Tegnap ellátogattam a barátnőmhöz, akinek a nyomdájában most épp nagy, ünnepek előtti hajtás van. Több tízezernyi karácsonyi üdvözlőlapot nyomtattak ki, borítékoltak be, etiketteztek fel. A munkában diákok segítenek most nekik, akik egész héten késő estig szorgosan dolgoznak. Amíg a barátnőmre vártam, szóba elegyedtem velük. Megható kis sorsok bontakoztak ki előttem. Nagyon megindító és csodálatra méltó volt, hogy milyen természetesnek veszik, hogy már 15-16 éves korukban, iskola után dolgozni mennek.
A mai témám, bár nem túl vidám, azért úgy gondolom, hogy igenis megfér ezen a derűs honlapon. Köszönöm, hogy a múltkori kérdésre is ilyen sok komment érkezett, és bár néhányan úgy vélhettétek, hogy kicsit személyes lett a ’vita’ itt a Társas-játékban, szerintem nagyon jó, hogy ennyi ember ilyen őszintén le merte írni a véleményét. Ezt a hozzáállást várom a későbbiekben is, hiszen mi nyitottak vagyunk minden véleményre, így kerek és színes a világ!
Nátha, influenza, láz, köhögés – egy rakás nyavalya, amivel így tél közepén összefuthatunk. Nekem a legelsővel sikeredett, tegnap estére hatalmasodott el rajtam. Ezért aztán a mai programom: mézes tea, láblógatás, kispárna, takaró, sorozatok, zenehallgatás, mécses és Coelho. A mézes teát már eléggé unom, de Coelho könyveivel képtelen vagyok betelni!
Azzal kezdeném, hogy senkit és semmit nem reklámozok, csupán egy nagyon bájos dalra hívnám fel a figyelmet! Imádom. Az egyik telefonos szolgáltató ez évi karácsonyi reklámjáról van szó, ahol ül egy lány a hintaszékben, hullik rá a hó, és a telefonba a párjának énekel egy karácsonyi dalt, aki meg épp a dugóban ácsorog.