Véleményem szerint a versek, dalok nagy része akkor születik, amikor írójuk rossz lelkiállapotban van. Ide citálnék egy sort a Pál Utcai fiúk: Sorozat c. számából: „lecsúszol, hogy verset írhass”. Ha elfogadjuk ezt a felvetést, akkor talán logikusnak tűnik az a következtetés is, hogy ha az ember szarul van, akkor saját magával (saját maga bajával) van elfoglalva, így könnyen az önzőség is teret nyerhet. A belső magány pedig igen durva, önző párkapcsolatokat eredményezhet. A Holnap hajnalig c. szám valami ilyesmit jelent számomra. Elnézést kérek azoktól, akiket zavarnak a durva szavak. Nem mindig visszafogottan használom őket, mert így jobban tudom az érzelmi szélsőségeket érzékeltetni.
{youtube}DQZHfXhbO5A{/youtube}
Eredeti szöveg | Jelentéstükör |
Ne hidd azt, hogy senki se' szeret, Szoríts jobban, melletted vagyok én! |
A pasi magányosnak érzi magát, ezért kikötött a volt nője mellett, akit mindig előkaphat egy szex erejéig. A csaj mártír és bízik abban, hogy majd meghódítja magának a pasit. (Ugye milyen tipikus a „majd én megváltoztatom” jelmondat?) A pasi csak elkapta, azonban a csajnak kellene a szex utáni érintés, de nincs, ezért, erőszakoskodik, hogy megöleljék. |
Új kedvest egy még újabb követ, De barátságunk csillagidőt ígér |
Jön a csaj újabb csapdája: dögöljön meg a szomszéd tehene. A pasi ne is reménykedjen abban, hogy megtalálja az igaz szerelmet (egyébként tényleg ne), hiszen a nők csak jönnek-mennek. A pasi viselkedése mellett ez logikus következtetés, hogy a szex és kihasználás biztos pontként összetartja ezt a kapcsolatot. A csaj pedig szívatja magát a szép költői képekkel, hogy ne kelljen magának beismerni az igazságot. |
Én is őrzöm arcomat, sajátodat te is félted | Ó, gyönyörű. Itt vagyunk egymás mellett, de nem nyílunk meg egymásnak, nem vagyunk őszinték. Hogyan lehet így barátkozni? Hogyan lehet így szeretkezni? Ugye, helyesebb szóhasználat a dugás? |
Leláncolnád önmagad, közben szabadságod kéred, Visszakéred. |
A pasi magányos, a semminél még ez a csaj is jobb lenne, ezért hezitál. Azonban legbelül meg érzi, hogy nem szerelmes, azaz vadászna is. |
Holnap hajnalig ébren őrizzük álmunk, Holnap hajnalig mindent rendben találunk. |
A szexelésünk közben úgy csinálunk, mintha párkapcsolatban lennénk, ez azért is jó, mert elterelődik a figyelmünk az igazságról. Az ő viszonylatukban szex = illúzió. |
Érintsd meg a lelkem még egyszer, Érintsd meg, és aztán engedj el! Holnap hajnalig őszintén ölelj még, ölelj még! |
A csaj durván nyomja: hajlandó porig alázni magát, helyesebben: annyira szeretetéhes (önző ő is), hogy beáldozza a méltóságát is. Vagyis: miközben megdugsz, én azt hiszem ez szerelem, így kérlek add meg a szerelem illúzióját. Annyira kell az illúzió, hogy elfogadom, hogy otthagysz a francba reggel. Az ölelés természetesen nem őszinte. |
Ha úgy érzed, hogy senki se' szeret, Rohanj hozzám, melletted leszek én! Éjszakánk már nem lehet ilyen, De barátságunk védeni fog, ne félj! |
Upsz! A pasi mégiscsak csajt talált? Vagy miért nem szexelhetünk többé? A helyzet nem változik, mert a pasi továbbra is örök boldogtalanságra van ítélve. Bárkit is talál a csaj helyett, vele nem lehet boldog. A hűség nagy úr, ezért nincs szex többé, csak lelki függőség. Ennyi erővel tovább szexelhetnének. |
Pedig milyen szép fülbemászó szám!
rakkenrol