Videó

A Hét 7enéje
Butthole Surfers - Pepper

Az 1981-ben alakult vicces nevű amerikai rockbanda 1996-os "Electriclarryland" c. leme- zén található ez a dal, mely egyben mindenkori legsikere- sebb kislemezük is és amely eheti zenénk. - by adeeboy

Még több videó

Hirdetések

Hirdetés

Utolsó kommentek

2011. május 03. kedd, 06:00

A kérdés, ami nem lehet benne az első tízben – „Te mivel foglalkozol?”

Írta:  O.

Megtanultam már, hogy ami ebben a rovatban megjelenik, annak hatása lesz utána rám. Ördögi körforgás ez, mert általában arról írok, ami történt velem, majd miután megjelenik, újabb eseményeket és hatásokat vált ki. Szóval mostanság próbálom egy kicsit kevésbé szubjektívre venni a figurát, dehát van az úgy, hogy nem megy. Például ebben a kérdésben is.

Az egész úgy kezdődött, hogy bekerültem egy viszonylag nagy számú, számomra ismeretlen emberekből álló közösségbe. Ahogy ez lenni szokott, az ember először csak pislog és figyel, aztán szépen lassan elkezd barátkozni, ismerkedni. Ez volt a feltett szándékom akkor is, amikor szóba elegyedtem egy fiúval. Mivel a rá vonatkozó ismereteim megálltak ott, hogy van egy közös hobbink, gondoltam rákérdezek, hogy mivel is foglalkozik, amikor nem a hobbijának él.

És ezzel elindult a lavina, a beszélgetés nem várt fordulatot vett. Mint megtudtam, a pasik jó része ki nem állhatja ezt a kérdést. Mondanom sem kell, fogalmam sem volt róla. Eléldegéltem közel harminc évet úgy, hogy még csak sejtelmem sem volt arról, hogy ezt nem illik feltenni az első tíz kérdés között. Nem tudom, hogy ez tényleg csak nekem volt-e ennyire újdonság, mindenesetre két hete kattogok a témán. A végső lökést pedig az a taxisofőr adta, akivel szombat éjszaka a ház előtt beszélgettem erről fél órát.

A kérdésre tehát, hogy miért utálják a férfiak ezt a kérdést, az általam azóta megkérdezett számos pasi közül a legtöbb azt válaszolta, hogy azért, mert a munka nem jellemzi az embert. Még mindig nem akarom elhinni, hogy ez így lenne, de azért már tapasztalok magamon némi változást. Először is totál sokként ért, hogy valakit ezzel az ártalmatlannak hitt kérdéssel kvázi megbántok. Főként azért, mert nincs egyszerű stílusom, tehát bármikor képes vagyok olyan kérdést nekiszegezni a másiknak, hogy menten elvágom magam. De hogy pont ez a kérdés veri ki a biztosítékot, nos, ez engem is meglepett. A beszélgetés hatásaként rá kellett jönnöm, hogy néha iszonyatosan skatulyázom az embereket. Én, aki magát a tolerancia és az esélyegyenlőség nagy élharcosának hitte, aki folyton kitörni akar a vele szemben alkalmazott előítéletekből, szóval pont én csoportosítgatok. Sőt, az is elhagyta a számat nagy csodálkozásomban, hogy ’Pedig nincs is gáz szakmája!’. Ezek szerint a fejemben vannak gáz szakmák.

Szomorú tény, de tény, hogy így gondolom/gondoltam. Erre mondta a bölcs taxisofőr, hogy ő például regionális vezető egy cégben, ahol azonban nem keres annyira jól. Ezért éjszakánként és hétvégente sofőrködik. Ő számtalanszor tapasztalta már azt, hogy ha egy nő megkérdezi, hogy mivel keresi a pénzt – bár nagyon jól keres a taxizással- ha azt mondja, hogy taxizik, akkor nem érdekli a csajt tovább, de ha a fizetésben jóval rosszabb regionális vezetői pozícióját említi, akkor egyből menő.

Kicsit ennél a pontnál elszégyelltem magam, hogy valószínűleg én is így reagálnék, miközben pontosan tudom, hogy a tudásnak sokszor semmi köze az iskolázottsághoz. Gyakorlatilag egy ötödikes kenterbe verhet a föcitudásával, a történelmi ismereteim pedig úgy elpárologtak érettségi óta, mintha sose lettek volna. Szóval nagyon csöndben szoktam lenni, ha ilyen dolgokról van szó, mert rém ciki. Ellenben az apukám kívülről fújja a mai napig az összes verset, amit meg kellett tanulniuk érettségiig, iszonyat penge történelemből, földrajzból és politikából is, pedig nem járt egyetemre, mint én.

