Videó

A Hét 7enéje
Butthole Surfers - Pepper

Az 1981-ben alakult vicces nevű amerikai rockbanda 1996-os "Electriclarryland" c. leme- zén található ez a dal, mely egyben mindenkori legsikere- sebb kislemezük is és amely eheti zenénk. - by adeeboy

Még több videó

Hirdetések

Hirdetés

Utolsó kommentek

2010. szeptember 28. kedd, 05:00

Biomüzli, fair trade banán – mit eszik az önkéntes?

Írta:  Bogár

A kajáról, még ha túl földhözragadt témának tűnik is a nagy önfeláldozó önkénteskedés közepette, muszáj szót ejteni. Egyrészt, hogy ne aggódjatok, nem csak szemetet esznek nyugaton, másrészt, mert még mindig nem szoktam meg teljesen ezt a bőségszarut itt, szóval muszáj mesélni róla. Azt már kiutazás előtt is tudtam, hogy elvileg itt ökogazdaság van és saját sütöde, és már ez is elég sok jóval kecsegtetett, de nem gondoltam, hogy ilyen kánaán lesz. Röviden: az egész intézményben csak biokaját eszik mindenki, mert csak ilyet rendelnek. Halkan jegyzem meg, addig nem lehet óriási probléma ebben az országban, ameddig ilyesmire is futja állami pénzből. A dolog ugyanis úgy működik, hogy egy adott cégtől kéthetente megrendelik az összes szükséges kaját és egyebet (szintén bio-öko-velneszfitneszloknesz mosóport, mosogatószert, tisztítószert, papírzsebkendőt, vécépapírt...), ami egy nagy teherautón megérkezik. És természetesen mindezt az állami pénzből összeálló büdzséből fizetik.

Ami az étkezéseket illeti, már az sem utolsó dolog, hogy nincs semmi kiporciózva, az ember mindenből annyit eszik, amennyi jólesik (kivételt képeznek persze a súlyproblémákkal küszködő bentlakók, velük néha szigorúnak kell lenni, az édesség például külön zárható kisszekrényben van). Na de az meg végképp nem mindegy, hogy miből eszik annyit, amennyit csak akar... mert az almától kezdve a mézen (hehh, egészen pontosan a magyar akácmézen!), kávén és teán át a sajtig minden bio, vegyszermentes, és ha lehet, még fair trade is.

 


Gyümölcsből persze – hogy ne legyen ideális a kép – elég kicsi a választék. Azt mondjuk magamtól is felérhettem volna ésszel, hogy nem terem meg minden ezen az éghajlaton, de a farmon fel is világosítottak: görögdinnyét például nem esznek ezek a szerencsétlenek, mert annak sokkal több napfény kéne. Ugyanez a helyzet az őszi- és a sárgabarackkal is. Alma, körte viszont van dögivel, és persze bionarancs meg ausztráliai banán is. És avokádó számolatlan mennyiségben. De zöldségekkel nagyon jól állunk, a gazdaságban is elég sok minden megterem, meg termelőktől is érkezik egy rakás, úgyhogy lehet a főzésnél kreatívkodni. Ma például padlizsános rakott krumplit csináltam a népnek friss bazsalikommal, desszertnek meg rebarbarakrémet.

Apropó főzés: a fűszerkészlettől teljesen elájultam. Láttatok már egy liternyi egész szerecsendiót egy konyhában? És óriási üvegekben sorakozó szárított majoránnát, petrezselymet, rozmaringot, zsályát egy helyen? Ezek amúgy a kertben teremnek. Ja, és persze indiai, thai es egyéb keleti cuccok garmadával kínálgatják magukat a polcon, úgyhogy szinte vissza kellett fognom magam a lelkendezésben, mikor először megnéztem a fűszerpolcot. A vicc az egészben az, hogy a készlethez képest elég keveset fűszereznek maguktól: jó angol szokás szerint enyhén szólva diszkréten bánnak a fűszerrel. Úgyhogy kicsit aggódtam is, mikor rám került a főzés sora, hogy majd tüzet okádnak (nem fogok íztelenül főzni, csak mert ezek nem ismerik a paprikát!), de sikere volt a kajáknak eddig, úgyhogy abbahagytam az aggódást.

Nem is tudom amúgy, hogy mi lesz velem otthon, mert kezdem természetesnek venni, hogy előkapom a humuszt, a madras szószt vagy épp a rizstejet a hűtőből, illetve háromféle teljes kiőrlésű cukormentes biomüzli közül válogatok reggel... Nem beszélve a görög joghurtról, a bio mogyoróvajról, cukor nélküli lekvárok ármádiájáról, és a kifogyhatatlan (igazi) narancsléről... Na jó, csak viccelek. Halkan bevallom, hogy első hétben nagyon izgis volt ez a bőség, de igazából ez idegesítő is tud lenni egy idő után. Főleg, ha azt látom, hogy sajna elég nagy pazarlással is társul az egész kajafelhozatal. És nemcsak azért, mert egy fogyatékos embernek nem feltétlenül lehet azt mondani, hogy eszed, amit kapsz: van, aki konkrétan allergiás valamire, de nem biztos, hogy tud szólni róla, és van, aki ideges és feszült lesz, és percekig tart, mire kiderül, hogy azért, mert nem mer enni a halból, nehogy szálka legyen benne satöbbi. Szóval a pazarlás nemcsak ezzel magyarázható – hanem a (talán jellemzően nyugati) hiperhigiéniás elképzelésekkel is. Ami azért érdekes nagyon, mert maguk az emberek közel sem olyan higiénikusak, mint az átlag magyar: a mindennapos nemfürdés régi poén az angolokkal kapcsolatban. Egy ilyen intézményben viszont rém komolyan veszik az étkezési higiéniát: ha valami esetleg három napja megvan, arra valószínűleg kidobás vár, még akkor is, ha az égadta világon semmi baja nincs. Úgyhogy néha sír a lelkem, és kicsit elszontyolodva gondolok az afrikai gyerekekre – meg mondjuk a budapesti koldusokra, akik valószínűleg nem bánnák, ha valaki adna nekik egy pár napja készült halas rakott krumplit vagy pizzát.

Szóval bonyolult ez a kajakérdés – egyrészt ugye nagyon jó, hogy rengeteg minden van, másrészt bánt is egy kicsit. Van egy olyan sejtésem, hogy az oly sokat hangoztatott fenntartható fejlődéshez meg a természetvédelemhez jobban hozzájárul a kisebb választék és újrahasznosítás, mint a tengernyi bioétel...

Szerintetek?

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Programajánló