Életem egyik meghatározó élettörténete a RHCP énekes, Anthony Kiedis „Chili a sebre” című könyve. A rock ’n’ roll, drog, szabadság háromszögének érdekes példája a zenekar életútja.Már a 2002-es By the way albumukat követően sokan vádolták őket popularizálódással, s ez a tendencia a 2006-os Stadium Arcadium esetében is folytatódott.A zenekar meghatározó tagja, John Frusciante szólógitáros 2009-ben kiszállt a zenekarból, helyét a zenekar körül legyeskedő Josh Klinghoffer vette át.Ilyen előzmények mellett született a zenekar 2011. augusztus 30-án megjelent új albuma, az I’m with you.

{youtube}weuJE8bYFv4{/youtube}

Az album megjelenését profi marketingmunka előzte meg. A Kölnben tartott lemezbemutató koncertet a világ több mozijában élőben közvetítették, Magyarországon erre Szegeden volt lehetőség. Az albumot a koncert előtt egyszer hallgattam meg, majd azóta már párszor. A koncert és az album egy szóban összegezve: vértelen.

Az első furcsa benyomásom az volt, hogy nem normális, hogy a dalok dallamvilágát az egyébként szenzációs basszusgitáros Flea határozza meg. Az új tag (Josh Klinghoffer) szólógitár játéka csak riffekkel, díszítő elemekkel (esetenként zongorával, szintetizárorral) járul hozzá a zenei hangulathoz. (Megjegyzem: a koncert felvezető videóján a srác teljesen szétcsúszva, zavartan, paranoid állapotban ült kakukktojásként az ötvenes „öregek” mellett).

Az album borítója számomra azt sugallja, hogy a zenekar tagjai már lejöttek a szerekről, de még jól emlékeznek a múltra, bennük van a hangulat. Az album és a koncert is ezt az utánérzést váltja ki. Nem tudunk már olyan jó zenéket írni, mint bedrogozva annak idején, de azért a tehetségünk, profizmusunk még elég egy albumra.

Mert az album nem rossz. Csak az RHCP-től megszokott erő hiányzik. A koncerten az énekes szinte végig egy helyben állva darálta le a dalokat. Mert a lassú, erőtlen számok nem igényeltek többet a nyugdíjas lendületnél. Mindenki profin tette a dolgát, de nem sugározták az eddig jól átadott életérzést. A közönség tanácstalanul nézte a színpadon unatkozó zenekart.

Furcsa, de nem szokatlan, hogy a zenekar tagjai a koncertsorozaton új tagokkal (3) egészülnek ki (ütős hangszerek, szintetizátor, trombita/zongora). A számok közötti közönséghez kiszólások szánalmasak voltak.

A számok többsége lassú, esetenként balladikus, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy szélesebb réteg énekli majd lelkesen a dalokat az élő koncerteken. A mai, torrentes világban a fő bevételi forrást ez jelenti.

A hiányérzethez hozzájárult, hogy a moziban nagyon rosszul szólt a koncert. Ez a része élőben még megélhető, ha valakit érdekel hol lépnek fel: http://redhotchilipeppers.com/2011/06/17/european-tour-dates/

rakkenrol