Valószínűleg nekem azért olyan természetes, hogy a munkánk valahol mi magunk vagyunk, mert olyan dolgot csinálok, amit én választottam, szabad akaratomból. Nem mondom, hogy soha el nem múló szerelem van köztünk, és nagyon irigylem azokat, akik imádják a munkájukat, de egyelőre azt remélem, hogy olyan lesz a kapcsolatunk legalább, mint Magdi Anyusé meg Vili bácsié. A munkám majd, mint Magdi Anyus osztja a lapokat, én meg, mint Vili bácsi szépen, csendben, bólogatva megcsinálom. Néha majd ugyan lázadozom, hogy már fáradt vagyok ehhez és elegem van, de aztán mindig ráébredek majd, hogy úgyse tudnék nélküle élni.

Viszont nyilvánvalóan vannak olyanok, akiknek választaniuk kellett az álommunka meg a megélhetés között, és mivel ez a kettő nem fedte egymást, felülkerekedtek a hétköznapi igények. Valószínűleg ők azok, akik nem szeretik, ha feltesszük nekik azt a kérdést, hogy mivel foglalkoznak, mert nekik a munka csak a túlélés eszköze. Ellenben minden más, amit munkán kívül, azután és azelőtt csinálnak, azok ők. Ezért nagyon fontos, hogy ha a munkájában nem is tud valaki kiteljesedni, akkor keresse meg azokat a hobbikat, amik boldoggá teszik.

Én ezt mind értem, de akkor is nehéz lesz megtanulnom, hogy ne kérdezzek rá. És akkor még arról a vonalról nem is beszéltünk, ami a pasik zömének rémálma, hogy vajon mennyit keres azzal a munkával. Mert tudom ám, hogy azért a kérdés iránti ellenszenvben ez is bőven benne van. A nők nagy részének ez igen mérvadó, bár szerintem, ahogy haladunk előre az öntudatosság göröngyös útján, azokat az ambiciózus nőket, akik saját szakmai karrierre törekednek, ez egyre kevésbé foglalkoztatja. Minek is érdekelné, ha tudja, hogy nem egy férfira támaszkodva akarja leélni az életét, hanem önállóan készül előteremteni a saját boldogságához szükséges javakat. Ellenben az ilyen nőknél jóval inkább előtérbe került az ambíció kutatása. Hogy látod-e a másik szemében azt az elszántságot, hogy ő most valamit le akar rakni az asztalra, hogy abban amit csinál – legyen az bármilyen szakma- ő az egyik legjobb akar lenni.

És akkor itt kapcsolódik össze a két történet. A gáz munka meg az ambíció. Nem a foglalkozás a gáz, hanem az ok lehet az, hogy miért csinálja valaki. Ha csak lustaságból, meg kényelemből nem áll fel a székből, na az gáz. Ha azért, mert nincs más megoldás, vagy valamilyen cél elérése érdekében átmenetileg dekkol egy melóban, az egyáltalán nem. Ha pedig egyenesen büszke arra, amit csinál, akkor az meg baromi szimpatikus, bármi is legyen a munkája.

Erre jutottam két hét alatt, persze aztán lehet, hogy megint tévúton járok. De ha szerencsém van, akkor ismét összefutok majd egy bölcs taxisofőrrel, aki az éjszaka közepén, járó motor mellett beszélget velem az élet nagy dolgairól.

Kapcsolódó elemek (címke szerint)

hozzászólás  

 
+1 #11 MSE_Multikulti 2011-06-11 11:51
Szoval en ket dolgot tennek hozza a megallapitasokh oz:
-van, aki nem teheti meg, hogy abbol eljen, amit szeret, mert abbol konkretan nem lehet megelni (de ezt ti is leirtatok)
-egyes kulturakban vagy egyes körülmenyek között (pl külföldikent elni mas orszagban) egyaltalan nem szamit, hogy ki mivel keresi a kenyeret, sokkal fontosabb, hogy milyen ember vagy, ki vagy igazabol!

