Egy szép, napos péntek délelőtt volt, mikor több mint egy év után ismét visszamentem Dóriék ovijába megnézni, hova jutottak a tavalyi híradásunk óta. Már az utcáról látszott, hogy tavalyi benyomásom nem volt téves: ezek a lányok nem tétlenkednek. Az udvaron az avart és a több évtizede ott rozsdásodó csúszdát felváltotta egy trambulin és megannyi színes játék. A főbejárat előtt éktelenkedő gaztenyészet helyén pedig immáron ízléses sziklakert díszelgett. Dóri jön az ezúttal kéttagú fityiszes különítmény elé, és bevezet minket az épületbe. Emlékezvén a tavalyi állapotokra, nem teljesen hiszem el, hogy ugyanabban az épületben vagyok.
Mióta elkészítettem az interjút Narayannal, éreztem, hogy ki kellene állni hasonló ügyek mellett, hogy támogatni kellene valahogy az efféle kezdeményezéseket. Ugyanakkor az is szöget ütött a fejemben, hogy valami közelebbi dologra lenne szükség, amiért lehet lelkesedni. Valami, ami itt van, Magyarországon. Megtaláltam. Szombat délelőtt találkoztam Boncz Dórival és Gyurity Zsuzsival, akikről előzetesen mindössze annyit tudtam, hogy egy sérült gyerekekkel is foglalkozó óvodát készülnek nyitni Újpesten. Először megnéztük az épületet – egyelőre csak kívülről, mert bár az épület használati jogát már megkapták, a kulcsot azonban még nem – majd beültünk a szomszédos cukrászda teraszára beszélgetni. Jelen volt még Dóri férje, Imre is, és amíg ő és Zsuzsi sütiért álltak sorba, én el is kezdtem faggatni Dórit.
- Hogy jött az ötlet, hogy nyissatok egy ilyen óvodát?
- Azt mondtad már, hogy hol dolgoztunk korábban? – kérdezte Zsuzsi, aki épp kijött a cukrászda ajtaján és lehuppant mellénk.
- Hol dolgoztatok korábban? - csaptam le azonnal a kérdésre és ezzel elkezdődött a beszélgetés.
November óta szerettem volna elkészíteni ezt az interjút. Épp akkor néztem meg Michael Palin Himalájáról szóló filmjét, amiről írtam is már itt. Másnap leültem a gép elé, megnéztem a Fityiszt (az ez a honlap, nem rakok ki linket), ahol O. egy idézetet rakott fel, ami éppen arról szólt, hogy bármikor megváltoztathatjuk az életünket. A következő honlap, amire véletlenül ráleltem, Narayan honlapja volt. Mikor az óvodaépítős projektjéhez értem, éreztem, hogy épp valami fontos történik velem. Tegnap sikerült nyélbe ütni a találkozót Narayan és Nóri székesfehérvári otthonában.