Monday, 12 November 2012 06:00

    Talpraállás

    Written by

     

    Cikkem megírásának elsődleges motivációja, hogy a közelmúltban történt az életemben egy olyan esemény, amely fenekestül felforgatta azt. Szerencsére nem tragédia illetve haláleset, de azért mindenképpen egy olyan jellegű dolog, ami megváltoztatta nemhogy a jelenlegi életemet, de szinte bizton állíthatom, hogy a jövőmet is.

    A másodlagos késztető erő pedig az volt, hogy az elmúlt egy-két évben a közeli ismerőseim, pontosabban barátaim közül többen is, és ráadásul többször(ösen) is mélypontra kerültek az életükben. Mindőjükben közös, hogy sohasem ők tehettek az embert próbáló nehézségek, bajok, problémák megjelenéséről, továbbá - valószínűleg éppen az előző tény miatt - szintén közös mindannyiuknál a "-Miért? -Miért én? -Miért már megint énvelem? -Hát nem volt még elég?" és hasonló hangvételű kérdések (már-már szinte fohászok) elhangzása, melyeket egyrészt teljesen okkal és joggal tesznek fel ilyenkor az érintettek, másrészt pedig amely kérdésekre soha nem voltak és sajnos soha nem is lesznek válaszok.

    Nem szeretném elvinni a fonalat sem a sors, sem pedig a "felsőbbrendű mindenható lény" irányába, már csak azért sem, mert én az ilyenekben sohasem hittem. Inkább rávilágítanék arra, hogy a saját és a barátaim megpróbáltatásaiban mi a közös, hiszen valójában erről szól a cikk.

    Ez pedig nem más, mint a talpraállás, az újrakezdés, vagy ha úgy tetszik a folytatás. Annak képessége, hogy miután megbotlottunk és elestünk, azután mindannak ellenére, hogy hirtelen történt, hogy megijedtünk és hogy ráadásul még meg is ütöttük magunkat, mégis felkeljünk a porból és talpra álljunk még akkor is, ha fáj és ha csak lassan megy. Ráadásul ezen a folyamaton lehet könnyíteni és gyorsítani is, ha ahelyett, hogy egyfolytában a zuhanásra és a fájdalomra gondolnánk, inkább a felállás utáni pillanatokat (hogy milyen jó is lesz majd akkor) és esetleges jövőbeni terveinket lebegtetjük lelki szemeink előtt. Sőt, leporoljuk magunkat, hátrapillantunk és mutatunk egy hatalmas fityiszt annak, amiben megbotlottunk.

    Egy, most megnevezni nem kívánt (ugyanis felesleges) filmben a főhőstől megkérdezik, hogy miért bukunk el? A válasz pedig rögtön érkezik is: azért, hogy megtanulhassuk utána összeszedni magunkat. És bár van egy kis önmagába visszahajló logikai hurok ebben a filozófiában, egy dolgot azért mindenképpen erőteljesen sugall: azt, hogy ilyenkor egy próbatételt kell kiállnunk, és nem feladni hanem bizonyítani, hogy igenis képesek vagyunk rá, ha kell újra és újra.

    Van még valami, ami nagyon fontos tud lenni ilyenkor, pontosabban a továbbiakra nézve. Kevés az a botlás illetve esés, amiből az ember - ha hajlandó rá - ne tanulhatna valamit. És ráadásul többnyire valami kimondottan fontos dolgot, amivel majd legközelebb egy hasonló szituációban elkerülheti már eleve a megbotlást is, az elesésről nem is beszélve. Függetlenül attól, hogy én tehettem-e, illetve mennyire tehettem a pofáraesésemről, több mindent is megtanultam belőle. Dolgokat, amiket nem fogok, vagy pedig nem úgy fogok megtenni legközelebb. Természetesen azokra az esetekre, amikor nem a mi megbotlásunkról szól a dolog, hanem totálisan passzív szereplőként egyszerűen ránk szakad az ég, mindez nem érvényes, olyankor nem létezik tanulság és tényleg csak a kitartás és a pozitív szemléletmód maradnak az utolsó bástyáink. Ezt a két bástyát viszont nem szabad elveszíteni, sziklaszilárdan kell állniuk, nekünk pedig valahol a kettő között még náluk is erősebben.

    Szeretet, remény, bátorság - csak betűk és szavak, de a belőlük összeálló fogalmak birtoklása hatalmas fegyver tud lenni, csak akarni kell használni őket. Soha, de soha ne feledjük el, hogy mindig lesznek mögöttünk olyan emberek, akik megtámasztanak minket, és segítenek használni ezeket a fegyvereket. És ha már fegyverek, akkor ezt a közhelyet hívom zárszóul: ami nem öl meg, az erősebbé tesz!

     

    Kiemelt cikkek

    • Észak-Dunántúli borrégió - Az Etyek-Budai borvidék
        Ezen a héten fővárosunk környékére látogatunk, és a bevezetőben gyakran megidézett buborékos ital, a fröccs mellett most egy másik buborékos ital, a pezsgő is terítékre kerül. Ha pezsgőről van…
    • Tópartra... De hova?
      Bár nincsen saját tengerpartunk (ennek okait és lélektani hatását a magyar nemzetre most ne elemezgessük) , cserébe a Kárpát-medencében fekszik kis hazánk, aminek az az előnye, hogy sok vízzel és…
    • Élet a weben
      A közösségi portálok megjelenése óta mind több időt töltünk az ilyen jellegű oldalakon, életünk egyre több mozzanatát vonjuk bele és tesszük közkinccsé. Barátok, bulik, események, tanulmányok és munkahelyek mellett egyre…
    • …idővándor, a csodák ideje?
      Újabb utazás, az őszi szomorhangulat és borongósság feloldására ismét kiváló segítőt találtam. Mivel az ősz a munka ideje is – depisebbeknek ez egyenlő a  „jajaj vége a nyárnak, a pihenésnek”…
    • A pozitív gondolkodás tanulható
      Sajnos, nagyon sok emberre jellemző (a környezetemben is) a folyamatos panaszkodás. A negatív szóáradatot persze újra és újra végig kell hallgatni, a szenvedőket jól meg kell sajnálni, próbálni kell őket…
    Fityisz.com - blabla

    Please publish modules in offcanvas position.