Akárhonnan is nézem, életünk meghatározó aspektusa a folyamatos boldogságkeresés. Ösztönösen azt választjuk, ott maradunk, ahol nekünk jó. Valójában mindenben az élvezeteket keressük, legyen az egy bögre kávé, egy jó film, vagy éppen kedvesünk ölelő karjai.

Az élet apró dolgaiban nem félünk a nekünk kedvesebbet választani, de amint a nagy boldogság lehetősége kopogtat ajtónkon, valahogy már nem tűnik olyan könnyűnek a választás. Mintha nem akarnánk elhinni, hogy igen, ez velünk is megtörténhet, lehet nekünk is ötösünk az érzelmi lottón, mi is megtalálhatjuk azt a személyt, akire mindig is vártunk.

Akárki akármit mond, mindenkinek megvan a maga preferencia sorrendje arra vonatkozóan, hogy mely tulajdonságok lényegesek és melyek kevésbé ahhoz, hogy komoly érzelmi szálakat tudjon fűzni egy személyhez. Valakinek a kinézet számít, valakinek az egzisztencia, valakinek pedig a másik érzelmi világa... És ez még csak pár példa. Összetett döntési mechanizmusok által meghatározásra kerül bennünk az a tulajdonsághalmaz, mellyel felvértezve az egyén álmaink hercegévé/hercegnőjévé válik. Természetesen, ahogy mi is, úgy ez a bennünk élő kép is folyamatosan változik. Viszont, ha az aktuális herceg/hercegnő életünkbe becsatlakozik, az idők folyamán jó eséllyel álmainkkal együtt változik.

Ugyanakkor a jó szerencse mellett egy jó adag bátorságra is szükségünk van. Mert, ha már vagyunk olyan mázlisták, hogy nem csak megtaláljuk, de fel is ismerjük, hogy ő az, aki a lelkünk mélyén lapuló listán szereplő feltételeket lényével és tetteivel sorra teljesíti, akivel elérhetjük a boldogság azon fokát, amelyre mindig is vágytunk, akivel el tudjuk képzelni öreg napjainkat, akinek el tudnánk mondani minden búnkat és bánatunkat... Akkor legyen bennünk annyi, hogy nem engedjük, csak úgy veszni hagyni.

Kifogást persze mindig lehet találni, egy jónak tűnő indokot, miért is vagyunk gyávák. De ha már sikerült arról megbizonyosodnunk, hogy érzelmeink a másik személynél viszonzásra találhatnak, akkor legyen bennünk annyi, hogy legalább megpróbáljuk és adunk magunknak egy esélyt a boldogságra.
És most, hogy itt az év vége, a karácsonyi vásár, a forralt bor, a hangulatos kis utcák, na és persze a karácsonyi bulik s partik ideje, ne féljünk lépni. Öleljük meg, ki a szívünknek oly kedves, hiszen ilyenkor amúgy is intenzívebbek érzéseink. Merjünk szeretni és szeretve lenni!
 

{youtube}yXQViqx6GMY{/youtube}