Na, ez az az „ünnep”, melyről határozottan megvolt a véleményem. Ugyanakkor azt is beláttam, mivel ellene tenni nem tudok, így a magam módján kell alkalmazkodnom a piac által generált szituációhoz. Jelenleg ott tartok, hogy pro és kontra vannak érveim, melynek egy részét meg is osztanám itt, némi túlélési, illetve napot feldobó ötletességgel egyetemben.
Meglepődve tapasztalom azt a pánikkeltést és hangulatot, mely az idei - sok helyen első – havat kíséri. Döbbenten és nagy kérdőjellel a fejem felett álltam a minap az ABC üres polcai előtt, nem igazán tudtam mire vélni a jelenségét. Tán átaludtam egy zombitámadást? Visszajöttek az oroszok? Újkori tatárjárás? Mivel nem igazán nézek tévét (és ez nagyon jó hatással van az idegrendszeremre), így bármelyik eshetőséget valószínűbbnek találtam, mint magát a valóságot, mellyel nagymamám szembesített...
Meglátta árnyékát a medve csütörtökön a Fővárosi Állat- és Növénykertben, így a népi meteorológia tapasztalatai alapján még hosszú tél várható.
Vannak olyan időszakok az ember életében, amikor költöznie kell. Ennek persze sok oka lehet, jó és rossz egyaránt, de mi optimisták vagyunk, tehát feltételezzük, hogy bármilyen indíttatásból is költözünk, az csak jobb dolgokat hoz majd az életünkbe.
Nem gondoltam volna, hogy egyszer erre sor kerül, de megtörtént. Múlt pénteken épp egy nagyobb bevásárlás előtt álltam és elég lapos volt a pénztárcám (azóta persze ismét milliomos vagyok). Mivel szabadnapos voltam, gondoltam itt az alkalom, hogy megnézzem, mennyire van értelme a nagymamák bevásárlási szokásait átvenni. Készítettem tehát egy listát a megvásárlandó dolgokról és hagytam elég helyet a papíron ahhoz, hogy felírjam minden termék árát a legközelebbi Tescóig vezető úton fellelhető boltokban (CBA, Spar, Lidl), hogy aztán hazafelé mindent ott vegyek meg, ahol az a legolcsóbb. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű a móka és hogy sok türelemre lesz szükségem és ez utólag be is igazolódott. No de lássuk, milyen tanulságokat vontam le az akcióból!