerkertje, Tihany - Erdei gyümölcsleves, gorgonzolás csirkemelles házi tészta: egy ilyen bámulatosan gyönyörű helyen nehéz a konyhára figyelni, de biztos vagyok benne, hogy ha rossz lett volna, az meg eszméletlen kiábrándító lett volna. Szerencsére erről szó sem volt, mind a leves, mind a másodikféle nagyon finom volt, és még a barátok desszertjébe is sikerült beleennem, úgyhogy a csoki szufléjukat melegen ajánlom!

Most, hogy elmeséltem, miket ettem, nézzük a listát összességében (étel, ital, dizájn, kiszolgálás, mosdó, hangulat, akármi):

  1. The Big Fish: Andrássyn, szuper helyen, menő dizájnnal, élő rákokkal (mondjuk egy kicsit sajnáltuk volna Bélát, a homárt megenni azok után, hogy úgy szemezett velünk, de hát a sors kegyetlen és megtette más), kiváló borokkal és roppant készséges személyzettel várják a nagyérdeműt! Hibátlan!
  2. Lacipecsenye: tökéletes helyen van, na! Bazilika, DiVino és Gelarto Rosa, minden adott egy frenetikus randevúhoz. Pasi lennék, tuti benne lenne a top 10 helybe, ahová elvinnék egy nőt vacsizni Budapesten. Néznénk a halványkékből királykékbe átváltó eget, a kivilágított Bazilikát, borozgatnánk a lépcsőjén, elnyalogatnánk egy isteni fagyit (a város szerintem legjobb fagyizójából), néznénk a boldog turistákat és mi magunk is azok lennénk. Kiszolgálás, konyha, dizájn szintén kifogástalan!
  3. Karolina Fűszerkertje: mivel nem Budapesten van, ezért csak így sutyiba suvasztom ide be, hiszen így kicsit borítom a koncepciót, de sebaj, én listám, én szabályaim! Szóval, most nézzétek meg azt a képet (felülről a 2.)! Nincs több kérdés, ugye? Egyébként kiszolgálás remek, bár a pincér bácsi egy kicsit többet beszélt a kelleténél, de ez legyen a legnagyobb bajunk, a konyha remek, mint mondottam, és egyébként egy ötcsillagos szálló étterme, szóval lehet ezt még fokozni!
  4. Pesti Disznó: azoknak, akik a belvárosi pörgést és nyüzsit szeretik, ez igazi törzshely lehet, menő a kinézete, kedvesek a pincérek (mondjuk én azt hittem, hogy a pincér a barátaim gyerekkori legjobb pajtija, úgy ölelgetett és viccelődött velünk tíz perc után… nem is értettem), és hát benne vagyunk az életben itt a javából!
  5. Vak Varjú: kicsit itt gondolkoznom kellett, hogy ez legyen-e a negyedik, de mivel a konyha nem győzött meg, így az ötödik lett. Köszönheti ezt a Kopaszi gátnak, a hatalmas teraszának, a tünci pincérnőjének, és hogy igazán jó ide jönni akár kocsival, akár biciklivel, akár csak egy limonádéra, akár néhány órát kellemesen eleszegetni a Dunát nézegetve. Szeretjük! (igen, még akkor is…)
  6. Szatyor Bár és Galéria: se nem belváros, se nem közvetlen Duna part, se nem óriási terasz, viszont vidám, fiatalos, összefirkált, kellemesen szedett-vedett, közel a Gellért-hegy, a Móricz, és a Duna is csak néhány perces séta. Cuki, szeretni fogjátok, amolyan barátokkal beülős, mókázós!
  7. Parázs Presszó: belváros ez is, de a Jókai utcában van, ami a Nagymezőhöz képest egy fokkal már kevésbé izgi és teljesen autentikusan kissé sötét, kissé csicsás, kissé túl sok benne a festmény és az aranyozás. Én nem szeretem az ilyet, de aki vonzódik ehhez a kultúrához, annak persze lehet, hogy maga lesz a földi paradicsom. Kiszolgálás, tisztaság rendben volt.
  8. Bacchus Vendéglő: utaztunk egyszer egy jó másfél órát, mire a Kopasziról (ahol vízszintesen szakadt épp az eső, így elmosta a délutáni heverészést a fűben) átmásztunk ide, Szigetmonostorra. Az út viszont meseszép, ez az étterem tényleg szuper helyen van, bár ha nem direkt szeretnék ide jönni, akkor az életben nem botlanék bele: eldugott kis vendéglő a sziget belsejében, ennek ellenére totálisan tele van, ami durva, hogy sok külföldivel is. Kedves család csinálja, látszik, hogy ez az életük, de nekem sajnos a nem tiszta evőeszközök, a besárgult kábelek, a lábamnál fekvő rovarirtós flakon, a beszáradt ballagási csokor az ablakban nem annyira bejövős. Tudom, hogy családi ereklyék, meg minden, de akkor sem.

Persze, amióta elkezdtem ezt a cikket írni (nem most volt), felkerült a listára még 2-3 nagyon szuper hely, de ezekről akkor majd egy másik cikkben, júliusban ugyanis újabb gasztro-túrára indulok, szerte az országban! Most pedig menjetek és egyetek Ti is valami finomat!

 

Képek:

1. The Big Fish

2. Karolina Fűszerkertje

3.Lacipecsenye

4. Vak Varjú

5.Szatyor Bár és Galéria

Programajánló

Ajánló

  • A gyáva oroszlán meséje
      És akkor elkezdődik a falak felhúzása, amikor az egyik, az erősebbiknek hitt, visszavonulót fúj. Nem kell a felelősségből, nem kell a fájdalomból, nem kell a kísérletezgetésből! Bár azt hiszi magáról, hogy erős, és bátor, valójában retteg. És korunk férfija…
  • Alföldi borrégió - Csongrádi borvidék
    „Ha az ember homoki bort iszik, egészen apró csillagszemcsékkel telik meg, s ezek a szemcsék az ember vérében táncolnak, mint a megelevenedett Tejút.” Hamvas Béla írt így az alföldi borokról, és aki kóstolta már ezeket a borokat, tudja, hogy igaza…
  • Szilveszteri babonák
    Manapság e-mailben szervezzük a szilveszteri partyt, folyamatosan tudósítunk a FB-on arról, hogy hol járunk, mit csinálunk, és elsején első dolgunk az éjszakáról készített fotó-videós összeállítást feltölteni a youtube-re. (Déd)(nagy)apáink fiatalkorában is volt duhajkodás, hangoskodás, eszem-iszom, de akkoriban a paraszti és/vagy…
  • Hétvége, avagy túlélni a péntek estét
    Általában úgy hétfő reggeltől már (de súlyosabb esetben akár vasárnap délutántól) azzal telik a hetem, hogy várom a hétvégét. Konkrétan a pénteket. Péntekkel jóban vagyunk, a barátságom vele már majdnem olyan bizalmi, mint ama bizonyos hajótörött barátunknak. Szóval Péntek, az…
  • Hova tart a világ?
    Hova tart a világ?....Mit old meg az erőszak?....Hogyan képes valaki ilyet tenni?... Ezek a szavak, gondolatok futnak végig az ember fején, amikor a tegnapihoz hasonló szörnyűség történik. Így ismeretlenül is megrázó. Bele sem tudok gondolni, hogy mit érezhetnek a hozzátartozók.…