×

    Warning

    JUser: :_load: Unable to load user with ID: 64

    Wednesday, 19 January 2011 08:34

    Biztonsági szolgálat

    Written by

    Ritkán írunk a fityisz.com-ra felháborodott hangvételű cikkeket, de a múlt hétvége történései a legtürelmesebb embereket is kihoznák a sodrukból. Azért írom le most mindezeket, mert sajnos- hiába hatalmas az igazságérzetem és hiába ismerem az eszközöket is, amik ELVILEG lehetőségemben állnának, hogy érvényesítsem a jogom – mindannyian tudjuk, hogy vannak olyan helyzetek, amikor csak az éterbe juttatott szónak van bármilyen ereje. A jog csődöt mond. A jog és az emberiesség is.


    Múlt szombaton valami lehetett a levegőben. Szeretném erre fogni, hogy ennyi barbárság történt egy éjszaka, bár akik kellően gyakran járnak bulizni, azok pontosan tudják, hogy ilyen dolgok sajnos bármikor, bárkivel megtörténhetnek.


    Leszögezném azt is, hogy én eddig eléggé fenntartással kezeltem ezeket a bulizós rémtörténeteket, egyrészről azért, mert mindig azt gondoltam, hogy ilyen csak a részeg (esetleg kötekedő) fiúkkal eshet meg, másrészről meg azért, mert jómagam abszolút konfliktuskerülő típus vagyok. Utoljára az osztályfőnökömmel üvöltöztem érettségi előtt, az meg mondjuk alig 1-2 (na jó 10) éve volt. Egyébként, ha bajom van, maximum leírom egy cikkben. Vagy megbeszélem az illetővel normálisan. Néha hangosabban a kelleténél és időnként csúnya szavakat is használok, de nem vadidegenekkel és nem indokolatlanul. Így aztán érthető, hogy engem nagyon megdöbbentett az, hogy mi folyik néhány ’szórakozóhelyen’. Mert ők magukat annak hívják. Én mondjuk ennél sokkal csúnyábban tudnám megfogalmazni, úgyhogy maradjunk ennél a megjelölésnél.


    Mielőtt megtörtént volna az, amit mindjárt elmesélek, nekem az egész buli előtti/közbeni/utáni konfliktus egy nagy távoli dolog volt. Hallottam ugyan szerencsétlen Simon Tibor labdarúgóról, akit kidobók vertek agyon 2002-ben. Aztán hallottam egy ismerős lány történetét is, akit az egyik duna-parti szabadtéri szórakozóhelyen vertek össze úgy a kidobók (csak mert beléptetéskor volt a táskájában egy kis vodka), hogy 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett. Mire kihívták a barátai a rendőröket, az egész beléptetős gárdát leváltották és persze senki nem volt ott az elkövetők közül. Milyen meglepő. Közeli jóbarátunkkal esett meg az a történet is az egyik bevásárlóközpontban lévő diszkóban, hogy csak azért, mert nem hallotta a figyelmeztetést, hogy a kabátját adja be a ruhatárba, kilógatták az övénél fogva a harmadik emeletről. A vele lévő srácot pedig lerúgták a mozgólépcsőről. Ez volt a válasz arra, hogy miért rángatták ki őket a szórakozóhelyről. Mondjuk, na, azért az a kabát tényleg erős. Nehogy már a csürhéje kabátban menjen be abba a –kidobók magatartásából kiindulva – bizonyára nagyon illusztris helyre. Szó szót követett, míg végül 16 biztonsági őr kutyával együtt tartotta fogva a rendőrök kiérkezéséig a két fiút. Nyilván a barátaink kaptak végül büntetést.


    Persze hallom ezeket, sőt, úgy mentem szombaton bulizni, hogy addigra már értesültem a West Balkános tragédiáról is. Mit ne mondjak, ezek után elég nyomott hangulatban indultunk neki a városnak. Egyébként sem vagyunk nagy dajdajozók, de most épp születésnapot akartunk ünnepelni. Amikor az igényessége miatt olyan közkedvelt helyre csak másfél órás sorbanállás után jutottunk volna be, akkor úgy döntöttünk, hogy irány a közelben lévő romkocsma. Bizonyára elég sokan ismeritek, úgy hirdetik magukat, mint egyetemi – sőt, szinte bölcsész - hangvételű hely, amely a ’keresetlen hangulata’ miatt lett olyan népszerű. Nos, az önkritikájuk már-már művészi, mert keresetlen hangulata az van. Meg stílusa is.

