Videó

A Hét 7enéje
Butthole Surfers - Pepper

Az 1981-ben alakult vicces nevű amerikai rockbanda 1996-os "Electriclarryland" c. leme- zén található ez a dal, mely egyben mindenkori legsikere- sebb kislemezük is és amely eheti zenénk. - by adeeboy

Még több videó

Hirdetések

Hirdetés

Utolsó kommentek

2011. július 12. kedd, 06:00

Ezt vajon lájkolod?

Írta:  O.

 


Fészbukk, fácse, fb, iwiw, myspace, satöbbi satöbbi…

Bizonyára a legtöbben, akik olvastok, fenn vagytok valamelyik közösségi oldalon, talán pont onnan értesültetek ennek a cikknek a megjelenéséről is, sőt, ha tetszett, talán még lájkoljátok is.

Alig néhány évvel ezelőtt még gőzünk sem volt ezekről a közösségi oldalakról, a hozzászólásokról és a lájkolásokról. Jómagam 2004-ben regisztráltam a nagy kék hátteresre, amikor Németországban tanultam. Mondanom sem kell, azt sem tudtam, hogy eszik-e vagy isszák, úgyhogy 2009-ig hozzá sem szagoltam. Akkor aztán engem is berántott a nagy lájkolási láz és nem volt menekvés.

Először felvettem a barátaimat, aztán a rokonokat, majd a kicsit távolabbi ismerősöket. Amikor elértem olyan 50 fő környékére, akkor úgy gondoltam, hogy ennyi már bőven elég lesz. Csakhogy nem számoltam azzal, hogy valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag folyton bejelölgettek olyanok:

1. Akikkel életemben maximum kétszer beszéltem,

2. Kollégáim,

3. Olyan rokonok, akinek még a nevére sem emlékszem,

4. Utoljára 18 éve láttam,

5. Sosem láttam,

6. Láttam már, de örültem eddig, hogy hallanom sem kell róla.

Gőzöm sincs, hogy milyen megfontolásból jelölnek be ezek az emberek. Általában rá szoktam ugyan kérdezni, de mikor elmeséli, hogy középsuliban egyszer együtt buliztunk XY-nál (akire már szintén nem emlékszem), aki valamelyik osztálytársam unokatesója, akkor elkezd derengeni a sztori és nincs pofám nem visszajelölni. Az ismerőseim kb. kétharmadával eddig egy szót sem váltottam, és valószínűleg ezután sem fogok.

Ellenben olvassák a napi gondolataim, nézegetik a fényképeim, lájkolhatják a hozzászólásaimat, és így tovább. Ez szerintem elég ijesztő. Egyáltalán nem szeretném, hogy a főnököm a fb-ról értesüljön arról, hogy már rohadtul unom a melót. Annak sem örülök, hogy valamelyik exem a fényképeimet nézegeti, mint ahogy én sem szeretem látni az ő képeit. Kiváltképp nem örülök annak sem, ha a barátom volt csajai csekkolgatnak engem, hogy na, ez az a bige…

Persze erre is van megoldás. Az egyik az, hogy nem kell minden baromságot kiírni az adatlapunkra. Megjegyzem, hogy számos bűncselekménynek eshetünk így áldozatul. Nem célszerű leírni, hogy elmentem egy hétre nyaralni, mert a betörők már nagy gyakorisággal lesik ki a közösségi oldalakról, hogy kihez lehet zavartalanul bemászni és nagy kényelemmel csontig kipakolni a kecóját. Pont ugyanezt érhetjük el azzal is, ha az okostelefonunkkal folyton megjelöljük, hogy épp hol járunk (gyakorlatilag csak a lakáskulcsot nem adjuk már a betörő kezébe, hogy intézze a dolgot nyugodtan, mi most úgyis épp Fricinél sörözünk, aztán átmegyünk Pityuhoz és még beugrunk egy moziba is, tehát 3-4 órán át szabad a terep). Ugyanígy nem tanácsos megadni a várost, ahol élünk, vagy a munkahelyünket, ha épp tartozásunk van, mert a végrehajtók nagy része is ezekről az oldalakról tájékozódik. Ha kiírod, hogy ki az anyukád, férjed, unokatesód, stb, biztos lehetsz benne, hogy alkalomadtán ők lesznek az elsők, akiket felkeresnek majd, hogy infót szedjenek ki a holléted, a kereseted, a munkáltatód felől. Megéri?

