Videó

A Hét 7enéje
Butthole Surfers - Pepper

Az 1981-ben alakult vicces nevű amerikai rockbanda 1996-os "Electriclarryland" c. leme- zén található ez a dal, mely egyben mindenkori legsikere- sebb kislemezük is és amely eheti zenénk. - by adeeboy

Még több videó

Hirdetések

Hirdetés

Utolsó kommentek

Hiba
  • JUser::_load: Unable to load user with id: 64
2009. december 08. kedd, 08:47

Romok között

Írta:  O.

A mai témám, bár nem túl vidám, azért úgy gondolom, hogy igenis megfér ezen a derűs honlapon. Köszönöm, hogy a múltkori kérdésre is ilyen sok komment érkezett, és bár néhányan úgy vélhettétek, hogy kicsit személyes lett a ’vita’ itt a Társas-játékban, szerintem nagyon jó, hogy ennyi ember ilyen őszintén le merte írni a véleményét. Ezt a hozzáállást várom a későbbiekben is, hiszen mi nyitottak vagyunk minden véleményre, így kerek és színes a világ!

Egy nagyon érdekes idézetbe botlottam bele a múlt héten. Popper Pétertől származik, hazánk egyik leghíresebb pszichológus-szerzőjétől. Az idézet így szól:

„Egy emberért mindent vállalni kell. Egy helyzetért nem. Amíg számunkra egy ember fontos - addig mindent vállalnunk kell érte, és megéri. Ez igazi vállalás. Amikor nem az ember a fontos, hanem a helyzet megtartása: a lakás, a szociális és anyagi biztonság, a látszat, a környezet véleménye - akkor már megalkuvásról van szó. Ez is elvállalható, de csak őszintén, legalább önmagunk előtt. Ne csapjuk be magunkat ürügyekkel: a gyerekek érdekével, erkölcsi aggályokkal, a kímélettel. Gyávaságunk az újrakezdésre, félelmünk a változásoktól és az egyedül maradástól nehézzé teheti az együttélést, de fenntarthatja. Azonban hazugságra nem lehet alapozni tisztességes kapcsolatot: biztosan összeomlik.”

Úgy gondolom, ezt a határt meghúzni a legnehezebb, hogy egy emberhez, vagy egy helyzethez ragaszkodunk. Minden kapcsolat elején nagy álmokkal, reményekkel vágunk bele, hisszük, hogy most sikerülhet az, ami eddig nem, amit már olyan régóta várunk. De előfordulhat, hogy az életünk másképp alakul, mint ahogy terveztük, és a kapcsolat már nem tesz minket boldoggá. Sokan ilyenkor hosszú ideig fel sem ismerik, hogy baj van, csupán a környezetüknek tűnik fel, hogy az illető begubózik, befásul, kevesebbet nevet már, és minden második mondatával siratja a múltat.

Vajon meddig érdemes rágódni azon, hogy az életünk nem olyan, amilyennek szerettük volna? Meddig szabad a romok között ülni, és mikortól kell felállni? Honnan tudjuk, hogy itt van-e a pillanat, hogy meghozzunk egy fájdalmas döntést, vagy várjunk még annak a reményében, hogy visszakapjuk a régi, megálmodott életünket?

Kedves Olvasóim, várom a személyes tapasztalataitokat, véleményeteket, válaszaitokat!

hozzászólás  

 
0 #16 wikiii 2009-12-08 19:11
nagyon szépen összefoglaltad lédi.
én nem tudok ebben nyilatkozni, mert nemigazán van tapasztalatom a témában.
Idézet
 
 
0 #15 lédi 2009-12-08 18:06
Egy hosszú kapcsolat utáni szakításba belehalsz egy kicsit....Amíg addig eljutsz, na az nagyon érdekes tudat módosult állapot....mert szinte olyan, mint egy gyászmunka, mintha meghalt volna valakid, pedig csak benned halt meg valami a másik iránt. És szépen végig is kell mászni a gyászmunka lépcsőfokait, az önsajnálattól a végső felismerésig, hogy ez a lehető legjobb döntés volt, mert már csak kárára voltatok egymásnak, mert a tisztelet és a megbecsülés ha nem is szűnt meg, rég nem olyan, mint volt vagy kéne egy normális kapcsolatban. Megtartani nehéz...de tudni kell elengedni is, ha más lehetőség már nincs.Nem utolsósorban esélyt adni ezzel valami újnak, értelmesebbnek.
Idézet
 