Tovabbi szep napot es jo filozofalgatast mindenkinek!
MSE, aki azota mar penzugyi osztalyon adminisztral, de a tancbol elne legszivesebben :)

Ja, es bocs a 3 reszletben irodott, hosszu kommentert :)
Idézet
 
 
+1 #10 MSE_Multikulti 2011-06-11 11:50
Amikor munkat kerestem es boldogan ujsagoltam, hogy vegre talaltam egy felszolgaloi allast 3 honap utan, mindenki tökre örült neki, es csak egy osztrak csaj volt, aki sajnalt a szakmai multamat figyelembe veve (angol nyelvu fosulis diploma, 6 ev munkatapasztala t multi cegeknel). Egyebkent mindenki magasrol lesz*rta, hogy fizikai munkat fogok vegezni 12 oraban, megalazkodva emberek elott.
Amikor egy alban HR managernek panaszkodtam, hogy azert egy kicsit zavarja a lelkemet, hogy eddig több szaz millas projektekben kertek ki a tanacsomat 40-es nök, ferfiak, most max azt kerdezik meg, hogy kerhetik-e a spagettit sajt nelkül.
Erre ö elmeselte, hogy szerinte nagyon sok ember van, aki csak azert dolgozik valamit, hogy megeljen, de az igazi szemelyisege teljesen mas iranyba huzza. Elmondta, hogy megtudta egy nobel dijas ironöröl, hogy amikor nem ir, akkor a McDonaldsban takarit! Ebböl fizeti a szamlajat es "hobbibol" meg egyebkent ir. De egyaltalan nem erzi a helyzetet megalazonak.
Idézet
 
 
+1 #9 MSE_Multikulti 2011-06-11 11:47
Sziasztok!
Kb 29,5 evig en is azt gondoltam, hogy ez kötelezö elsö kerdes es, hogy valoban meghatarozza az embert, hogy mivel foglalkozik. Aztan kikoltoztem Becsbe (ezert nincsenek ekezeteim, bocs mindenkitol)
Itt egy eleg vegyes tarsasag vesz korul: 60%-ban latinok, 30%-ban vegyes külföldiek (lengyel, alban, török, szlovak, cseh, horvath...) 8 % osztrak, 2% magyar.
Elöször fura volt, hogy a kubai parom baratitarsasaga bol, alig tudta egy-ket embernek a foglalkozasat, viszont mindent tudott a csaladjarol, a szerelmi ügyeiröl, a multjarol, a vagyairol es mindenkit le tudott irni, hogy milyen szemelyiseg. Aztan, ahogy megismerkedtem az emberekkel, eszrevettem, hogy kb senki nem kivancsi arra, hogy en milyen sulit vegeztem vagy mit dolgoztam, max 10%, akik ugye nagyreszben az osztrakokbol kerult ki. Folyt köv...
Idézet
 
 
0 #8 wikiiii 2011-05-10 18:54
Számomra is újdonság volt... Ezért már megérte olvasni a fityiszt. :P

Én amúgy mindig megkérdezem :D De soha nem jutott eszembe továbbkombináln i.

Az a férfi aki azt gondolja, hogy a nő azért kérdezi a munkáját, hogy meg tud-e majd élni, és szórhatja-e az ő pénzét, az szerintem kicsit önbizalom hiányos.

Nem szoktam állások alapján skatulyázni, pont azért, mert sok ismerősöm van, aki sokkal okosabb, mint amit a munkája alapján gondolni lehetne. Arról meg ne is beszéljünk, hogy sok fontos embernek látszó egyének meg milyenek....
Idézet
 
 
0 #7 O. 2011-05-09 08:07
Kedves Kommentelők! Köszönöm a hozzászólásokat . Érdekes volt, hogy pont egy lány írta le végül, hogy szerinte se célszerű ezt megkérdezni, de ha jól látom a nevekből, a fiúk szerint meg nem feltétlenül gáz. Az én konklúzióm is az volt, amit Ernő írt és egyet is értek vele abban, hogy szerintem tudni lehet, hogy ki miért kérdezi. Nekem is van olyan ismerősöm, aki nem támogatja a "rangon aluli" ismerkedéseket...Én speciel azért kérdeztem, mert mindig örülök, ha olyan emberrel beszélek, akinek merőben más a foglalkozása, mint nekem és szeretem kifaggatni, hogy ez mit jelent, mit csinál, hogy kell egy napját elképzelni...
Idézet
 
 
0 #6 Lajos 2011-05-07 22:46
Gyagya vagy!
Idézet
 
 
0 #5 S. Ernő 2011-05-06 13:58
Fura ez a dolog. Szerintem két oka lehet, hogy a férfiak nem szeretik ezt a kérdést hallani. Az egyik az, ami a cikkben is elhangzott, hogy egyből úgy érzik: a pénztárcájukban turkál a nő. A másik pedig az az eset, amikor az illető nem azt csinálja, amiben igazán önmagának érzi magát, mikor megalkuszik. Ezt szerintem senki nem szereti felvállalni.

