Az Alföldön található borvidékek története nagyon hasonló. Kezdetben főként a folyóvölgyi, ártéri területeken a lugasos szőlőművelés alakult ki, majd a mezővárosok határában fejlődött tovább a szőlőtermesztés. A Tisza jobb partján, a déli országhatárhoz közeli homokbuckák szőlőtermesztése régi időkre nyúlik vissza. Az első megbízható adat a garamszentbenedeki apátság alapító levelében (1075) szerepel. Az alapítólevelet I. Géza király állította ki. Eme okiratban a Tisza melletti Alpár szőlői is szerepelnek a királyi adományok között. A későbbi idők oklevelei igazolják, hogy a szegedieknek már a 14. században voltak szőlőbirtokaik, mégpedig a Szerémségben. A 15. századra a szőlőtermesztés önálló termelési ággá fejlődött, amit a dézsmakötelezettség is bizonyít. A török uralom alatt a legkelendőbb árucikk és a legjelentősebb adóalap a gabona mellett a bor volt. Ez kiderül a budai beglerbégnek egyik 1573. évi jelentésére küldött szultáni rendelet szövegéből is: „A budai vilájetben (ahova a Duna-Tisza köze túlnyomó része tartozott) a szultáni hász birtokok jövedelme, az emírek és a tímár birtokosok jövedelme leginkább a bor jövedelméből áll." 

 

A 16-17. századi népmozgások ide is eljuttatták a balkáni eredetű vörösborkultúrát és a Kadarkát. Elterjedt a fejművelés, amit a téli fagy ellen takarással jól meg lehetett védeni. Leginkább úgynevezett gyalogművelést alkalmaztak, azaz támrendszer nélkül termesztették a szőlőt. A 18. század első felében megindult a futóhomok a Duna-Tisza közén, ezért Mária Terézia 1779-ben rendeletben szorgalmazta a szőlőtelepítést, hogy a folyamatot megállítsák. A filoxéra, a rettegett gyökértetű, a homoktalajokon (75-80% kvarctartalom felett) nem tud megélni, ezért az Alföldön nem okozott kárt, sőt ezáltal számos régi magyar szőlőfajta génbankjává vált, a hungarikum szőlőfajták az Alföldnek köszönhetik megmaradásukat. A szőlőtermelésért és a borok minőségének elismeréséért Csongrád városa megkapta 1986-ban „A Szőlő és a Bor Nemzetközi városa” kitüntető címet.

 

A borvidéken a nyár igen meleg (a legmelegebb az országban), az ősz hosszantartó, derült, mérsékelt. Magyarországon a Duna-Tisza köze és a dél-alföldi területek kapják a legtöbb napsütést, ami 2050-2100 órát jelent évente. Ez a magas hő- és fénymennyiség kedvez a szőlőtermesztésnek, hiszen jó beérést és cukorképződést eredményez. A nyári melegben a homoktalaj visszaveri a napsugarakat, a hőmérséklet talajközelben elérheti a 60 Celsius fokot is. Mindehhez azonban gyakran csapadékhiány, aszály társul. A téli hideg tíz évből kétszer-háromszor eléri a szőlőfajták fagytűrő képességének határát. A kora őszi és tavaszi fagyok is gyakran okoznak károkat. A Csongrádi borvidék szőlőtermesztésének több sajátos, a hegyvidéki termeléstől eltérő vonása van. A Duna-Tisza közének talaja többnyire dunai eredetű meszes homok (kivéve a Csongrád - Kőrös környéki kötöttebb öntéstalajt, a tiszai lösz eredetű fekete földeket), mely különböző vastagságban telepedett az altalajra, néhol vékony rétegben fedi, máshol pedig több méteres buckákat alkot. A homoktalajok humuszban és tápanyagban általában szegények, de a borvidéken találhatóak kedvezőbb adottságú talajtípusok is.

 

A Csongrádi Borvidéken ma is sok őshonos szőlővel találkozhatunk. A tömegborszőlő-fajták közül hazánkban a legelterjedtebb a Kövidinka, amely egy őshonos, késői érésű fehér szőlőfajta. Kiváló termelési biztonságú szőlőfajta. Levele kerek, alig tagolt. Fürtje tömött, a bogyók zöldes pirosak, alacsony savtartalmúak. Késői érésű, rendszerint október második felében szüretelik, nem ritkán kisebb fagyok és lombhullás után. Ellenálló és alkalmazkodóképessége igen jó, talajban sem válogat, zöldmunka igénye kicsi; a téli, tavaszi fagyok után jól regenerálódik. Fürtjei nem rothadnak. Több kedvező tulajdonsága miatt a nemesítők keresztezéses nemesítésben szülőként használták. Bora könnyű, lágy, kellemes zamatú asztali bor, fajtajelleges illattal. A terület másik hungarikuma az Arany sárfehér. Csak hazánkban termesztik, ezért őshonosnak tekinthetjük. 1873-ban Szélesi József izsáki vincellér szelektálta egy Kadarka ültetvényben. Neve onnan származhat, hogy fehér bogyója és nagy fürtje miatt nehéz, mint a sár. Levele nagy, megnyúlt.

 

 

További információk:

http://www.csongradiborvidek.hu/

http://vinopedia.hu/csongradi-borvidek

http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%B6vidinka

http://hu.wikipedia.org/wiki/Arany_s%C3%A1rfeh%C3%A9r

http://www.utazzitthon.hu/csongrad_csongradi_borvidek.html

http://www.bor.info.hu/Borvidekek/1.Csongradi/csongradi.html

http://hu.wikipedia.org/wiki/Csongr%C3%A1di_borvid%C3%A9k

http://borregio.hu/duna/?c=regio&sub=10&page=content&content_id=26

http://www.utisugo.hu/bortura/duna-borregio/csongradi-borvidek/csongradi-borvidek-7230.html