1962-ben indult a "Mi újság a Futrinka utcában?" című kesztyűbáb-sorozat, ami eleinte havonta egy-egy félórában jelentkezett.

Bálint Ágnes saját maga így vall a sorozat indulásáról: "Főnöki parancsra indítanunk kellett a Nagyapó című műsort, amelyben Nagyapó például elmagyarázta a gyerekeknek, hogyan megy be a házba a vízvezeték. Ez megint igen unalmas volt nekem. Kitaláltam, hogy legyen a Nagyapónak egy cicája: a Cicamica... Aztán becsempésztünk egy kutyát is: a Morzsit. Meg egy rongybabát, akit Nagyapó nyaralásból hazajövet hozott magával: a Böbe babát. S amikor megvolt a három figura, akkor jött az ötlet, kellene egy utca is, ahol lakhatnának, ők is, mások is. Akkor indult a Futrinka utca, havonta egyszer, fél órában. A bábokat Bródy Vera és Lévai Sándor tervezte."

A Futrinka utcát állatok népesítik be, természetesen hangzatos neveket viselve: Cicamica, Morzsi kutya, Sün Sámuel, Kuvik Kelemen, Liba Leontin, Kacsa Karola, Egerentyű család. Az egyetlen nem állati szereplő Böbe baba, aki egy kislány, és aki különös módon dobozban érkezik a Futrinka utca újságjának, a Csőrnek a szerkesztőségébe ismeretlen feladótól. Az ő személyisége egyébként nagy port kavart az akkori Magyarországon. A jelenségről a takacsvera.hu oldalon olvashatunk: "Böbe baba hanghordozását a hivatalos kritika, a pedagógus társadalom – jogosan – nem tartotta követendőnek. Az tény, hogy egy ország kamaszsága beszélt Böbe babául – nézettségi indexek híján, a komoly siker jelzésének tekinthető. Meg is ijedt mindenki ettől a sikertől és szegény Böbén verték el a port, kiírták őt a történetből."
A Futrinka utcáról, mint a társadalom egy szeletéről az ekultura.hu így ír: "A problémák nem terjednek túl az utcán. Merthogy a Futrinka utca  teljesen zárt közösség, ahol van bolt, mozi, cukrászda és persze helyi újság is. Egyszóval az itteni, egymással békében élő állatoknak nem kell naponta ingázniuk a belvárosba, nyugisan elvannak magukban. A fejezetek lazán épülnek egymásra, nincsenek hatalmas ármánykodások, jellemfejlődésről is csak Cicamica esetében beszélhetünk."
Ezt a jellemfejlődést a tacskomuki.blog.hu így foglalja össze: "Böbe barátnője Cicamica. Ő egy wannabe celeb, aki szépségéből, különcségeiből szeretne egyfajta Paris Hiltonként megélni. Őt a szerencse is a figyelem központjába repíti, hiszen a Csőr pályázatán ő nyeri az összkomfortos köcsögházat. Az egyenlősdihez szokott társadalom azonban ezt nem tűri, a rendszer logikája nem engedi, hogy valaki celebeskedjen, azaz munka nélkül híres és gazdag legyen: Cicamica a gúnyolódások és támadások céltáblájává lesz. Cicamica barátnője, Böbe baba segítségével felismeri, hogy a celebségnek még nem jött el az ideje, a gulyáskommunizmusban bizony, ha olykor csak látszatra is, de dolgozni kell. Így lesz a csinos és vonzó Cicamicából pincérnő egy tejcsárdában. (X. fejezet - Cicamica délutános)" Természetesen a blogon a többi szereplő személyiségrajzát is megtalálhatjuk, ajánlom mindenki figyelmébe az írást. Nagyon gondolatébresztő.

A Futrinka utca egyébként egy fizikailag is létező utca Budapesten. Az origo nemcsak annak járt utána, hogy a valóságban pontosan hol is található ez az utca, de a ma ottélőket is kifaggatta arról, hogy mi újság a Futrinka utcában.

Ha kedvet kaptunk a Futrinka utca eseményeinek követéséhez, akkor vegyük meg ezt vagy ezt vagy ezt vagy ezt a DVD-t.

{youtube}h4Q_lCFGShE{/youtube}

1964-ben, 1965-ben és 1966-ban jelentkezett a Mazsola című kesztyűbáb-sorozat. Ebben Manócska, mint olykor szigorú, de nagyon bölcs szülő és Mazsola, mint olykor engedetlen, de szíve mélyén mégiscsak jó gyermek mindennapjaival ismerkedhetünk meg. Aztán 1969-ben Mazsola testvért is kapott Tádé személyében:  "Tartsuk meg Tádét, Manócska! Tartsuk meg!" - kérleli Mazsola Manócskát, amikor megtalálják a kis tengerimalacot. Mazsola később százszor is megbánja, hogy befogadták a malackát, hiszen az nála sokkal kisebb, gyámoltalanabb és nem lehet vele akkor és úgy játszani, ahogy Mazsola szeretne. Éppúgy, mint a gyerekek, duzzogva és féltékenyen figyeli, hogy Manócska megosztja szeretetét közte és az új jövevény között. Azután - éppúgy, mint a gyerekek - megszereti kistestvérét, és megérti, hogy Manócska semmivel sem szereti őt kevésbé, mint akkor, amikor ő volt az egyetlenke..."
Mazsola és Tádé egyébként a gyerekkori magunkat juttatja eszembe a bátyámmal. Mazsola a nagytesó, aki nem nagyon bírja a kistesót, de megbarátkozik a gondolattal meg a tesóval is, aztán persze belerángatja a kicsi, naiv és "rózsaszín" Tádét minden olyasmibe, amit a végén jó másvalakire fogni.

Ha szívesen elnéznénk Mazsola és Tádé csetlés-botlását, akkor vegyük meg ezt a difilmet vagy ezt vagy ezt a DVD-t.

{youtube}UGPdLJSGkN0{/youtube}