- Ha nem volt jó, akkor egyértelműen jó, hogy vége.
- Ha jó volt, akkor azért jó, hogy vége, mert nem kell attól tartanunk, hogy elromlik.
- Valaminek a vége, az mindig valaminek az eleje is. Évszakok körforgása, a szilveszter és az új év fordulója, a születésnapok, stb. Sajnálod, hogy el kell ballagnod a suliból, de várod, hogy milyenek lesznek az új osztálytársaid, vagy ha munkába állsz, akkor a kollégáid. És ez az élet minden területén így működik.
- „A túlélő fajok nem a legerősebbek, nem is a legintelligensebbek, hanem azok, amelyek a legjobban alkalmazkodnak a változásokhoz" – mondta Darwin. Az elmúlás és az elkezdődés folytonos váltakozása képessé tesz minket az alkalmazkodásra, nem hagyja, hogy beleszürküljünk a hétköznapokba.
- A véget ért korszakok mindig lehetőséget adnak a nosztalgiára, a retro hullámok kialakulására. A Rapülők együttes Riszájkling albuma, a Tisza márka „feltámasztása”, a dédnagyi kredencének rusztikus újragondolása, mind-mind annak a nyoma, hogy volt egyszer egy korszak…
- És végül , de nem utolsó sorban a búcsú bulik. Mindegy, hogy külföldre induló barátot búcsúztatunk, vagy kedvenc sorozatunk utolsó részét ünnepeljük így, esetleg válás-partyt tartunk, lényeg, hogy a szomorkodást hangos mulatozással igyekszünk feledtetni. Partizzatok hatalmasat abból az alkalomból, hogy egyéves születésnapján visszavonul a „Hat ok…” sorozat. Figyeljétek, hogy mi lép a helyébe, és számítsátok rá, hogy valamikor újra felbukkanHAT.