A másik megoldás, hogy törlöd magad. Egyre több ismerősöm csömörlött be attól, hogy az élete olyanok számára is nyitott könyv volt, akik számára egyetlen oldalt sem szívesen mutatott volna meg. És még akkor is, ha tényleg csak a legfontosabb dolgokat írjuk ki, beleszaladhatunk abba, hogy arra érdemtelenek is pontos infót kapjanak az életünk alakulásáról.

Én ezt a második megoldást azért nem választanám szívesen, mert hála a közösségi oldalaknak, könnyűszerrel tartom olyanokkal is a kapcsolatot, akiket amúgy már – így sok-sok év távlatából- nem mernék felhívni. Megtaláltam a külföldi barátaimat, az egymillió évvel ezelőtti osztálytársaimat, távolban élő, de imádott rokonaimat, egyszóval mindenkit, akinek annyira tudok örülni, ha néhány néma év után újra felvesszük egymással a kapcsolatot.

Nagyon szeretem, hogy könnyűszerrel cseveghetek velük, mintha csak itt lennének velem és nem több tíz, száz, ezer kilométernyire. Így nem hiányoznak annyira és mindig tudom, hogy hogy vannak. Szinte nem is érzem a különbséget, hogy csak a másik kerületben élnek, vagy épp Amerikában. Szerintem ez döbbenetesen szuper. De pont ennyire jó az is, hogy a volt iskolatársaim vagy kollégáim, esetleg régi ismerőseim teljesen fesztelenül rám tudnak köszönni akkor is, ha amúgy már rég megszakadt (volna) a kapcsolat. Mert bármennyire is szeretnénk, egyszerűen nem jut időnk mindig mindenkire. Jó lenne találkozni, beszélgetni, szeretgetni egymást, de ennyi munka mellett az ember örül, ha saját magára és a párkapcsolatára tud egy kis időt szánni. Aztán kiprésel valamennyit a legjobb barátoknak, és a kedves régi ismerősökre már alig-alig jut. Ezt a szakadékot képesek ezek a közösségi oldalak áthidalni.

Summa summarum talán pont annyi előnye van a közösségi oldalakon való létezésnek, mint hátránya is. Néha teljesen megdöbbenek, hogy emberek mi mindent képesek magukról kiadni. Öntik ránk, hogy imádják életük szerelmét, akinek persze neve és minden elérhetősége is megtalálható az adatlapjukon, teleirkálják az üzifalunkat giccsesebbnél giccsesebb szerelmetes üzenetekkel, majd néhány hét vagy hónap múlva mi is fül- és szemtanúi lehetünk a sárdobálásnak. Pontosan fogom tudni, hogy Terike végül kivel csalta meg Bélát, és hogy az a szemét még a kedvenc kiskutyáját is magával vitte. Nem maradhat titokban az sem, hogy Feri lelécelt egy másik nő miatt, ezért most válás van és az elhagyott feleség blogban sírja el bánatát, aminek linkjét természetesen az orrunkra köti. Aztán ott vannak még a kéretlen reklámok, amiket szinte ki sem lehet kerülni.

Persze nem vagyok álszent. Én is kihasználom ezen oldalak előnyeit. Itt hirdetjük kedvenc honlapunkat, amit most is olvastok, itt áruljuk a fölössé vált gumimatracunk, vagy próbáljuk kiadni az üresen álló kecónkat. Ha jókedvem van, én sem bírom megállni, hogy ne tudjon róla a világ, ha meg dühös vagyok, jól jön néhány vigasztaló lájk. Szeretem megosztani a kedvenc fényképeimet, és nehezen állom meg, hogy ne kürtöljem világgá, hogy épp én vagyok a földkereke legszomorúbb embere, vagy épp a legboldogabb. De tudni kell meghúzni egy határt, amikor kiadjuk magunkat. Én is szívesen kiírnám, hogy épp Ödönnel kavarunk, és de jó ez nekünk, mert annyira odavagyunk egymásért. Teleposztolhatnám az üzifalam egymillió szívecskével és összebújós képekkel, na meg képekkel az otthonomról, bejelölhetném, hogy ki az unokatesóm, a keresztanyám, az öcsém, vagy épp a macskám, de inkább nem teszem.