 
0 #14 Milu 2009-12-08 15:18
Szerintem fájni mindig fáj!!! Persze...
Idézet
 
 
0 #13 O 2009-12-08 15:11
Én nem a maunikasós egymás szapulására gondoltam...csak szerintem egy hosszú és tartalmas kapcsolatot nem lehet sérülések nélkül lezárni, valakinek mindig jobban fáj. De érdekelne pl. HaManLi véleménye is, tudom, h neki van e téren tapasztalata...

Ahhoz nagyon ki kell valaminek hűlnie, hogy már egyáltalán ne fájjon és ne bántsuk meg a másikat, szerintem...
Idézet
 
 
0 #12 wikiii 2009-12-08 15:03
szerintem ez a szidalmazásos dolog attól is függ hogy mennyire szerette az ember a másikat és hogy mi volt a szakítás oka.
mert ha mondjuk engem megcsaltak volna és azért szakítunk akkor lehet én is minden utolsó senkinek elmondom, hogy hogy tehetett ilyet velem. de olyan is van hogy mindenféle konfliktus nélküli a szakítás. nekem is volt ilyen. pont az előző.
Idézet
 
 
0 #11 Milu 2009-12-08 14:06
Érdekes. Volt pl. az Én életemben -számolok, legyen 4 - 4 szakításom. Ebből Ketten "dobtak" engem, egyet Én, és volt egy "közös megegyezés". A lényeg: Egyiknél sem emlékszem sem szidalmazásra, sem veszekedésre, sem gonoszságra. Fájdalom az volt persze, mégis felnőttek módjára meg lehet beszélni a dolgokat és elfogadni, tovább lépni... Vagy talán csak Én voltam "szerencsés"??? :o
De ha már a megbántásról beszélünk: Én szoktam az első lenni, aki kikéri magának, ha pl. egy volt barátját/pasiját/barátnőjét/ismerősét, stb..., szidalmazzák.
Távol álljon tőlem, hogy visszakanyarodj ak múlt heti témánkhoz, de: Mikor másnap rámnézett egy ismerősöm és látva a kisírt szemeimet megkérdezte: "Ki volt az a szemét, aki így megbántott?" Első mondatom az volt, hogy: "Először is nem szemét!" Pedig Isten az atyán, nagyon utáltam akkor mindenkit!!! :sad:
Idézet
 
 
0 #10 O. 2009-12-08 13:26
Persze, abszolút fiktív módon érdekel mindenki véleménye :-) senkit nem szakításra akarok rábeszélni, csupán feldobtam egy témát, mert múlt héten megtaláltam ezt az idézetet :-)

Milu, szerinted ha valaki elhagyja a másikat, akármennyire is 'fel/megszabadítja', a másik nem úgy éli meg, hogy ő volt a gonosz, mert elhagyta?? Mert én annyi ilyet hallottam, láttam szakításnál, hogy megy egymás szidalmazása..nem épp felszabadításna k élték meg a felek.

Tény, hogy nagyon nagy bátorság meglépni, hogy boldogok legyünk. Ez sokszor nem megy fájdalmas áldozatok árán. Pont ezt kívánom boncolgatni...
Idézet
 
 
0 #9 Milu 2009-12-08 13:18
O. Nagyon jól látod a dolgot! :-)
Tényleg csak akkor kell döntenünk, ha már sok a kérdőjel. A cikk is erről szól ugyebár...
Más: Ezt az idézetet nagyon sokszor átrágtam már.
Jelen esetre levetítve szerintem: Miért lenne az gonoszság, ha felbontunk egy rosszul működő kapcsolatot? Inkáb felszabadítom a másikat is. De ha Te mindenképpen gonoszságnak gondolod: Tényleg Te akarsz "szenvedni" tovább a kapcsolatban, csak azért, hogy ne legyél "gonosz"??? hm?
.
HaManLi, a helyzet nálunk sem aktuális, de attól még beszélni lehet róla. Hiszen mindenkinek voltak pl. előző kapcsolatai is... Csak merítettünk már onnan valami tapasztalatot!?!
Idézet
 
