2011. április 14., csütörtök 07:00

    Glee- avagy a sorozat, aminek egy rakat hibája van, mégis egyre jobban imádja a világ

    Írta: O.

    O. véleménye:

    Szóval, az egész úgy kezdődött, hogy vasárnap délután, amikor egyébként semmi nincs a tévében, felfigyeltem egy ismerős dallamra. Tini srácok meg lányok énekeltek, meglepően ügyesen. Aztán leültem nézni és kiderült, hogy a sorozat nem másról szól, mint egy show-kórusról. Nosza, nekem sem kellett több, kórista lévén egyből nagy érdeklődést mutattam a sorozat iránt és már alig vártam a következő részt. Persze azt hozzá kell tennem, hogy nem kerülte el a figyelmem, micsoda rózsaszín sziruppal van leöntve az egész. Nehéz is lett volna nem észrevenni, mikor a mellettem ülő pasi csak annyit dünnyögött: na, már megint valami hiperliberális baromság.

    És tény: a film magában hordoz mindent, ami ’más’. Van benne meleg fiú, zsidó lány, terhes tini, kövér fekete csaj, tolószékes, szemüveges fiú, ál-dadogós ázsiai…na, hát minden, ami egy átlagos magyar hetero pasinál mondjuk amúgy is kiüti a biztosítékot. És persze benne van a szokásos szerelmi szál is a szende kis tanárnő meg a jóképű göndör hajú kórusvezető között és akad sok-sok ármánykodás is a gonosz edzőnő részéről. Megagagyi. De tényleg.

    Valami azonban mégis van a sorozatban, túl azon, hogy sikerült egész jó hangú színészeket összeválogatniuk. A recept ugyanis beválhatott, mert azóta olyan sztárok fordultak meg a filmben, mint Britney Spears, Gwyneth Paltrow, Elton John és a lista még csak itt kezdődik. Konkrétan már ők fizetnek, hogy bekerülhessenek. És a sorozat sorra nyeri a díjakat is.

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

    Mi hát a titok? Valószínűleg az, hogy egy kicsit azért a szíve mélyén mindenki más, vagy más akar lenni. És mivel ezt annyiszor a képünkbe dörgölik, kicsit jó látni, hogy ezzel mások is kínlódnak és a végén mégis minden jól alakul.

    A zene szeretete egyébként is egy másik dimenzióba visz. Sosem értettem azokat, akik egymás zenei ízlését hurrogják le, hiszen a zene lényege pont az, hogy feltölt, ellazít, kiborít, felvidít, összeköt. De semmiképp sem az, hogy elválaszt. Egy kedves barátom mondott egy érdekeset a minap. Azt mondta, hogy egy időben nála elvárás volt, hogy csak olyannal jöjjön össze, akinek az életében fontos a zene. Először jót mosolyogtam rajta, aztán rájöttem, hogy igaza van. Ő azt akarja, hogy a másik tudjon osztozni abban a hihetetlen felemelő érzésben, amikor belőlünk jön a muzsika. Akár a torkunkból, akár a hangszerünkből.

    Ez tehát a Glee: egy marok lelkes, különleges ember története, akik minden részben elénk tárnak valami tanmesét arról, hogy hogyan kellene tudnunk nem csak megférni egymás mellett, de még akár szeretnünk is egymást. Fűszerezve mindez egy adag klassz zenével. Feltéve persze, hogy szereted a musicalt, meleg vagy, zsidó, tolószékes, terhes, nő, tini, kórista, unatkozó háziasszony, zenekedvelő, vagy csak szimplán toleráns. Egyébként lehet, hogy csak akkor nézed meg, ha túl messze van a távirányító és a vasárnapi kómádban nincs erőd elkapcsolni. Aztán lehet, hogy a következő héten már nem is akarsz majd!

    Egy pedagógus és egyben táncoktató véleménye:

    Ez a megfejthetetlennek tűnő négy betű a tengerentúlon minden határt megdöntött, ami a nézettséget, és kedveltséget illeti.

    Mi a titka? Egyáltalán miről szól? És mit hordoz?

    Pár feltűnni, kitűnni vágyó diák, aki énekel és táncol. High School Musical?

    Egy fiatal, sármos tanár, világmegváltó tervekkel. Rock Suli?

    Szerelem, barátság, meleg karakter, bonyodalmak. Dawson és a Haverok?

    Gospel és pop furcsa keveredése. Apáca Show?

    Mitől olyan különleges?

    Egyedisége talán abban rejlik, hogy ismert előadók nagy slágereit dolgozza fel, sajátos köntösben, újszerű megközelítésben. Valóban ott vannak a klisék, és a szokványos, sztereotip karakterek. Mégis nagyon élő, érzelmes, és zeneiségében újat mutat. Egyszerre mulattat, és gondolkodtat el mélyen. A fiatalok számára oly fontos, és aktuális problémákat sorakoztatja fel. Lejárt lemez? Volt már ilyen? Igen! Mert fiatalok mindig vannak, és minden nemzedéknek megvan a maga GLEE-je. Nekem a Dawson volt az. A pár évvel ezelőttieknek a HSM. A mostaniaknak pedig a Glee. De nem csak őket szórakoztatja! Ki ne szeretne újból és újból szembesülni önmagával, és hülyeségeivel a képernyőn? Kell, hogy beszéljünk róla, kell, hogy újra éljük, hogy kinevessük magunkat, hogy sírva vigadjunk!

    Dobjunk rá azzal a bizonyos lapáttal! Ettől lesz a GLEE igazán korszakalkotó! Ettől fogja nem csak a tiniket, hanem az apucit, meg a nagymuttert is a fotelbe kényszeríteni! A zene mindent elsöprő ereje. Nem akar új slágereket adni, amelyek majd egy év elteltével talán letűnnek. A gyökerekhez, mindenki szívéhez nyúl le, jó mélyre. A zenét az is érti, aki nem tud angolul. Mert a dal a lelkünkből szól, a bensőnknek énekel. Megborzongsz, sírsz, mosolyogsz. Érted. Érzed. Ember vagy. Nem kell szótár, hisz ez a közös nyelvünk! A zene! A szeretet, elfogadás, hogy önmagad lehess – mind erről szól, ami megérint! Lehet az rock, pop, funky, gospel. Ez az, amire alapvetően szüksége van mindenkinek!

    Ha vannak érzéseid, ha ember vagy, akkor a GLEE átjön.

    Igen, a GLEE átjött. Itt van.

     

    Egy musicaleket messze kerülő pasi véleménye:

    Szóval Glee. Mikor O. megemlítette, hogy meg akar mutatni nekem egy sorozatot, mert szüksége van róla egy tipikus pasi véleményére, rögtön kilengett a musicalveszélyt mérő műszerem. Egy korábbi cikkben már kifejtettem a véleményemet a musicalekről. Annak, aki nem olvasta, most összefoglalom: nem szeretem őket. Túl sokat énekelnek benne és ez általában lassítja a történetet, ami idegesít. És – egy általam nem ismert ok miatt – valamiért mindig megszalad az alkotók keze, mikor a kötelező cukros-szirupos masszát mérik rá a művükre, amitől rohangál a hideg a hátamon.

    Na, hát ez mind megvan a Glee-ben is. És mégis. B****a meg, ez a sorozat jó. Oké, a szirup itt is tengernyi, néha már tényleg megfeküdte a gyomromat, de ezt leszámítva tetszett, amit láttam. Jó dalokat dolgoznak fel benne, ráadásul jól is dolgozzák fel őket, vannak benne jó karakterek és ami a leginkább meglepett: ezek a karakterek jó poénokat sütnek el! Efelett egyébként még most sem sikerült napirendre térnem. Elkezdtem nézni és amolyan „Mary Kate és Ashley Olsen”-szintű műtréfákra számítottam, de nem. Mosolyogtam. És ez esetemben nagy szó. A kötelező(nél egy kicsit több) érzelgős bájcsevegés mellett ott sorakoznak a szellemes párbeszédek, az élelmes beszólások és tényleg: jó poénok.

    Próbáltam kitalálni, hogy melyik filmek/sorozatok nevét használjam az összehasonlításnál, valahogy így tudnám leírni: a Kegyetlen játékok és a Született feleségek összegyúrva és meghintve egy kis My Name is Earllel. Na meg persze ehhez jön még a musical része, de olyan sorozatokat nem nézek, szóval azt majd ti találjátok ki! Lehet, hogy mélyebbre kéne ásnom és elemezgetnem, de már így is elég sokkos állapotban vagyok amiatt, hogy tetszett. Megyek kiheverni a dolgot.

     

    Kiemelt cikkek

    • Észak-Dunántúli borrégió - Az Etyek-Budai borvidék
        Ezen a héten fővárosunk környékére látogatunk, és a bevezetőben gyakran megidézett buborékos ital, a fröccs mellett most egy másik buborékos ital, a pezsgő is terítékre kerül. Ha pezsgőről van…
    • Tópartra... De hova?
      Bár nincsen saját tengerpartunk (ennek okait és lélektani hatását a magyar nemzetre most ne elemezgessük) , cserébe a Kárpát-medencében fekszik kis hazánk, aminek az az előnye, hogy sok vízzel és…
    • Élet a weben
      A közösségi portálok megjelenése óta mind több időt töltünk az ilyen jellegű oldalakon, életünk egyre több mozzanatát vonjuk bele és tesszük közkinccsé. Barátok, bulik, események, tanulmányok és munkahelyek mellett egyre…
    • …idővándor, a csodák ideje?
      Újabb utazás, az őszi szomorhangulat és borongósság feloldására ismét kiváló segítőt találtam. Mivel az ősz a munka ideje is – depisebbeknek ez egyenlő a  „jajaj vége a nyárnak, a pihenésnek”…
    • A pozitív gondolkodás tanulható
      Sajnos, nagyon sok emberre jellemző (a környezetemben is) a folyamatos panaszkodás. A negatív szóáradatot persze újra és újra végig kell hallgatni, a szenvedőket jól meg kell sajnálni, próbálni kell őket…
    Fityisz.com - blabla

    Please publish modules in offcanvas position.