Szóval, az egész úgy kezdődött, hogy vasárnap délután, amikor egyébként semmi nincs a tévében, felfigyeltem egy ismerős dallamra. Tini srácok meg lányok énekeltek, meglepően ügyesen. Aztán leültem nézni és kiderült, hogy a sorozat nem másról szól, mint egy show-kórusról. Nosza, nekem sem kellett több, kórista lévén egyből nagy érdeklődést mutattam a sorozat iránt és már alig vártam a következő részt. Persze azt hozzá kell tennem, hogy nem kerülte el a figyelmem, micsoda rózsaszín sziruppal van leöntve az egész. Nehéz is lett volna nem észrevenni, mikor a mellettem ülő pasi csak annyit dünnyögött: na, már megint valami hiperliberális baromság.
És tény: a film magában hordoz mindent, ami ’más’...
Íme három merőben más vélemény a sorozatról: