Print this page
Friday, 22 July 2011 06:00

A pozitív gondolkodás tanulható

Written by

 

Sajnos, nagyon sok emberre jellemző (a környezetemben is) a folyamatos panaszkodás. A negatív szóáradatot persze újra és újra végig kell hallgatni, a szenvedőket jól meg kell sajnálni, próbálni kell őket vigasztalni. Van az úgy, hogy az embernek néha rossz napja van, amivel nincs is semmi gond, na de folyamatosan? A kedvenc szituációm, amikor a panaszhalmaz végére biggyesztik: „de azért próbálok pozitívan gondolkozni”. Igen? Még nem látszik!

Furcsa szerkezet az agyunk. Megjegyez, elemez, kombinál, elfelejt, vagy éppen valami hihetetlen technikával előkotor olyan képeket és információkat, melyek létezéséről már réges-rég lemondtunk. Ma már talán senki nem hiszi nagy hókuszpókusznak azt, ha a gondolat önmegvalósító erejéről beszélünk. Mindenki volt már olyan szituációban, amikor valamit nagyon akart, és azt meg is kapta. A vizsgaidőszak utolsó vizsgájának sikere, az álomállás megszerzése, a gyermekáldás utáni vágy hétköznapi kívánságok, és ha valaki nagyon akarja, akkor ez mind-mind beteljesül. Igen ám! De pontosan így működik az egész folyamat a negatív gondolatokkal is. Amíg fűnek fának elmeséljük milyen rabszolgahajcsár a főnökünk, milyen idióta a családunk, mennyire nehezen viseljük párunk valós vagy vélt rigolyáit, ja, és újabban még a hátunk is fáj, hiába ismételgetjük reménykedve vagy határozottan, hogy a bajok ellenére pozitívan gondolkozunk. 

Felnőtt fejjel ezzel az egész történettel lehet mit kezdeni. El lehet menni tanfolyamokra, el lehet olvasni okos könyveket, tovább fejleszthetjük magunkat, az eszközök tárháza határtalan. Pár nappal ezelőtt hallottam Domján Lászlóval, az agykontroll magyarországi meghonosítójával készült rádióinterjút, melynek első és második részét ti is meghallgathatjátok. Maga az agykontroll témaköre számomra nem ismeretlen, hiszen már végeztem tanfolyamot, egy érdekes gondolatra azonban felkaptam a fejem. Az interjúban elhangzik, mennyire fontos a pozitív gondolkodás szempontjából (is), hogy milyen megerősítést hozunk otthonról. Ha szüleinktől és szűk környezetünktől önbizalmat kapunk, akkor merünk hinni magunkban, képesnek tartjuk magunkat céljaink elérésére. Hisszük, hogy a problémák megoldandó feladatok, nem létezik a világvége, holnap mindig lesz valami, mert olyan még nem volt, hogy ne lett volna semmi. 

A nehezebb kihívások, katasztrófák senkit nem kerülnek el. Vannak emberek, akik valamilyen okból több feladatot kapnak az élettől, és vannak olyanok, akik a hétköznapi, apró-cseprő semmisségekbe is belebetegszenek. Függetlenül a baj méretétől mindenkinek azzal kell foglalkoznia, amit kapott. Ez nem verseny. Nem nyer senki semmit, ha a szomszéd gondjánál jobb vagy rosszabb pozícióba kerül. Mindenki saját magáért felel, és senki nem fog segíteni, átugrani az akadályt, azt egyedül kell megtenni. 

Mivel jelenleg a környezetemben sok leendő és friss szülő van, záró soraimat nekik ajánlom. Gondoljátok végig, hogy tanítjátok meg gyermekeiteknek a feltétel nélküli szeretetet, hogyan erősítitek meg bennük az érzést: ők úgy tökéletesek, ahogy vannak. Hogyan tanítjátok meg elfogadni saját maguk és embertársaik hibáit, valamint azt a rugalmasságot és életigenlést, amivel az eléjük dobált akadályok nehézség nélkül átugorhatók. Első ránézésre ez nagy feladatnak tűnhet, de én tudom, sok-sok puszival és még több öleléssel sikerülni fog!


 

Latest from Melinda

Related items