Print this page
Friday, 08 April 2011 06:00

A tökéletes nő

Written by

Lassan, akármerre is nézek, mindenhol arra találok tippeket, hogyan legyünk még szebbek, még jobbak, még szórakoztatóbbak, egy szóval tökéletesek a másik nem számára. Mit együnk, mit viseljünk, hogyan viselkedjünk… Elméletek százai látnak napvilágot újra meg újra, melyeket aztán vagy alátámaszt a tapasztalat vagy megcáfol. Bár szerintem általánosságban véve tökéletesnek lenni egyszerűen lehetetlen, mert mindenkinek mások az igényei. Ha csak a külsőt nézem, már akkor hatalmas különbségeket érzékelhetünk férfi és férfi igényei közt. Az érzelmek világa ráadásul ennél sokkal összetettebb, bonyolultabb és kiismerhetetlenebb. Lehetséges így a tökéletesség?

Tegyük fel, hogy nem a teljes férfitársadalom számára szeretnénk tökéletessé válni, hanem csak egy szűk réteget célzunk meg. Ha jó emberismerők vagyunk, és kellő mennyiségű „női tudományos magazint” olvasunk el, akár még sikerrel is járhatunk. De most jön a lényeg. Ha tényleg tökéletessé válunk kívülről és belülről egyaránt, meg mer majd szólítani minket vágyaink tárgya? Nem lesz számára frusztráló, hogy ő nem „tökéletes”? Nem száll el ettől az önbizalma? Vagy a tökéletlenül tökéletes állapot lenne inkább a kívánatos cél? És ott hol a határ? Mely hibáinkat hagyjuk meg? Egy sor kérdés, melyre nincs egyértelmű válasz. Azon dolgozik a nők egy jelentős része, hogy hibátlanná váljon, de közben azzal sincsen tisztában, mi számit hibának és mi nem. Sanyargatja magát, elnyomja jellemét, és közben reménykedik, és ha a remény elhal, kétségbeesik. Aztán feláll és újra reménykedik… Közben nem ismeri fel, hogy valaki számára éppen a kiinduló állapot volt a legmegfelelőbb…

Félre ne értsen senki, nem azt mondom, hogy nem kell adnunk magunkra. Én is figyelek a kinézetemre, hogy ne legyenek rajtam zsírpárnák, hogy az öltözékem a lehető legjobban nézzen ki, az arcom ne legyen nyúzott, a bőröm szép legyen… Igen. Hiszen nő vagyok és hiú. Ugyanakkor nem esem kétségbe, ha valami nem úgy sikerül. Vállalom önmagam. Mert ez is én vagyok, smink nélkül, néha fáradtan, néha talpig maszatosan… Hiszen nem egy katalógusban élek, hanem a való világban. És a belsőm? Nem hagyom háttérbe szorítani. Önmagamat adom. Mert nem lehet úgy egy életet leélni, hogy közben elnyomom a gondolataimat, az érzéseimet, hogy egy olyan embernek feleljek meg, aki (szintén) nem tökéletes.

Különben is tökéletesnek lenni fárasztó. Ezt az energiát sok más dologra is lehet fordítani. Mondjuk jókedvre és vidámságra. A mosolygós embereket amúgy is sokkal jobban kedvelik. A harmónia, az összhang, amikor árad belőlünk, hogy jóban vagyunk önmagunkkal. Sokkal nagyobb érték bármi másnál. És ezt az erősebbik nem képviselői sokkal hamarabb észreveszik, és sokkal inkább értékelik, mint azt, hogy új a ruhánk, vagy a frizuránk.
Ne gyötrődjünk hát annyit a tökéletesség kérdésén. Annyi más megoldandó probléma van életünkben, ne nehezítsük még ezzel is. Magunknak legyünk tökéletesek, ne másnak. Mert saját igényeink kiismerhetőek, és az ezáltal kialakult harmónia egész lényünkre és életünkre kihat. Hamarabb fogunk meg ezzel egy pasit, mint egy legújabb guccsi pulcsival.

Latest from Ladybird

Related items