Videó

A Hét 7enéje
Butthole Surfers - Pepper

Az 1981-ben alakult vicces nevű amerikai rockbanda 1996-os "Electriclarryland" c. leme- zén található ez a dal, mely egyben mindenkori legsikere- sebb kislemezük is és amely eheti zenénk. - by adeeboy

Még több videó

Hirdetések

Hirdetés

Utolsó kommentek

2012. február 17. péntek, 06:00

Amikor az otthonnak lelke van - interjú Bardócz Évivel

Írta:  O.

F: Teljesen véletlenül bukkantam Rád a neten, aztán a munkáid egy pillanat alatt elvarázsoltak. Mit gondolsz, mi a titkod? Mitől ennyire elragadóak a műveid?

BÉ: Jó kérdés, fogalmam sincsen. Én igyekszem mindent úgy elkészíteni, hogy annak a valaminek legyen ideje a kezeim között felszívni a szeretetet is, amivel gondolok a megrendelőjére. Talán sikerül kicsit beledolgozni ezt az érzést, ezért jó kézbe venni. De egyébként állítom, hogy a felhasznált anyagok nagyban meghatározzák a végeredményt és én igyekszem az alapanyagaimat is nagyon megválogatni.

F: Igen, ez abszolút átjön még a fényképekről is. Tele vannak élettel a műveid. Egyébként szerinted mi ez nálad? Hobbi vagy munka?

BÉ: Hobbiként indult, de tudtam mindig is, hogy nem akarok olyan  munkákkal foglalkozni egész életemben, amit nem szeretek vagy nem tudok tiszta szívemből végezni. Egyre inkább körvonalazódott, hogy tulajdonképpen nagyon sok minden belefér ebbe a kreatív alkotósdiba és amikor terhes lettem, döntöttem el, hogy az lesz a cél, hogy ebből tudjak majd egyszer megélni. Tehát elvileg munka, mégsem nevezném annak, hiszen ebből szeretnék boldogulni, mégsem érzem úgy, hogy kötelező lenne vagy unalmas.

F: Igen, valahogy mindig a rutin öli meg a dolgok lelkét. Nálad hogyan kezdődött ez az egész és mi az, ami manapság a legjobban inspirál?

BÉ: Nagyon rég kezdődött, mióta az eszemet tudom, valamit mindig bütyköltem, már az oviban is az ábrázolás nevű foglalkozásokat vártam a legjobban, és nagyon élveztem az alkotásnak minden fajtáját. Később ez a szenvedélyem csak egyre erősebbé vált, a karácsonyokat tűkön ülve vártam, minden évben én voltam otthon a dekoráció és a fa felelőse, és minden ismerősünk kérdezgetett már hónapokkal előtte, mit tervezek. Aztán amikor eljöttek, mindig megcsodálták és kedvesen meg is dicsérték a munkám. Ez éltetett már akkor is, az öröm, amit okoznak a dolgaim.

F: Gondolom a barátok és rokonok azóta is csodájára járnak az otthonotoknak! Ahogy látom, egyre több mindent készítesz. Honnan meríted az ötleteidet és merre szeretnél nyitni még?

BÉ: Igazából mindenhonnan merítek egy kis inspirációt, akár az utcán járok-kelek, akár fellapozok egy magazint. Minden elindít bennem valamit, kérdés csak az, hogy mit engedek odáig fajulni, hogy végül megszülessen az ötlet és később fizikai formát is öltsön.
Hogy merre szeretnék nyitni, az jó kérdés, könnyebb arra válaszolnom, merre nem. Valahogy azt érzem, hozzám sokkal közelebb áll az a mód, ahogy most találnak meg a vevőim, ismerősöktől, barátoktól kapva az elérhetőségem. Vásározni biztosan nem fogok, mert azt nagyon távol érzem magamtól. Nekem nagyon fontos, hogy legyen valami kis érzelmi töltete a szépségeknek, amiket készítek és ha a megrendelőmmel tudok váltani pár levelet, akkor a kész munka biztos, hogy sokkal személyesebb lesz. Ez a cél.

F: A megrendelőkkel való szorosabb kapcsolattartás mellett milyen közelebbi és távolabbi céljaid vannak még?

BÉ: A közelebbi célom az, hogy kicsit sikerüljön elrendeznem a dolgokat magam körül. Úgy értem, legyen egy kis varróasztal, ami körül a dolgaim kézre esnek, nem kell keresgélni folyton, haladósabb a munka. Szeretnék a távolabbi jövőben elköltözni a panelból egy kis házikóba, ahol a kert végében állhatna egy kis önálló házikó, ami az én birodalmam lehetne, olyan hely, ami a földi paradicsom ebben a mai világban.

F: Tetszik, hogy semmi földtől elrugaszkodott, anyagias dolgot nem mondtál. Ahogy érzem, neked is az alkotás szabadsága a legfontosabb. Melyik munkádra vagy eddig a legbüszkébb?

BÉ: Mindegyikre büszke vagyok, mert mindegyikkel örömet szerzek és ez egyfajta küldetés az életemben. Nem tudnék különbséget tenni, ez a kérdés olyan, mintha azt kérdeznéd egy több gyermekes anyától, melyik gyermekét szereti a legjobban. Amit elkészítek az nekem is félig-meddig a gyermekem, hiszen sokat fogom a kezeimben és gondolkodom, hogyan lehetne még tökéletesebb, szeretettel és gondosan bánok minden alapanyagommal is.

