2010. július 08., csütörtök 07:20

    Munkahelyi kellemetlenségek

    Írta: O.

    Amikor eldöntöttem kiskoromban, hogy a jogi pályát választom, erős elszántsággal vágtam neki, azzal a hittel, hogy majd én megmentem az elesetteket, a rászorulókat, a nőket és a gyermekeket! Később aztán az élet más vonalára sodort a szakmának, de még mindig nagyon szívemen viselem a nőkkel szembeni bántalmazások és erőszakoskodások ügyét.

    Ennek okaként a szakdolgozat előtti nagy beadandómat (ún. évfolyamdolgozatot) a munkahelyi szexuális zaklatásból írtam. Anno egy cikk keltette fel az érdeklődésemet erre, hiszen akkor még csak tanuló voltam. A dolgozatom kiválóan sikerült és ezzel én azt is hittem, hogy mindent tudok a témáról.

    Persze ez közel sem így volt, és amint beléptem az első munkahelyemre, máris szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy bár Magyarországon ezt a legkevésbé sem szabályozzák, és a háttérirodalom rémesen hiányos, a dolog sajnos létezik, nagyobb gyakorisággal, mint azt bárki is gondolná, ez nem csupán egy tipikus amerikai felfújt lufi-sztori.


    Rögtön azzal kezdeném, hogy természetesen nem csak a nőket érhetik kellemetlen helyzetek a munkahelyükön, hanem a férfiakat is! Ezt szögezzük le, és akkor nincs vita! De mivel én nő vagyok, ezért csakis azon élményeimről tudok írni, amik engem, mint NŐ-t értek. Az első meglepő élményem egy szakmai gyakorlaton ért, amikor az akkori szakmai mentorom egyértelmű jelét adta annak, hogy nem csupán a jogi tudásom szeretné próbára tenni. Akkor ezen annyira meglepődtem, mert odáig én csak egy iskolás lány voltam, a velem egyidősekkel ismerkedtem és barátkoztam, fix párkapcsolatban éltem, szóval nem értek ilyen jellegű élmények. Talán akkor szembesültem vele először, hogy már nem csak egy iskolás lány vagyok a pad mögül, hanem nő lettem, akire felfigyelnek a férfiak, még akkor is, ha ezt bizonyos szituációkban egyáltalán nem szeretném.

    Nyilván az olyan embereknek, akik szépnek mondhatóak, sokkal nehezebb bebizonyítaniuk azt, hogy nem csupán küllemre mutatósak, hanem a fejükben is van valami. Nos, egy szép nő a munkahelyén is szép nő, de nyilván nem ezért kapja a fizetését. Azok pedig, akik szakmailag kellően elhivatottak és hiúak, azok pedig főleg azt szeretnék bebizonyítani, hogy alkalmasak egy munkára és nem csupán a két szép szemükért (vagy a kellemes dekoltázsukért, vagy a csinos fenekükért) alkalmazzák őket.

    Mostanra már volt jó pár munkahelyem, egy helyet leszámítva mindig férfi főnökkel. Nos, azt kellett megállapítanom, hogy a férfiak mindig (kivétel nélkül mindig!) rámozdulnak valamelyik kolleganőjükre. Én nem tudom, hogy ez ilyen főnök-betegség-e, vagy csak csupa jellemgyenge vezetővel találkoztam, de minden munkahelyen van legalább egy férfi, aki nem fér a gatyájába!

    Elmesélem, mi játszódik le ilyenkor egy nőben: először elkezd azon kattogni, hogy vajon mit értett félre, mert a pasi biztos csak egy kedves, a kelleténél egy fokkal közvetlenebb kolléga és csak ő értelmezhette félre a dolgokat (a környezete is egyből ezt magyarázza neki!). Második lépésként elkezd azon gondolkozni, hogy tán az öltözékével van-e gond, vagy a széles (de mindenkinek egyformán szóló mosolyával)? Aztán finoman elkezd körbeérdeklődni, hogy van-e esetleg sorstársa. Ha van, akkor sokkal könnyebb a sztori. Már nem érzi magát hibásnak azért, mert a főnök a kocsiban a combját simogatta (csupán csak gesztikulált!), vagy kényelmetlenül azért, mert az irodai kiránduláson a pasi a víz alatt nyúlkál (jajj, hát csak a jakuzzi szélébe akart kapaszkodni!), esetleg hátulról ölelgeti, miközben mosogat(ugyan már, hiszen csak jó hangulatában kissé felszabadultabb a kelleténél!). Ha akad sorstárs, az már egyben cinkostárs is. Igazolást nyer az elmélet, miszerint a főnök egy nyomulós alak, tehát hogyan is kellene most leállítani!?