    És, hogy Ti is tudjátok végre, hogy mi is történt, hát elmesélem, hogy a fiúk abszintot ittak. És a cukrot meggyújtották a pia fölött. Mi meg négyen lányok épp ültünk a bárpultnál, az ásványvizünk fölött mosolyogtunk a srácokon. Egyszer csak azt vettem észre, hogy egy hatalmas pufidzsekis fazon lökdösi a srácokat kifelé, mondjuk úgy, hogy válogatott kérelmekkel tarkítva a mondandóját. A ’Fiúk, ezt fejezzétek be!’, vagy a ’Srácok, ezt itt nem lehet!’, vagy ’Megtennétek, hogy ezt abbahagyjátok!’, illetve ’Megkérnélek Titeket, hogy most azonnal hagyjátok el a helyet!’ kezdetű felszólítások nem voltak köztük. Nem értettük, hogy mi történt, ezért megkérdeztem a málészájú, munkája iránt nyilván nagyon elhivatott és a ’vendég az úr’ mottójú bárpultos kislányt, hogy mégis mi történt, hogy a kidobó háromszor lökött fel minket a székkel. A válasz: az egyik srác kilocsolta a vizet a földre. Jaaaaaaaaaaaaa, hogy kilocsolta a vizet az amúgyromkocsmaként emlegetett, nyilvánvalóan legalja putri kinézetű (ízlések és pofonok, nyilván nagyon hangulatos), amúgy is holt mocskos hely padlójára? Hát mit képzelünk mi magunkról? Ez mégsem a Gundel (persze, hogy nem, mert ott hoznak egy felmosót és még ők kérnének elnézést), itt ilyen bizonyára még sosem fordult elő!


    Kirohantam a fiúk után, előtte még azért mindezt elmondtam a kislánynak, hogy jogos, ezért nyilván a három pultnál ülő fizető vendég NŐT is fel kell lökni. Amikor kiértem, a fiúk kint álltak, teljes nyugiban, én voltam csak eléggé morcos. Normális hangon mondtam a kidobónak, hogy máskor nem kéne a nőket lökdösni. Válasz: ’Hazudsz, a f….fej barátaidat küldtem ki.’ (Értsd: Biztos ebben Hölgyem? Mert mi csak a problémás urakat akartuk megkérni arra, hogy fáradjanak ki.). Közöltem vele, hogy engem ne hazudtoljon meg, tiszta lila a térdem és fáj. Válasz: ’Jajj, meg ne sajnáljalak már!’ (Értsd: Elnézést, Hölgyem, véletlen volt!). Itt jött ki utánam a szintén józan barátnőm, aki nyugodtan mondta, hogy máskor nőket nem kéne lökdösni. Válasz: ’Kussoljál be Te is! Neked 200 éve még szavazati jogod sem volt!’ (Értsd: Elnézést Hölgyem, ha Önt is meglöktük). Majd jött a folytatás nekem, aki kérdőre vonta, hogy ezt a stílust most tényleg muszáj? Válasz: ’Neked is ketrecben volna a helyed, mint egy kutyának, takarodjál innen, mert kinyírlak, és a sírodon fogok röhögni!’ (Értsd: ’Megkérném Önöket arra, hogy fáradjanak arrébb, nem szeretnénk konfliktust, a kellemetlenségért elnézésüket kérjük, köszönjük, hogy mind a tizenöten fizető vendégeink voltak!)


    Ezek után engem a fiúk vonszoltak arrébb, mert mikor szegény Édesanyámat is szóbahozták ezek az udvarias kidobók (nyilván ő is tehet arról, hogy a bunkó barátaim ki mernek locsolni egy deci vizet a padlóra), akkorra már úgy elborult az agyam, hogy azt hittem nekimegyek valamelyiknek. Forrongott bennem a tehetetlenség és a düh. Hogy most ez komoly? Kilocsol az egyikünk egy deci vizet, erre én a térdem verem be, mert meglöknek, az egyik lányt meg úgy hátba vágták, hogy még most is fáj neki?


