Habár nem tartom magam babonás embernek – nem keresem a kéményseprőket, nem szedek négylevelű lóherét, nincsen patkóm se falon, se máshol és még a kabala tárgyaknak is erősen híján vagyok -, azért némiképp elgondolkodtatott ez a pénteki nap. Hobbi egyetemista lévén (másoddiploma - just for fun) ilyenkor a vizsgaidőszak ugyanúgy az életem részét képezi, mint a munka. Csak néha egy kicsit mostohagyermek, mivel a preferencia-sorrendet azért be kell tartani.  Mert ugyan hasznos-hasznos, na de mégis csak a munkámért csinálom és nem fordítva. Legalábbis a hivatalos verzió szerint. Persze vannak olyan elmeháborodottak, akiknek a hobbija a tanulás és nem bírnak vele leállni… De természetesen én semmilyen körülmények között nem tartozom ezen lények táborába!
Na, de hogy a tárgytól el ne térjek...

Szeretnéd, ha a nevedet hetedhét országon túl is ismernék? Akkor itt a soha vissza nem térő alkalom: ha van saját meséd, amit te találtál ki a gyermekeidnek, vesd gyorsan papírra és küldd el a Médiuniónak! Ha még nincs, az se baj: mesét írni sosem késő elkezdeni! És hogy miért kell a gyerekeknek mesét hallgatni, nekünk pedig mesélni? Cikkünkben mindezt körbejárjuk!