×

Warning

JUser: :_load: Unable to load user with ID: 64

Print this page
Wednesday, 02 November 2011 06:43

Észak-Dunántúli borrégió - Az Etyek-Budai borvidék

Written by

Az Etyeki-Budai borvidék a Gerecse-hegység déli részétől a Velencei és a Budai-hegységig húzódik, közigazgatásilag három megyéhez tartozik: Komárom, Pest, és Fejér. A borvidékhez tartozó hegyközségek: Etyek, Váli Hegyközség, Bicske, Budakeszi Hegyközség, Nyakas Hegyközség; borvidéki települések: Etyeki körzet: Alcsútdoboz, Bicske, Csabdi, Etyek, Felcsút, Gyúró, Kajászó, Martonvásár, Nadap, Pákozd, Pázmánd, Sukoró, Tordas, Vál; Budai körzet: Budajenő, Budakeszi, Pilisborosjenő, Telki, Tök, Üröm. 1990-ben emelkedett borvidéki rangra. Az új, 1997. évi bortörvény a borvidék nevét Etyek-Budai Borvidékre változtatta.

A talajképző kőzetek az Etyeki-dombság területén főleg a lösz és löszszerű negyedidőszaki üledék, továbbá minden mészkő, homokkő, ritkábban dolomit. A fiatal homokos lejtőlöszön alakult ki a borvidék jellegzetesen vályogos típusú talaja, amelynek magas aktív mésztartalma hozza létre, a borvidékre jellemző ún. "meszes borokat". Az évi átlagos hőmérséklet itt az országos átlagnál kissé alacsonyabb (9,5-10,5 °C) a csapadék ellátottság viszont megközelíti az országos átlagot (400-800mm). A légmozgás gyakori, ami kiemelkedő termelési biztonságot ad: kevés a gombáskárosodás és ritkák a számottevőbbek a fagykárok.

 

Az Árpád-házi királyok alatt már virágzott a szőlőtermesztés, és az itt élő emberek megélhetésének fő forrásává vált. Sok (rác) telepedett le ezen a környéken. Ennek köszönhetően a török hódoltság után főleg a vörösbor készítése volt túlsúlyban. Európai hírre tett szert a Buda-Sashegyi Kadarka, amit Fekete kadarkából készítettek. A sok háború jelentősen meggyérítette a szőlőket. 
 
A törökök kiűzése után német nemzetiségű szőlőművelők is letelepedtek. Az 1736-41. évi promontori szőlőtulajdonosok névsorában szereplő 572 névből 309 német hangzású, 192 név szerb és csak 50 magyar név van a névsorban, ami tudatos német betelepítésre enged következtetni. A Duna kiváló szállítási lehetőséget jelentett, így a borok tárolására nagy pincék épültek, amelyek többsége ma is működik. A XVIII. század második felében rendszeressé vált a szőlőtelepítés Promontoron és környékén. Az állandó lakosság száma évről-évre nőtt. Valami kis szőlővel a legszegényebb zsellér is rendelkezett. A század végétől különösen a Promontoron és Kistétényben szőlőt bérlő budai, pesti polgárok részéről nagy divatja lett a pincézésnek, aminek hatására igen komoly pincekultusz alakult ki. 
 
1830 körül a nagyvárosokban a lakosság inkább a fehérbort kereste, a budai vidéken is arra kényszerültek, hogy egyre több fehérborszőlő-fajtát szaporítsanak. 1890-ben a filoxéra szinte teljesen elpusztította az ültetvényeket. A szőlőkultúra újbóli fellendítése nem hozta meg a várt sikert. A szőlőtelepítésekkel párhuzamosan csonthéjas gyümölcsöket kezdtek el ültetni. Lassan a gyümölcsösök kiszorították a szőlőterülteket. 
 
Etyek szőlőinek története is hasonló utat járt be azzal a különbséggel, hogy a XIX. század közepén a Vál-völgyi uradalmi szőlészetek hírnevet szereztek a korszerűsítéseikkel, újításaikkal. A borvidék szőlőiben a pákozdi, sukorói, nadapi, velencei szőlőhegyeken jó minőségű fehérbort termelnek.
 
A borvidék hagyományos tőkeművelésmódja a fej- és bakművelés közötti átmenet volt hosszú ideig. A fej- és bakművelést viszonylag korán már az úgynevezett nagyüzemi gazdálkodás elején felváltotta a különböző magasságú, egy és több törzsű illetve karú kordonművelés. Az elmúlt két-három évtizedben ezen a borvidéken vált általánossá az egyesfüggöny művelésmód, amit napjainkban más művelésmódok egészítenek ki (ernyő, alacsony- és középmagas-kordon). Bár a filoxéria előtti állapotokat nem sikerült visszaállítani, született egy arculatában új, elsősorban pezsgő-alapbort termő vidék. A profilváltást Törley József felismerése hozta, aki kiváló lehetőséget talált a korán szüretelt, magas savtartalmú bogyókban, ami a sajátos ökológiai viszonyok, a talajok magas mésztartalma és a szeles fennsíkokból adódódik. A Törley pezsgőüzem világhírűvé tette a borvidéket. A borvidék termésének jelentős része ma is a pezsgőgyártás alapanyagául szolgál. Etyek körzetből emellett üdítő savtartalmú, illatos, reduktív bor is a piacra kerül.
 
Ha még maradt erőnk, akkor a pincék, szőlők, borászatok után látogassuk meg a bicskei Batthyány-kastélyt, a csabdi templomromot, Etyekwood-ot, a kápolnásnyéki Vörösmarty emlékmúzeumot. Mindent felsorolni nincs lehetőségem, de természetesen rengeteg látnivaló vár minket ezen a borvidéken is. Kellemes kirándulásokat!
 
További információk:
 
 

 

 

 

Latest from