F: Véleményed szerint miért övezi manapság ekkora érdeklődés a kézzel készített, egyedi dolgokat?

BÉ: Mert az embereknek elegük lett a gépies, üres, tartalom nélküli dolgokból és elkezdték végre szomjazni az értékeket és az igazi anyagokat. Vannak ilyen tendenciák. A minimál volt eddig a nagy divat, de azt vettem észre, hogy már lecsengőben van és az üressége, hidegsége már sokakat eltántorított az ellenkező irányba.

F: Igazad lehet, bár személy szerint én mindig is odavoltam a mütyürökért és a meghitt, otthont varázsoló dolgokért.  Egy kicsit más: ha jól tudom, van egy kis "angyalkád". Mit gondolsz, az Ő gyerekkorára és későbbi életére milyen hatással lesz a Te szenvedélyed?

BÉ: Nagyon remélem, hogy csupa jó hatással. Úgy tervezem, hogy ha lesz egyszer egy külön műhelyem, ott lesz neki is egy kis asztalkája kis székkel és ott fog mellettem "dolgozni" ő is, megtanítom majd, amit tudok. Ha végül nem ilyesmivel fog foglalkozni, akkor is nagyon sokat fog segíteni neki abban, hogy a kézügyessége révén komoly hobbijai legyenek. Manapság az embereknek nagyon kis százaléka rendelkezik ilyen "luxussal", azért is ül a nagy többség a tévé előtt.

F: Sajnos ezzel egyet kell értenem, valahogy a tévé egyszerre lett unaloműző és menedék. Mintha az emberek ebbe menekülnének a hétköznapok elől, ahelyett, hogy valamilyen izgalmas hobbit találnának, vagy több tartalmas időt töltenének a szeretteikkel. Záró gondolatként mit üzennél a fityisz olvasóinak?

BÉ: Pártolom az oldal céljait, magam is optimista embernek tartom magam, nem gondolnám, hogy az életnek olyan kicsinyes dolgokról kéne szólnia, mint az irigység vagy a féltékenység. Ha az ember szeretetet ad, akkor azt is kapja vissza és ez minden nehéz helyzetben óriási löketet képes adni bárkinek. Úgy gondolom, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy ne használjunk ki minden apró kis lehetőséget a boldogságra.

Szép Ernő verseit nagyon szeretem, a Ne higgy! egyik versszaka szerint élem a napjaim, búcsúzóul szeretném is Veletek, olvasókkal megosztani:

"Csak a kedvesség, az öröm,
A pardon, meg a köszönöm,
A gyöngédség, a figyelem,
Csak az az igaz idelenn."

Köszönöm a figyelmet!

F: Mi köszönjük az interjút. És most pedig jöjjön a jó hír! Évi műhelye és a fityisz.com tavaszváró közös nyereményjátékot indít. A játék részleteiért kattintsatok ide!
 

Kapcsolódó elemek (címke szerint)

A kategória további elemei: « Sztereotípia

hozzászólás  

 
+2 #2 TAnnamari 2012-02-17 11:11
Ez valóban inspiráló. :)
Idézet
 
 
+1 #1 Évi 2012-02-17 09:05
Köszönöm a lehetőséget!:)
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Programajánló

Ajánló

  • Hat ok arra, hogy örülj annak, hogy multinál dolgozhatsz

    Ha már dolgoztál multinál, akkor azért; ha még nem, akkor azért. 1. Tisztességes munkahelyed van, és a kemény munkádnak köszönhetően lelkiismeret-furdalás nélkül veheted fel a versenyképes fizetésed. Motiváció 2. Az eredmények, a statisztikák, a kimutatások magukért beszélnek. Nem létezik a protekció jelensége.…





  • Paradise or Obilvion - azaz a Vénusz projekt

    Ezt a hangzatos címet egy gondolatébresztő film kapta meg, melyet volt szerencsém megnézni, és miután eldöntöttem, hogy írok róla nektek, komoly dilemmába estem. Ugyanis nem nagyon tudom bekategorizálni, milyen témához tartozik… Van benne minden, mi szem szájnak ingere: egy kis…





  • Mert nem adom fel! – avagy szekrényszerelésem rövid története

    Történt vala az Úrnak 2011. évében, hogy énem megpillantá, megszereté, majd beszerezteté azt a csodás álló polcot, mellyel később komoly kihívásokat teremtettem lényemnek és csodás pillanatokat az eseményeket esetlegesen nyomon követőknek. Nő vagyok! Ezzel vitatkozni nem lehet. És ha elkezdek…





  • Önfejlesztés, egy életen át

      Van az a pillanat, amikor befejezel valamit és megfogadod, hogy soha, de soha, de soha többé. Ilyen pillanat, amikor befejezel egy sulit. Ott a kezedbe a diploma, és azt mondod: ennyi volt, én többet egy szót nem vagyok hajlandó…





  • Az új elem

    Elgondolkoztam ezen az eseten, hiszen mindenki volt már olyan helyzetben, hogy be kellett mutatkoznia a kedves mamának és papának. Mivel gyerekem nincs, így fogalmam sincs, hogy milyen érzés lehet, ha megszeretjük mondjuk a gyermekünk párját, akivel aztán szakítanak. Vajon illik…