Már-már meghatódva kezdek bele ebbe a cikkbe. Egyéves lett a fityisz.com! Pörgetem, pörgetem a fejemben, hogy mi minden történt ezalatt az egy év alatt velem, a világgal, és a Fityisszel.  Gőzerővel tolulnak a fejembe az emlékek és el sem akarom hinni, hogy eltelt egy év.

Másnak talán nem sok egy év, de a magam kis életében és a Fityiszében is nagyon is sok változást tartogatott. A magaméról nem írnék, legyen annyi elég, hogy a raftingoláson és a londoni kiruccanáson kívül mindent sikerült átélni/megélni, amit terveztem. Sőt, még annál is többet.

Ám, ami a lényeg! Tavaly ősszel egy kedves barátom, nevezzük Balázsnak, előállt egy nagyszerű tervvel: ’Csináljunk valami jót! Valami vidámat! Valamit, ami más, mint a többi!’ És bár első körben nem egy blogmagazinnak indultunk, végül sok-sok fejtörés mellett megálmodtuk ezt az oldalt. Emlékszem még az első bemutatkozó e-mailekre, ahol mindenki írt magáról pár szót, illetve azokra az ötletelgetésekre, amikor a honlap nevét próbáltuk kitalálni. Volt itt minden: hurka, barack, motyó, nudli, süti, stb., végül rátaláltunk a fityiszre. Hiszen mit is akartunk mi? Nem mást, mint egy kis színt hozni az akkor is bizonyára ugyanilyen szürke őszi napokba. És a borongósabb téliekbe, a kevésbé napfényes tavasziakba és a szikrázó napsütés ellenére is szomorkásabb nyáriakba. Megmutatni, hogy másképp is lehet!  Hogy bármi történjék is az emberrel, mindig van választása! Ha helyzetben nem is, hozzáállásban mindenképpen. Mert nyavalyoghatok is, hogy ez az idő ocsmány, de mondhatom azt is, hogy végre itt a tél, a korcsolyázások, a teázások, a forralt bor és a paplan alatti összebújások ideje. Padlót foghatok attól, hogy szakítottam valakivel, vagy az első sokk után megrázhatom magam, hogy íme, ismét új esélyt kaptam az élettől.  Felidegesíthetem magam az összes idióta kollégán, ügyfelemen, főnökön, vagy mondhatom azt is, hogy micsoda szerencse, hogy ma is van hova bejönnöm dolgozni.

És hogy honnan is ez a hozzáállás? Nos, a Fityisznél szinte mindenki járt már a nagyvilágban, ki több, ki kevesebb országban élt/tanult/dolgozott korábban.  Ezen utak során megtapasztaltuk, hogy más országokban milyen az emberek hozzáállása a dolgokhoz. És ha egyszer már megszokod, hogy a pénztáros néni nem mogorván rád förmed, amiért nem működik a kártyád (pedig biztos, hogy jó), hanem kedvesen utánajár és a végén még szép napot is kíván, vagy hogy a mozgólépcsőn mindenki tud jobb oldalon állni, csak nálunk háborodnak fel, ha fel akarsz rajta sietni, illetve hogy az emberek nem folyton irigykednek egymásra, hanem mások győzelmét is a magukénak élik meg, akkor nehezen szoksz vissza ebbe a magyar depibe. Igen, mi is tudjuk, hogy nehéz itt élni, hogy az élet nem mindig habostorta, és higgyétek el, velünk is történnek rossz dolgok. De tudatosan, sokszor néha a saját érzéseinket is meghazudtolva írunk valami pozitívat és ettől rájövünk, hogy igen, még mindig vannak jó dolgok az életben!