 
0 #8 wikiii 2009-12-08 12:50
akkor egy kicsit megnyugodtam. mert én az embert és a helyzetet is szeretem :-) és a magunk kis megszokott dolgait is. :-) meg azokat a közös, egy előző élményből kovácsolt dolgokat, szavakat is, amik másoknak semmit, vagy valami általános dolgot jelentenek, de mi tudjuk h miről is beszélünk..ezek jó összekötőkapcso k. :-) és néha olyan vicces is tud lenni hogy csak mi értjük h miről van szó, más nem :P
Idézet
 
 
0 #7 O. 2009-12-08 12:20
Wiki, szerintem nem kell döntened, ha minden rendben. Ez a kérdés csupán akkor merül fel, ha már azon hezitál valaki, hogy menjen vagy maradjon-e. Normál esetben szeretjük az embert és azt a helyezetet is, amit általa, vele teremtettünk magunknak.
Csak amikor már több a mérlegen a kérdőjel és a negatív dolog, akkor kell ezt megvizsgálni, hogy a helyzet, vagy az ember köt-e minket.

A megszokás meg szerintem is lehet jó. Ha nem az az, ami miatt ott vagyunk valakivel. Én például szeretem azokat a kis hagyományokat, szokásokat, stb. amik már kialakultak az évek során. De csak ezek miatt ott maradni valakivel, az nem lenne jó.

Milu, tényleg úgy gondolod, ahogy az idézet mondja, hogy ha a saját boldogságunk miatt döntünk úgy, hogy menni kell, az nem számít gonoszságnak?
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Programajánló

Ajánló

  • Hat ok arra, hogy örülj annak, hogy vért adhatsz

    A véradás mindenkiből más-más reakciót vált ki. Van tudományos megközelítés, karitatív, szükséges rossz, ellenkezés és totális elutasítás. A hasznosságát azonban senki sem kérdőjelezheti meg. Ha eddig nem tudtad, hogy miért is kellene önszántadból, rendszeresen megcsapoltatnod magad, akkor íme hat ok.  …





  • Energiát, de nem mindegy honnan...

    Amennyit profitálunk nyaranta a napsütésből, a hosszú nappalokból, a friss levegőből, az élményekből annyit fel is áldozunk az éjszakázással, az utazással, a folytonos pörgéssel, a másnapossággal az energiaraktárunkból. Ezt igyekszünk újra és újra feltölteni magunkat. Mindenkinek megvannak a jól bevált…





  • A fogtündér és a repülőbemutató: ünnepnapok közösségmódra

    Outing, vagyis kirándulás. Ha ez a szó elhangzik a hétfő esti közösségi megbeszélésen (community meeting), mindenki borzasztó izgatott lesz. A bentlakók legalábbis. Ők tudniillik nagyon szeretik ezeket a kiruccanásokat – az önkéntesek már kevésbé, mert nekik (nekünk) ezekre szinte biztosan…





  • A víz

    Kicsit megkésve, de azért megemlíteném, hogy tegnap volt a víz világnapja.Érdekes, mennyire természetesen kezeljük a vizet. Megnyitjuk a csapot és már jön is annyi, amennyit szeretnénk, ha akarjuk hideg, ha akarjuk szinte forró. Sőt, már nem is felel meg, hogy…





  • Magyarország borrégiói - Bevezető

    Magyarország borrégiói - Bevezető Mennyi borrégió van Magyarországon? És mennyi borvidék? És mennyi borfajta? Ki nevezte és melyik borunkat a borok királyának, a királyok borának? Tényleg a borkereskedők találták ki, hogy igaz magyar ember sörrel nem koccint? Ha téged is érdekelnek a válaszok, akkor javaslom, hogy a…