    Úgy látszik, komoly. A barátnőm vasárnap reggel felhívta a tulajt. Elmesélte neki, milyen kellemesen szórakoztunk ezen az ’egyetemi hangulatú’ helyen. A tulaj persze csak hebegett-habogott. Kábé hol érdekli? Veszített tíz vendéget? És? Addigra már otthagytunk egy félhavi fizetést, nyilvánvalóan feljelentést értelmetlen lett volna tenni, ha meg a fiúk akkor kiállnak értünk, akkor még most is a kórházban ülnék valamelyikük ágya szélénél. Vagy még rosszabb. A tíz-tizenöt fős baráti társaságban egyébként négy jogász volt. Ezt csak azért emelem ki, hogy lássátok mennyire nem ér semmit a tudás a primitívséggel szemben.


    Mit tehetünk hát? Írunk. Közösségi oldalakra, blogokra, e-maileket és igyekszünk a dolgot nem komolyabban venni, mint ami. De azért nekem nagy törés volt ez. Hogy ilyen tényleg megtörténhet. Nem részegekkel, nem fiúkkal, nem kötekedő alakokkal. Nőkkel. Egy közkedvelt helyen. És nincs senki és semmi, ami megvédjen a ’biztonsági szolgálattól’.


    Aztán átmentünk a Blahán lévő ’teraszos’ helyre. Nos, hát küllemében ez sem múlja felül az előző helyet. Mégis úgy köszöntek el tőlünk, hogy ’Köszönjük, hogy itt voltatok, további szép estét!’. Pedig ott még az asztalon is táncoltunk és a fogassal léggitároztunk. A válasz: ’Azért a fogast visszaviszem inkább a helyére’.


    Hát így is lehet. Meg úgy is. Nem tudom mi lehetett a levegőben. A szombat esti tragédia azóta is nyomaszt. Fel nem tudom fogni, hogy ilyen van, és hogy mit érezhetnek a szülők. Döbbenet, csak ennyit tudok rá mondani. Remélem, hogy megkerülnek a felelősök és a hozzátartozók idővel megtalálják a lelki békéjüket. Ez minden, amit csak kívánhatok Nekik, bár sosem kaphatják vissza a legfontosabbat.


    Ezek után mit mondhatnék? Éljenek a házibulik. Ott mindig csak jófejek vannak, senki nem köt beléd, van ingyen kaja és pia, a dj azt rakja be, amit kérsz, és ha kilöttyented a vizet/bort/bármit, akkor maximum kezedbe nyomják a felmosót és kész. Bulik, biztonság, szórakozás. Kár, hogy ezek a fogalmak csak ritkán találkoznak egy mondatban.

    Related items

    More in this category: « Megafaktor

    Kiemelt cikkek

    • Észak-Dunántúli borrégió - Az Etyek-Budai borvidék
        Ezen a héten fővárosunk környékére látogatunk, és a bevezetőben gyakran megidézett buborékos ital, a fröccs mellett most egy másik buborékos ital, a pezsgő is terítékre kerül. Ha pezsgőről van…
    • Tópartra... De hova?
      Bár nincsen saját tengerpartunk (ennek okait és lélektani hatását a magyar nemzetre most ne elemezgessük) , cserébe a Kárpát-medencében fekszik kis hazánk, aminek az az előnye, hogy sok vízzel és…
    • Élet a weben
      A közösségi portálok megjelenése óta mind több időt töltünk az ilyen jellegű oldalakon, életünk egyre több mozzanatát vonjuk bele és tesszük közkinccsé. Barátok, bulik, események, tanulmányok és munkahelyek mellett egyre…
    • …idővándor, a csodák ideje?
      Újabb utazás, az őszi szomorhangulat és borongósság feloldására ismét kiváló segítőt találtam. Mivel az ősz a munka ideje is – depisebbeknek ez egyenlő a  „jajaj vége a nyárnak, a pihenésnek”…
    • A pozitív gondolkodás tanulható
      Sajnos, nagyon sok emberre jellemző (a környezetemben is) a folyamatos panaszkodás. A negatív szóáradatot persze újra és újra végig kell hallgatni, a szenvedőket jól meg kell sajnálni, próbálni kell őket…
    Fityisz.com - blabla

    Please publish modules in offcanvas position.