Mielőtt továbbhaladnánk a borvidékeken, ismét tartunk egy lélegzetvételnyi szünetet, és teszünk egy kis kitérőt a szépírás világába. Bölcsész lévén számomra a bor szó hallatán az elsők között Hamvas Béla jut eszembe. Bár ő mindig mindenhol megérdemelné, nem szeretnék most az ő méltatásába fogni, mert tőlem sokkal jobb tollú hozzáértők méltatták már őt, mellettük az én szavaim nagyon kevésnek hatnának. Természetesen "A bor filozófiája" című műve miatt említjük meg most őt. Idéztünk tőle már akkor is, amikor a Balaton borrégió Somlói borvidékén jártunk, de most az egész kötetet ajánljuk figyelmetekbe.
Hazánk 22 borvidéke közül méretében a kisebb, hírnevét tekintve a jelentősebb borvidékek közé tartozik a Móri borvidék. A borvidékhez tartozó hegyközségek: Mór és Pusztavám Közös Hegyközség, Csókakői Hegyközség, Vértesalja Hegyközség, Velence-tavi borok.
A Pannonhalma-Sokoróalja borvidék nagy múltra tekint vissza. Ezen a területen a szőlőtermelés hagyománya szorosan kötődik a pannonhalmi apátsághoz. Szent Márton hegyén telepedtek le az első bencések 996-ban. Az apátság alapítólevelében már említést tesznek a szőlőről, mint elsőrangú, tized alá eső terményről. Ez a levél egyébként a legrégebbi írásos bizonyíték a szőlőtermesztés évezredes meglétére hazánkban. A pannonhalmi volt az első és mindmáig az egyik leghíresebb kolostora a benedekrendieknek. A kolostor lakói gyorsan virágzó szőlőtermesztést teremtettek Pannonhalma környékén. A rend papjai a szószékről is hirdették a szőlőtermesztés fontosságát, mikéntjét. A XIII. században befolyásukat mutatván és eredményeik elismeréseképpen a király a bencések fennhatósága alá vonta a térség szőlőműveseit.