Nem állítom persze, hogy nálunk mindig minden rózsaszín, például borzalmas, hogy az egyik főszerkesztő, aki nem Balázs, hanem valamilyen O-nak hívják, folyton összekeveri a saját írótársait, aztán ott van S.Ernő, akinek bár zseniális ötletei vannak, az interjúiról már nem is beszélve, de állítom, hogy a lajhár hozzá képest egy stréber dög. Az sem túl rózsás, hogy néha úgy kell kuncsorogni, hogy az írói válságban tespedők produkáljanak valamit. Vagy amikor a szuper marketingesünk jobbnál-jobb ötletekkel áll elő, és O. fejében csak a ’pónik szaladgálnak’, azaz lövése sincs semmiről. És a honlappal is folyton bajlódunk, még Krisztát sem hagytuk nyugodtan szülni.

De mindezek ellenére egy fantasztikus kis társaság jött össze, tele szeretnivaló, pozitív emberekkel, akik úgy döntöttek, hogy fityiszt mutatnak a pesszimizmusnak! Akik annyi magánéleti, szakmai vagy fityiszes mélypont után is felálltak és megmutatták az olvasóknak, hogy így is lehet és ma is minden nap írnak Nektek valamit, ami mosolyt csalhat az arcotokra.

És ahányan vagyunk, annyifélék is. Balázs a mi ’apukánk’, aki megálmodta ezt az egészet. Ő az a kedves, jóindulatú ’főnök’, akinek igyekszünk mindig szót fogadni. Több-kevesebb sikerrel. Kedden és szerdán mostanság Detti cikkeit olvashatjátok. Detti egy nagyon optimista, környezettudatos lány, a szorgalmáról már nem is beszélve. Gyakorlatilag Melindával, aki a pénteki I love Budapest cikkeket írja, a legerősebb oszlopaink, rájuk mindig lehet számítani. Egyébként a legtöbb kreatív ötlet Melindától és Krisztától származik. Melinda folyton sziporkázik, sokszor a felét sem értem annak, amit kitalál, de hála Krisztának és Balázsnak mindig lépünk egyet előre. Kriszta azért is példakép nekem, mert most épp egy kisbaba friss anyukája, de gyakorlatilag csak pár hétig kellett nélkülöznünk és most újult erővel frissítgeti, szépítgeti a honlapunkat. A zenei felelősünk Roland, ő az, aki sajátos szövegértelmezésével szórakoztat Titeket. Ernőről már írtam. Ő ritkán ír, de akkor nagyon odateszi magát. Szereti az extrém figurákat és mindent, ami nem tucat és hordoz magában valami egyedi értéket. Így aztán az Ő tollából leginkább olyan interjúk kerülnek elő, amik különleges és elismerésreméltó magyar emberekről szólnak. Ágota pedig az írói ’hasonmásom’. Általában sikerül ugyanarról a témáról ugyanabból a szemszögből ugyanazt írnunk. Vagy ugyanarra a kérdésre ugyanazt reagálnunk. Ettől néha mi magunk és a többiek is skizofrén állapotba kerülnek, de szerintünk mókás. És végül a sort zárom jómagam. Én vagyok a cseszegetős főnök, aki folyton piszkálja a többieket, hogy tartsák a határidőt, vagy aki egy nap 6487421874 e-maillel rongálja őket, ha eszébe jut valami ’eszméletlennagyszerű’, illetve aki imád lelkizni a fityiszen. És az is én vagyok, aki Balázzsal karöltve lankadatlanul hisz ebben az egészben, és ha bárki egy pillanatra is kételkedne, akkor egyből vehemensen magyarázza, hogy miért is annyira jó ez a fityiszezés.

Egy szó, mint száz, egy évvel az elindulás után itt tartunk: 266 cikk, 730 hozzászólás (és neeeeeem, nem én írtam a 99 százalékát), 15 író, 10 rovat, 4 fityisztali, rengeteg lájk, kb. kétezer e-mail, és egy szuper társaság.

Kedves Olvasóink! Köszönjük, hogy olvastatok, kommenteltetek, lájkoltatok minket az elmúlt egy évben. Ígérjük, hogy az elkövetkező időszakban is igyekszünk sok megható, hasznos, vicces, érdekes, de legfőképp elgondolkodtató cikkel szórakoztatni Benneteket. És ha ez még mind nem lenne elég, jövőhéten indul szülinapi nyereményjátékunk is!