Ásatások leletei bizonyítják, hogy már 2000 évvel ezelőtt virágzó szőlőkultúra volt Badacsony környékén, de feltehetőleg már a kelták korában is voltak szőlőültetvények a vidéken. A hegy lábánál vezetett a rómaiak egyik híres hadiútja Aquincumba. A nagyobb szőlőtelepítések Probus császár nevéhez fűződnek. Ekkor került ide a Budai zöld szőlőfajta, ami eredetileg Rómából származik, és amit Aquincumból hoztak magukkal a rómaiak. Ezekre az időkre emlékeztetnek a szüreti motívumokkal díszített római kori épületmaradványok, sírok, szobrok. A XIII. században a borvidék jelentős része egyházi kézbe került. A XVIII. századtól számos főrangú magyarországi család versenyzett itt szőlőbirtokért. A filoxéravész utáni rekonstrukció során a szőlőtermesztés technológiája e borvidéken is jelentősen megváltozott. Ekkor építették a várfalnak is beillő támfalakat az erózió megakadályozására. Ekkor terjedt el a borvidéken a bakművelés, mely esztétikai szempontból is egyedülállónak nevezhetõ Magyarországon.

A termőterület nagysága kb. 4200 ha, ebből jelenleg 1808 ha a ténylegesen beültetett termőterület. Igen változatos képet találunk a talaj tekintetében. A borvidék jellegét, az itt termő borok különleges zamatát az egykori vulkánokból itt maradt lepusztult bazaltkúpok kedvező talaja adja meg. A bazalt mellet alapkőzete az agyag és a homok, amelyeken vályogos pannonagyag, pannonhomok, lösz és barna erdő talaj alakult ki. A talaj persze önmagában kevés lenne. A borvidék szub-mediterrán mikroklímáját a kedvező lejtésű területek, a hideg északi széltől védő bazaltfalak és persze a Balaton adja, amelynek tükre a nap sugarát megsokszorozva veri vissza. Ez a kedvező klíma természetes csemegebor készítésére ad lehetőséget, melyet jó évjáratokban a Szürkebarátból készítenek, ennek a fajtának a bogyói ugyanis betöppednek, sőt aszúsodhatnak is. A napsugarak megsokszorozása mellett a páratartalom megemelése is fontos előnye a Balatonnak, illetve a nagy vízfelület kiegyenlítetté teszi a más borvidékeken oly nagy gondokat okozó, szélsőséges időjárási elemeket. A termesztési jellegzetességre jellemző a hagyományhoz hű skatulyás művelés, a kis tenyészterület, karótámasz, fajtatiszta telepítés, a tőkék szabályos bakművelése és a rövidcsapos metszése. Emellett megtalálható a nagyüzemi termesztésre jellemző széles sorköz és a magas kordonművelés is. A gyakori vízeróziós károk ellen lejtős teraszokkal védekeznek. Bár a reduktív borkezelés és egyéb, modern technológiák is terjedőben vannak, egyelőre nem változtatták meg jelentősen a vidék borainak jellegét.