Ahogy néhány hete Melinda is megírta Budapesten koripályák tömkelege várja a jég szerelmeseit. A cikk nyomán, és köszönhetően egy kedves tízéves ismerősömnek ezen a télen már többször is volt korcsolya a lábamon. Mint nagy télisport rajongónak hatalmas örömöt jelentett, amikor az egyik hipermarketben akciós áron, alig párezer forintért hozzájutottam a csodálatos, hófehér, csillogó pengéjű műkorcsolyámhoz.

Több sem kellett ezután, felkerestük Budán a kedvenc koripályáinkat. Még élt bennem a tavalyi miskolci koridiszkó emléke Makarénástól, fenékre huppanásoktól és forralt borostól együtt. Így aztán már remegve vártam, hogy ismét hussanhassak a jégen, begyorsuljak, felkenődjek a palánkra, és nevetgéljek a barátaimmal.

No, most egy teljesen szubjektív vélemény következik, de elárulom, hogy a két kedvenc budai pályám az Óbudai Főtéren lévő pálya, ahol ingyenesen lehet siklani és nagyon jó a hangulat, bár a pálya meglehetősen kicsi, és iszonyat sokan vannak mindig. A másik a zugligeti Libegő aljában lévő, 58-as Kisvendéglő ’kertjében’ fekvő pálya. Ennek a pályának iszonyatosan romantikus hangulata van, körbevéve a hegyekkel, a hatalmas fenyőkkel, valamint a kandallóval a vendéglőben. Bent forralt bor, tea és palacsinta vár, kint pedig a barátságos pálya és a meseszép táj. Ez utóbbi pálya hibája, hogy ha nincs irgalmatlan hideg, akkor nem igazán jó a jég minősége, mert itt nem futnak a hűtőcsövek a pálya alatt.

De ami számomra az abszolút sláger, az bizony a télen méltánytalanul nélkülözött Balaton. Nem lehet szavakba önteni – na jó, biztos lehet, csak nekem nem megy-, hogy milyen csodálatos is a Balcsin siklani. Zamárdiban mentünk rá a jégre. Nem izgultam egy kicsit sem, hiszen a víz nyáron is csak a derekamig ér, és olyan hideg volt, hogy jóval bentebb is még biztonságosan lehetett sétálni vagy ugrálni rajta. Kicsit messzebb a parttól már olyan érzésem volt, mintha a világ végéig is csúszhatnék (de ha addig nem is, Siófokig tuti el tudtam volna menni). Ebben mondjuk elég gyorsan megakadályozott az a hatalmas térdre esésem, amit annak tudhatunk be, hogy 1. egyáltalán nem tudok korizni, 2. nem számoltam azzal, hogy a Balcsi jege azért nem tükörsima és vigyázni kell a göröngyökkel, 3. annyira rossz az egyensúlyérzékem, hogy én biciklivel is folyton elesek. Miután sikeresen kivonszoltattam magam a partra és kínlódtam pár percig, térdfájás ide vagy oda, máris vissza kellett mennem. Mindenkit megkímélek a két padlizsánra emlékeztető dagadt és lila térdeim látványától, azonban kedvcsinálónak mutatok néhány képet a befagyott falevelekről, buborékokról, a rianásról és valami bénázó kék pacáról a jég közepén.

Remélem, kedvet kaptatok! Vár Titeket is az alig egy órányira lévő, meseszép Balaton!