    Ha szerencsénk van, egy-két határozott, de persze eleinte csak kedves mosollyal kísért (nehogy megbántsd az egóját, elvégre pasi, másrészről meg tőle függ az állásod!) mondattal jelezheted, hogy ez az út nem járható. A következő lépés a határozott, mosollyal nem szépített mondat, amelyben közlöd, hogy ne haragudjon, de neked ez már túllép egy határt, és próbáljuk megőrizni a szakmaiságot, elvégre profik vagyunk (legyezd a hiúságát és húzd meg a vonalat c. ’túinván-játék’). A harmadik lépés (ez csak szerencsésebb esetben van), hogy szólsz a másik főnöködnek. Ez mondjuk nagyon kétélű fegyver, mert ha a másik főnök nő, akkor 1. Megüti a guta, hogy te, a kis fiatal, nála esetleg vékonyabb és még hamvasabb bőrű, de szakmailag nyilván kevésbé profi csitri bezzeg felkeltetted Zsiga érdeklődését, ő meg már 20 éve nem…kínos…ilyen esetben most már biztos lehetsz benne, hogy ő is nyírni fog. 2. Kiáll melletted, de hogy miként és hogy ezzel könnyebb lesz-e ezután, azt senki sem tudja. Ha pedig a másik főnököd is férfi, akkor az alábbi utak vannak: 1. Normális pasi, normális értékrenddel, normális családi háttérrel – jó esélyed van rá, hogy leállítja a kanos társát, bár illúzióid ne legyenek, ő nem a te barátod, hogy kiálljon érted. A főnökök csak a legkisebb százalékban mennek szembe az üzlettársukkal, inkább kedvesen leülnek veled megtárgyalni, hogy mi az az összeg, amiért békében elválhattok egymástól. 2. Ez a főnök is gyatra jellem, beállít mindenféle riherongynak, aztán lesheted magad, vagy esetleg elbagatellizálja és nem vesz komolyan. Ekkor veszett fejsze nyele az ügy, eldöntheted, hogy küzdesz tovább magadért, vagy már úgyis mindegy, és szeded a sátorfádat. No, hát ez volt a negyedik lépés. És az ötödik: élj Amerikában, pereld be és irgalmatlanul megbüntetik! Élj itthon, nyelj egyet és adj hangot neki olyan úton-módon, ahogy csak tudod!

    Sokat gondolkoztam azon, hogy mit írjak konklúziónak, de semmi értelmeset nem tudok, mert a tények tények. Nem jó, ha az embernek a munkahelyén akad egy problémás kolléga, vagy főnök, hiszen egy idő után így bejárni dolgozni, az elég erős stressz. És kevés ember tudja ezt jól kezelni. Ha szerencsénk van, a helyzet megoldódik egy idő után magától (mert elmegy a főnök, mert lenyugszik a főnök, vagy mert jön egy friss hús, akire áttevődik a figyelme), ha nincs, akkor csak a drasztikusabb megoldások maradnak. Pedig mennyi bonyodalom elkerülhető lenne, ha az emberek szem előtt tartanák azt az alaptézist, miszerint ’Házi nyúlra nem lövünk!’!

    Tovább a kategóriában: « Az új elem Milettvolnaha? »

    Kiemelt cikkek

    • Észak-Dunántúli borrégió - Az Etyek-Budai borvidék
        Ezen a héten fővárosunk környékére látogatunk, és a bevezetőben gyakran megidézett buborékos ital, a fröccs mellett most egy másik buborékos ital, a pezsgő is terítékre kerül. Ha pezsgőről van…
    • Tópartra... De hova?
      Bár nincsen saját tengerpartunk (ennek okait és lélektani hatását a magyar nemzetre most ne elemezgessük) , cserébe a Kárpát-medencében fekszik kis hazánk, aminek az az előnye, hogy sok vízzel és…
    • Élet a weben
      A közösségi portálok megjelenése óta mind több időt töltünk az ilyen jellegű oldalakon, életünk egyre több mozzanatát vonjuk bele és tesszük közkinccsé. Barátok, bulik, események, tanulmányok és munkahelyek mellett egyre…
    • …idővándor, a csodák ideje?
      Újabb utazás, az őszi szomorhangulat és borongósság feloldására ismét kiváló segítőt találtam. Mivel az ősz a munka ideje is – depisebbeknek ez egyenlő a  „jajaj vége a nyárnak, a pihenésnek”…
    • A pozitív gondolkodás tanulható
      Sajnos, nagyon sok emberre jellemző (a környezetemben is) a folyamatos panaszkodás. A negatív szóáradatot persze újra és újra végig kell hallgatni, a szenvedőket jól meg kell sajnálni, próbálni kell őket…
    Fityisz.com - blabla

    Please publish modules in offcanvas position.