Tuesday, 03 April 2012 06:00

    Mert minden csak nézőpont kérdése

    Written by
    Néha magam is megdöbbenek azon, hogy mennyire érdekes az emberek hozzáállása bizonyos dolgokhoz. Magyarországon meg aztán különösen. Időnként azt veszem észre, hogy mi igazából imádunk panaszkodni, és mikor mindenki sír-rí, hogy minden rossz, akkor meg azért nyígunk, hogy mindenki erről panaszkodik.
     
    Valahogy úgy ragaszkodunk ehhez a szokásunkhoz, mint bármelyik másik káros szenvedélyünkhöz: a cigihez, a drogokhoz, az alkoholhoz, vagy a képzelt betegségeinkhez. És hogy miért tesszük mindezt? Mert biztonságérzetet ad nekünk, benne ülünk a jó meleg büdösben, de legalább ennek a bűzét már megszoktuk, ismerjük és kint meg lehet, hogy nincs ugyan büdös, de valószínűleg hideg van.
     
    Ilyen a magyar emberek zöme. Az egyik legjobb példa erre pont a családomban akad. Kedves közeli hozzátartozóm valóban igen nehéz élethelyzeten megy most át, de bármi is történjék vele, a jót valahogy képtelen észrevenni, a rossz miatt meg folyamatosan, szüntelenül siránkozik. Igazából bárhogy is próbálunk rajta segíteni, odaadtuk már a Titok című könyvet, minden negatív mondatát igyekszünk valami pozitívval ellensúlyozni, de semmi sem nyitja fel a szemét. Aztán rájöttem, hogy hiába minden görcsös igyekezetem, ha ő nem akarja a dolgok és az élet szépségét meglátni, akkor én aztán fejen is állhatok, akkor sem lesz jó semmi. Utazhat bármilyen gyönyörű helyre, lehet bármilyen jó társasággal, érhetik bármilyen szuper meglepetések, ő akkor is csak a hibát fogja látni. Valahogy ez lett a védjegye, a férfi, akivel mindig csak valami rossz történik, az örök peches, a szerencsétlen.
     
    Pedig igazából lehetne máshogy is. Csak az a fene nagyhelyzet, hogy jól érezni magunkat mindig kőkemény munka és tudatformálás kérdése. Pont úgy, ahogy szépnek és csinosnak lenni is munka, mert még a legnagyobb világsztárok sem úgy kelnek fel reggelente, hogy arcbőrük hibátlan, testalkatuk kifogástalan, sehol egy táska vagy egy narancsbőr, a hajuk már frizurába belőve, stb. Bizony, a belső jólétünkért is rengeteget kell dolgozni, sőt, szerintem sokkal többet is, mint a külsőért. 
     
    Néhány hete arról beszélgettünk egy nagyon bölcs barátnőmmel, aki szintén túl van néhány igen húzós élethelyzeten, hogy igazából minden választás kérdése. Én ugyan finomítok ezen egy kicsit, hiszen nem gondolom, hogy például a szeretteink elvesztése a mi választásunk lenne, de az igen, hogy mit kezdünk az élet által elénk dobott problémákkal, kihívásokkal. Amióta átrágtuk magunkat ezen, tudatosan figyelem az ismerősi körömet és azt kellett megállapítanom, hogy igen, a többség élvezi a mártírkodást. Itt van például az a lökött barátosném, aki képes volt kitalálni, hogy csak azért, mert a magánélete most nincs a toppon, inkább egyedül tölti a szép, kerek évfordulós (azaz tizennyolcadik) szülinapját, annak ellenére, hogy szervezhetne magának is bulit, vagy engedné, hogy megszervezzem én. 
     
    Vajon miért csináljuk ezt? Miért jobb dagonyázni az önsajnálatban? Miért szeretünk inkább mártírnak lenni, semmint boldognak? Még mindig ciki, ha jól érezzük magunkat a bőrünkben? Esetleg nem szeretjük, ha irigyek ránk? 
     
    Bárhogy is legyen, tartsatok velem! Higgyétek el, nem lesz olyan gyötrelmes, mint Blanka negyven napos édesség-böjtje! Szóval, a feladat az, hogy próbáljatok meg egy hétig, azaz hét kőkemény napig boldognak lenni. Na, de nem csak ám úgy ímmel-ámmal, hanem tényleg. Reggelente tessék hálát adni azért, hogy felébredtetek, még ha irtó korán is van. Aztán örüljetek annak, hogy van hova bemenni dolgozni, még ha a főnökötök, vagy a kollégátok, esetleg maga a munkátok is egy rettenet. De ebből vehettek aztán enni, ami szintén nagyon jó! Örüljetek neki, ha esik is az eső, elvégre a természetnek arra is szüksége van! Ha összevesztetek a párotokkal, gondoljatok bele, hogy milyen jó is, hogy itt van veletek és van kivel vitázni, majd persze kibékülni. Ha megbüntetnek, mert tilosban parkoltál, gondolj arra, hogy van autód, és ha épp azon mérgelődnél, hogy több százezernyi illetéket kell befizetned a lakásod után, akkor jusson eszedbe, hogy épp vettél egy lakást. 
     
     
    Mert mindig van minek örülni, de tényleg, hiszen minden csak nézőpont kérdése!

    Kiemelt cikkek

    • Észak-Dunántúli borrégió - Az Etyek-Budai borvidék
        Ezen a héten fővárosunk környékére látogatunk, és a bevezetőben gyakran megidézett buborékos ital, a fröccs mellett most egy másik buborékos ital, a pezsgő is terítékre kerül. Ha pezsgőről van…
    • Tópartra... De hova?
      Bár nincsen saját tengerpartunk (ennek okait és lélektani hatását a magyar nemzetre most ne elemezgessük) , cserébe a Kárpát-medencében fekszik kis hazánk, aminek az az előnye, hogy sok vízzel és…
    • Élet a weben
      A közösségi portálok megjelenése óta mind több időt töltünk az ilyen jellegű oldalakon, életünk egyre több mozzanatát vonjuk bele és tesszük közkinccsé. Barátok, bulik, események, tanulmányok és munkahelyek mellett egyre…
    • …idővándor, a csodák ideje?
      Újabb utazás, az őszi szomorhangulat és borongósság feloldására ismét kiváló segítőt találtam. Mivel az ősz a munka ideje is – depisebbeknek ez egyenlő a  „jajaj vége a nyárnak, a pihenésnek”…
    • A pozitív gondolkodás tanulható
      Sajnos, nagyon sok emberre jellemző (a környezetemben is) a folyamatos panaszkodás. A negatív szóáradatot persze újra és újra végig kell hallgatni, a szenvedőket jól meg kell sajnálni, próbálni kell őket…
    Fityisz.com - blabla

    Please publish modules in offcanvas position.