Noha írásos dokumentumok bizonyítják, hogy a Duna-Tisza-közén már a XI. században folyt szőlőművelés, igazi jelentőségre a terület a XIX. század végi filoxéra-vész idején tett szert, amikor a gyökértetűre rezisztens talaja gyakorlatilag a magyar szőlő- és borkultúra egészét mentette meg a teljes pusztulástól, hiszen ekkor a magyar szőlőkultúra átmentésének volt meghatározó bázisa a kiskunsági homok. Ekkor települt Kecskemétre Mathiász János méltán világhírű szőlőnemesítő és ekkor létesült Miklóstelep is. Az ő szőlőnemesítéseinek köszönhetően alakultak ki a Cegléd szépe, az Erzsébet királyné emléke, az Ezeréves Magyarország emléke, a Kecskemét virága, a Mathiász Jánosné muskotály, a Szőlőskertek királynője és a Szauter Gusztávné muskotály nevet viselő szőlőfajták. Ma mind Kecskemét-Katonatelep, mind Miklóstelep a hazai szőlészeti és borászati kutatás fontos központja.

A XIX. század végére a borvidék szőlőterülete megtöbbszöröződött. A XX. század 60-as éveiben végrehajtott második rekonstrukció során tovább nőtt a szőlőterület, de ekkor még a hagyományos, zömmel egyszerű tömegbort adó fajták telepítésével. Nagyarányú szőlőtelepítésre az 1960-65-ös években került sor. A kampány jellegéből adódóan ez nem legszerencsésebb fajtaválasztékkal és eléggé előkészítetlen módon valósult meg. Mára ezeknek az ültetvényeknek a területe lecsökkent. A 70-es évektől kezdődően azonban már a rangos minőségi fajták kerültek túlsúlyba a nagyüzemi ültetvényekben és a kisgazdaságokban is. Nagy területen létesítettek ültetvényeket a pezsgő-alapbor termeléséhez is.

A borvidék hő- és fényviszonyai a szőlő tenyészidejében jók, de a nyugalmi szakaszban, valamint a tavasz elején és végén a fagy gondot okozhat. Csapadékban a borvidék szegény, eloszlása rapszodikus, esetenként aszállyal kell számolni.

A kunsági borok jelentős hányada ma is az asztali bor kategóriába tartozik, és a borhamisítás miatti előítéletektől sem sikerült a borvidéknek még teljesen megszabadulnia. De reménykeltő, hogy egyre több borászat palackozza üde, gyümölcsös, jó ivású minőségi borát, a fehérek mellett egyre ígéretesebbek a vörösek is, a rozék közül pedig sok az ország legjobbjai közé tartozik. A fejlődés egyértelmű jele az is, hogy 2007-ben, Frittmann János soltvadkerti borász személyében a Kunsági Borvidék adta az Év Borászát. 2011 végén pedig a Franciaországban megrendezett Effervescents du Monde elnevezésű nemzetközi habzóbor és pezsgőversenyen a száztagú szakzsűri nagy arany-medállal jutalmazta az izsáki Szent István pezsgőt. Szóval nagy jövő áll a legnagyobb területű borvidékünk előtt, figyeljünk oda rá. Hamvas Béla is figyelmünkbe ajánla az Alföld homokján termelt borokat. "Azzal, hogy korcsmabor, nincs szándékomban lebecsülni. Sőt. A korcsma civilizációnknak egyik legfontosabb intézménye, sokkal fontosabb, mint például a parlament. Az egyik helyen a sebeket osztják, a másik helyen gyógyítják. ... A homoki az egyszerűbb életsebek gyógybora. Ha a korcsmában házsártos és komisz asszonytól meggyötört embert látsz, az homokit iszik. Ha fiatal diák titkos bánattól búskomor, az homokit iszik. Ha borotválatlan arcot látsz, gyűrött ingben, az homokit iszik. Jól teszi."

További információk: