Szóval a „neverending story” jegyében és élvezve, sőt megirigyelve az ősz csodaszíneit, kis kuckóm kuckósodáson esett át. Sötétebb drapériák, eddig elrakott párnák kerültek elő, mécsesek bukkantak fel kis barlangmenedékké varázsolva lakom. Furcsa, összehúzódott a lakás, mégis melegebb, védettebb hangulatot ad! Jó-jó, persze sötétebbek a színek, a tavaszi-nyári tört-fehér és nyers takarókat bordó, barna, narancs váltotta fel és persze vastagabb, bolyhosabb anyagok az áttetszőek helyett. Viszont így aztán igazi mediterrán hangulat kerítette hatalmába nappalimat és az esti mécsesek védenek, ragyognak, ölelnek. Még mindig imádom a fényeket! Full őszi romantika! Ez kell kis lelkemnek a hűvösebb őszben és máris mosolyogva lépek ki az ajtómon és nem esem át  lelógó orromon!

…szóval némi évszak dekoráció… veszélyes játék, mert ha már belekezd az ember lánya, hát nincs megállás, pár különböző méretű, színű őszi levéllel, és egy-két érdekes faággal szuper színes fadekorációt kreálhatunk a mécseseink fölé. És próbálták már a gesztenyemécsest? Vagy merészebbek festett faldekort is készíthetnek egy kedves sarokzugba! Kinek - kinek kedve, hangulata  szerint, ahogy, ami tetszik!  

Érdekes, de a könnyed kis sötétítő – zugosító, őszhangulat varázsoló akció elindított egy kisebb lavinát ismerettségi körömben is. Így aztán a kuckósodási rohamom ragályossá válva pár „új” bútor megjelenését eredményezte e körben.

Pl. régi cipős szekrény újrapácolásával - falra került, mint dísztányértartó -, vagy épp nagymami faszékeinek lefestésével indult és fokozódott a családias ölelésérzet. Kis csiszolás, egy minta - akár épp levél - festése az ülés és támlarészen - könnyebb hatás elérése érdekében lehet bátran a tört-fehérhez is nyúlni -, és újjáéledt a szekrényke és a szék. És remek játék volt! Múltkor csereberemeguntam játékunk kapcsán találtam egy régi fali, sarok konyhai szekrénykét. Kidobásra ítélve kiáltozott kétségbeesetten.

Egy szempillantás meglátni és… vinni!

És ma kedves barátnőm sarokasztalkájaként funkcionál, igaz közben kis lábakat kapott, áttört díszítést és festést az ajtajára és egy pici minibár rejteke is lett. Én pedig örültem az örömüknek! Mert állítom, nemcsak drága barátném, de a bútorka is sugárzott, ragyogott! Dupla ajándék! Szeretettel!
És egy kopott, igazi fülesfotel története...

Érdekességképp ő - merthogy jelentős darab ugye - barátnőm szupermodern lakásában talált mégis „magára”. Igaz, fémes színű lábain vidám, modern és elegáns fényes-csíkos huzatával büszkén terpeszt a sarokban. Most együtt örülnek és olvasnak az olasz dizájn lámpa fényénél.
És biztosan tudjuk, hogy egy kis csoda alakul a kezünk alatt? Dehogy, de hisszük, alakítjuk szeretettel, fantáziával, humorral – ja igen, volt pöttyös huzatvariáció is!! - és lám, a varázs működött!  
Megint, itt is!

Az öreg, kopott, „vacak-kacat” bútorok különböző lakásokban különböző funkciókkal otthonra találtak és otthont teremtettek?!
Megint csak… egy apró, pici szeretettel…