Akik a barátaim, vagy a családom, azok úgyis tudják, hogy mi a stájsz Ödönnel meg velem, vágják, hogy szeretem-e a munkám, vagy sem és azt is, hogy mikor vagyok nyaralni, hiszen valakinek meg kell etetni a szintén nem ismerősként feltüntetett macskámat…

 

Kapcsolódó elemek (címke szerint)

A kategória további elemei: « Pocak Vámpírok és a csodagomb »

hozzászólás  

 
0 #5 O. 2011-07-13 08:30
Tényleg, az állásinterjú alap!!! Úgyhogy nem tanácsos feltenni félmeztelen, bikinis, részeg, egyéb kellemetlen helyzetben ábrázoló képeket, mert ez az első, amit csekkolnak az új kollégák és a hr-esek. Köszönöm a kommentelőnek, ez valóban az egyik legfontosabb, amire érdemes odafigyelnünk! Mi is anno ahogy bejött egy CV, ezzel kezdtük, hogy rohantunk az iwiwre és a fb-ra. Egyébként a tagelések is ezért neccesek, mert ott esetleg olyan képeken is rajta vagyunk, amiken egyébként nem akarnánk. Arról nem is beszélve, hogy az ismerősi körünkből könnyen levághatják a politikai, vallási, faji hozzátartozásun k, ami szintén gond lehet. Vagy nőknél, hogy hány gyereke van...para...
Idézet
 
 
+2 #4 Mikrobi 2011-07-12 11:53
Bár én csak a magyar közösségi hálón vagyok fent, nagyon jónak találom ezt a kis összefoglalót, a pro- és kontra érvek zömének összeszedésével .
Az egyik negatívum, ami kimaradt (és én mindenképpen hozzátenném, mert ugyanolyan figyelmeztető-jellegű lehet mint a cikk több bekezdése), amikor éppen álláskeresésben /jelentkezésben vagyunk, és a kedves HR-esek leszkennelnek minket, ha pedig akárcsak egy kis dolog is nem tetszik nekik bennünk (illetve az adatainkon, képeinken, hozzászólásaink on, megnyilvánulása inkon) akkor mást választanak, ami - lássuk be - bizonyos helyzetekben akár egész életünkre kihatással lehet.
Úgyhogy ezt plusz a szerző sok-sok példáját alapul véve: aki ésszel csinálja azokat amiket csinál a közösségi oldalakon, az élvezheti annak pozitív szolgáltatásait és velejáróit, azokkal az idegesítő dolgokkal pedig amiket mások csinálnak, úgysem lehet mit kezdeni, maximum egy-egy virtuális fejmosással megpróbálni az illetőt jobb belátásra téríteni...
Idézet
 
 
+1 #3 O. 2011-07-12 10:32
Én bizonyos szakmákban dolgozóknak eleve betiltanám, úgymint rendőrök, bírók, ügyészek, stb...kész életveszély...ez az apehos is durva.
Idézet
 
 
0 #2 Rita 2011-07-12 10:13
Cifrábbat is hallottam egy APEH-os ismerőstől. Kollegáik van,h szétnéznek, ki-merre nyaralt... Szóval a Dubai-os Hawaii-os képek és a sportkocsikázás os képek meg őket vonzzák be egy kis "családlátogatás ra"! :)
Idézet
 
 
+1 #1 Csé 2011-07-12 08:48
Nos, bölcs cikk! Talán nem elsőként elemzed a helyzetet, de nagyon nem árt időről-időre feleleveníteni (de nehéz szó ez :)) )! Pont a napokban jártam "így". Besokalltam, sokkoltam azon,h egy nem is ismerős egy közös ismerős falán (ami ugye nyilvános) halálba aláz fikáz magyaráz embereket. Brutális. Aki nem akarta is látta, és sugárban hányt. Veszélyes üzem! A másik az összevissza jelölgetés. Én nem vok szívbajos, most már csak azt jelölöm vissza, akihez valóban kapcsolat fűz, fontos része (volt)éltemnek, és azt se bánom, ha látja,h épp "kakilni mentem". Na jó, ilyeneket nem írok ki,de néhányan... Nem volt egyszerű a face-tisztítás, de megéri. Első körben cirka 50 ember hullott le, mert közöm nem vt hozzájuk. Az elmebetegek ellen meg van 1 szuper kis gomb : BLOCK this perszón! ;D
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Programajánló