Én is meglepődtem a dátumon, de az első boros cikket 2010. október hetedikén jelentettük meg itt, a fityiszen. Végigjártuk a hét borrégiót és a huszonkét borvidéket, felidéztük a magyar szőlőfajtákat, de természetesen nem ez tartott másfél évig. Tartottunk kitekintést a költészet, a filozófia, a komoly- és könnyűzene, a filmek és a hivatások világába a bor kapcsán. Utánajártunk néhány hagyománynak és legendának. Az egyik legellentmondásosabbat azonban a végére hagytam. Igaz-e, hogy magyar ember sörrel nem koccint? Kérdezhetnétek, hogyan kerül ez a téma a boros rovatba, de mindjárt minden kiderül.
Nagyon élénken tartotta magát az a tilalom, mely szerint tilos sörrel koccintani az 1849-ben történtek miatt. Mivel írásos emlékek nem maradtak fenn, így a szájhagyomány már eleve két vonalon indult el. Egyes vélekedések szerint a világosi fegyverletételt ünnepelték sörrel való koccintással az osztrák tábornokok, míg más források szerint az aradi vértanúk kivégzésére koccintott sörrel Haynau. Aztán ismét két szálon fut tovább a legenda, mivel egyesek szerint a tilalom 150 év után letelik, mások szerint soha meg nem szűnő szimbólumról van szó. És itt jön képbe a bor. Van ugyanis olyan álláspont, amely szerint nincs szó semmiféle passzív ellenállásról, csupán a borkereskedők akarták fellendíteni a forgalmat azzal, hogy elvették a sörtől az igaz magyar emberek kedvét. A XXI. század (1. rész, 2. rész) című TV-műsor valamint az urbanlegends és az origo járt utána alaposan a témának, de sajnos konkrétumok híján még napjainkban is sötétben tapogatózunk.
A sör és a koccintás témájában nem foglalnék állást, a borral kapcsolatban pedig már többször megtettem. Bámerre is jártok a világban, legyetek büszkék a magyar borokra, és bármerre is jártok Magyarországon, tiszteljétek meg látogatásotokkal a magyar pincéket. És akármikor, akárhol fogyasztjátok, tegyétek úgy, ahogyan azt a magyar bor megérdemli. Kulturáltan. Egészségetekre!
{youtube}BUlE4OTLvvk{/youtube}