Nagytakarítást általában kétszer ejtünk meg egy évben: tavasszal és karácsony előtt. Mi most hétvégén a téli puceválásra kerítettünk sort. Nagy hévvel vetettük bele magunkat, mert tudtuk, hogy a lakásnak már szüksége van rá, hiszen egész évben csak gyűjtögetünk, rakosgatunk, pakolgatunk ide-oda. Bár ráment egy teljes napunk, mégis nagyon jót tett. Ahogy ma egy kedves barátom mondta, a nagytakarítás ilyenkor nem csak a lakásunkban történik, hanem bennünk is. Egy nagytakarítás építő jellegű lehet, ha egyedül vagyunk. Olyankor sokat gondolkozhatunk a velünk kapcsolatos dolgokon, ha pedig a társunkkal, akkor ez is kicsit összekovácsolhat minket.

A selejtezés pedig csak hab a tortán! Ilyenkor ugyanis átértékeljük azt, hogy valójában mire is van szükségünk és mire nem. Mint sokan mások, én is hajlamos vagyok a gyűjtögetésre és felhalmozni sok fölösleges dolgot. Mivel jelenleg egy kicsi lakásban lakunk, így nem is engedhetjük meg magunknak, hogy felesleges dolgokat tároljunk. Ahogy az életünkben sem engedhetjük meg, hogy felhalmozzunk olyan dolgokat, amikre már nincs szükségünk. 2009 a nagy változások éve. Ennek fényében selejteztem, tudván, hogy amit egy éve már nem használtam, arra ezután sem lesz semmi szükségem. És ami eddig nem tett boldoggá, nem is fog. De azért tudni kell, hogy sok olyan dolog van, aminek átmenetileg ugyan nem látjuk a hasznát, és nem tudjuk, hogy mi az ’ajándéka’ számunkra, ettől még lehet ilyen. És a mi dolgunk az, hogy megfelelően mérlegeljünk…Hiszen az új évet csakis tiszta lappal szabad indítani! Legalábbis tisztábbal, mint ahogy a mostanit zárjuk.

Ti mit gondoltok erről, kedves Olvasóim?