Nekem is volt egy időszak az életemben, mikor azt csináltam, amit előzőleg megígértem magamnak, hogy nem fogok. Annak ellenére nem szerettem elmondani senkinek, hogy mivel foglalkozom, hogy akkor kerestem a legtöbbet életemben.

De ennek ellenére szerintem az ilyen beszélgetésekné l az ember mindig fel tud hozni valami hobbit, ami jobban jellemzi őt a munkájánál. Ha meg nem, hát akkor ott a probléma.

Ugyanakkor pedig nem bántam soha, ha felteszik nekem ezt a kérdést, mert hát mégis mit kérdeznél egy tökidegen embertől, ha nem azt, hogy mivel tölti a napjait?

Azt pedig úgyis le lehet szűrni, hogy az illető lány miért kérdezi ezt: pusztán érdeklődésből, vagy tudni akarja, hogy megütöd-e a mércét. Ilyen szempontból pedig jobb is, ha ez minél hamarabb kiderül, mert legalább nem fecsérlem az időmet olyanokra, akik ezt nem érdemlik meg.
Idézet
 
 
0 #4 Melinda 2011-05-04 08:43
A cikk minden bekezdéséhez tudnék írni véleményt, átélt történetet, akármit, de összességében a címmel kell egyetértenem. A legjobb, ha egy friss ismertség kiépítése közben a lehető legkésőbb tesszük fel ezt a kérdést. Ha egy emberről van jó pár infónk és túl vagyunk néhány jóleső poénkodáson, a foglalkozás milyensége már csak részinformáció. Viszont, ha ez az első infó, akkor sajnos mindenki közhelyszerűen skatulyáz. Akárki akármit is állít ennek ellenkezőjéről!
Idézet
 
 
0 #3 O. 2011-05-03 19:33
Eddig én sem találkoztam még ilyen esettel, sose vette zokon senki a kérdést...de nem értem, hogy miért hiszik azt a pasik egyből, hogy ezt valaki a pénz miatt kérdezi?? Lehet szimpla kíváncsiság is, nem?
Idézet
 
 
0 #2 Parker 2011-05-03 15:04
Nem tudom, nekem soha nem jelentett problémát, ha valaki megkérdezte mivel foglalkozom....

Tényleg, és mivel foglalkozott az illető?
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Programajánló

Ajánló

  • Utazás kívül, belül

      Az emberekben él a vágy, hogy bejárják a földet. Mászunk, járunk, aztán futunk, mindezt azért, hogy egyre messzebb kerüljünk attól a helytől, ahonnan jöttünk: otthonról.





  • Ernő jól bevásárolt

    Nem gondoltam volna, hogy egyszer erre sor kerül, de megtörtént. Múlt pénteken épp egy nagyobb bevásárlás előtt álltam és elég lapos volt a pénztárcám (azóta persze ismét milliomos vagyok). Mivel szabadnapos voltam, gondoltam itt az alkalom, hogy megnézzem, mennyire van…





  • Ezt vajon lájkolod?

        Fészbukk, fácse, fb, iwiw, myspace, satöbbi satöbbi… Bizonyára a legtöbben, akik olvastok, fenn vagytok valamelyik közösségi oldalon, talán pont onnan értesültetek ennek a cikknek a megjelenéséről is, sőt, ha tetszett, talán még lájkoljátok is. Alig néhány évvel ezelőtt…





  • Tehetség és siker

    Tehetség és siker Hiszen pont ez a tehetség és a hobbi lényege! Ha tehetséged van, akkor anélkül is remekelsz, hogy bárki is trenírozta volna a tudásod, ha pedig valami a hobbid, azt szívből csinálod, lényegtelen, hogy mennyire értesz hozzá. Persze, aki igazán lelkiismeretes,…





  • Jegyzetek a vízfogyasztás margójára

    Kánikula van. Igyál sok folyadékot. (Sheldon - The Big Bang Theory: "Miért? Mit ihatnék még? Ionizált plazmát?) Akkor is igyál sok folyadékot, amikor nincs kánikula, mert a szervezetednek szüksége van rá. De ne a csapból igyál, mert a csapvíz nem…