Ma két olyan sorozattal kapcsolatban írok, melyekben sok a közös vonás. Az állatok vannak mindkettő középpontjában, mindkettőben Richly Zsolt keze munkája nyomán keltek életre a szereplők, mindkettő a nyolcvanas évek közepén készült, és mindkettőről vajmi kevés információ lelhető fel.
Szórakoztatva tanító történeteket szinte minden protestáns író írt, ezek tárgya azonban bibliai vagy az egyházzal kapcsolatos volt. A reneszánsz világiasság voltának lehet a következménye, hogy Heltai Gáspár a prédikátori oktatás érdekében már az olvasók érdeklődését jobban kielégítő profán történetektől sem riadt vissza. Ezt bizonyítja leghíresebb munkája a Száz fabula (1566) is. Ebben a könyvében Heltai Aiszóposz állat történeteit dolgozta fel. Heltai most sem műfordítást készített, igyekezett olvasójában minél erősebb érzéki, érzelmi, hangulati hatást kiváltani. Így ugyanis hatásosabb az értelmezésben megfogalmazott tanítás. Kerüli az elvont fogalmakat, ahol csak tehette, konkrét érzékelhető kifejezéseket használt, szívesen élt képekkel, szólásokkal vagy találó hasonlatokkal.
Az aiszóposzi fabulák többségének cselekménye vérszegény, a szereplők környezetrajz nélkül légüres térben mozognak. Heltai eleinte alig változtatott ezen a szűkszavú stíluson, aztán a munka előre haladtával egyre inkább megfigyelhető, hogy néhány kifejezés, közmondás-szerű szólam, egy-egy párbeszéd közbeiktatásával elkezdte élénkíti az előadást. A kötet előre haladtával a mesékbe egyre több reális elem nyomult, a környezetrajz is fokozatosan megjelent bennük. Heltai az állatmeséktől eljutott a reális, emberi történetekig. Az elbeszélői kedv növekedésével a mesék társadalmi mondanivalója egyre jobban az előtérbe került. Az eredeti mesék az ember sorsát, viselkedését példázzák, az állatszereplők emberi erényeket és bűnöket elevenítenek meg, ennélfogva kitűnő alkalmat adtak erkölcsi és társadalmi tanulságok levonására. Heltai kiaknázta a lehetőséget, aktualizálta, konkretizálta is mondanivalóját.
Ezek a történetek adták alapját annak a rajzfilmsorozatnak, melyről ennél többet sajnos nem is tudok elmondani. Arra nagyon erősen emlékszem, hogy az általános iskolában az irodalom tanárnőnk, akkor vetette be ezeket a meséket, amikor lájtosabb tanítási napunk volt, de mégsem akarta, hogy teljesen kárba vesszen az a drága negyvenöt perc. Ilyenkor nézhettünk meg néhányat a fabulákból. Viszont a neten való keresgélés közben az a gyanúm támadt, hogy a közvélemény meg is tartotta ebben a szerepében ezt a sorozatot, ugyanis legfeljebb pedagógiai oldalakon esik szó róla, de megtalálni sem a legnagyobb videómegosztón, sem pedig DVD-n nem lehet. Pedig én nagyon szerettem nézni az egyszerűen, de gyönyörűen megrajzolt képeket, és hallgatni azt a megnyugtató, minden igazságtalanságot elsimító férfihangot. Ha valakinek szintén nosztalgiázni támad kedve, akkor a mű elolvasható a Magyar Elektronikus Könyvtárban.
A másik sorozatot a Magyar Televízió megbízásából készítette a Pannónia Filmvállalat. Dramaturgként Szellő Rózsa jegyzi, zenéjét pedig az a Pethő Zsolt szerezte, akinek már nagyon sok sorozat hangzásvilágát köszönhetjük. Egy elefántanyuka (hangja Csala Zsuzsa) és az ő kíváncsi kislányának (hangja Halász Judit) történeteit ismerhetjük meg. Sajnos a sorozat készítésének rejtelmeiről, kulisszatitkokról szintén nem találni semmit, de legalább beszerezhetjük DVD-n itt, és könyvben itt.
Ha bárki bármilyen információval szolgálni tud a magyar animáció eme két sorozatáról, annak segítségét nagyon szívesen fogadjuk a szerkesztőségünkben "Kíváncsi fabulák" jeligére. Kedvcsinálónak pedig egy hűsítő, nyári fejezet.
{youtube}MJlVlIL70NU{/youtube}