Ezennel ünnepélyesen megnyitom a gasztro-sorozatunkat, amellyel egyik fő szenvedélyemnek kívánok hódolni. Mert hát, aki ismer, az, ugye, tudja, hogy imádok enni. Sokszor és sokat. Gyakorlatilag állandóan és most már egyre több félét. Drága jó Édesanyám, ha ezt látná, szerintem el sem hinné. Huszonöt éves koromig utáltam a zöldségeket, a hagymát meg csak úgy voltam hajlandó megenni, ha molekulányi nagyságúra darabolták nekem, majd addig főzték, míg nanodarabkákra nem hullott szét, hogy még csak nyomokban se lehessen ráismerni. Aztán van egy olyan emlékem is, hogy kb. négy éves koromban Anya a fejembe borította a zöldborsó levest, aminek a zöme végül nem is az én fejemen, hanem mamám élettársáén landolt. Amikor elkezdtem azon rötyögni, hogy hogyan gurulnak le a zöldborsók a fejéről, és hogy milyen vicces, ahogy lóg a hajából a cérnametélt, akkora sallert kaptam visszakézből, hogy még. Utána már nem röhögtem. 

Teltek az évek, és én szép lassan egyre több mindent megkedveltem, majd onnantól, hogy magam vezetem a konyhát, az egész egyszerre rém izgalmassá vált. A sütés-főzés mindig is kikapcsolt, így aztán hobbivá és lassan szenvedéllyé vált. Mint ahogy az is, hogy mások főztjét teszteljem. Mert hát azért lássuk be, étterembe járni őrületesen nagy királyság. Felfedezni egy új helyet, leülni, megcsodálni a kialakítását, bújni az étlapot és kipróbálni a legszimpatikusabbnak vélt fogást, felmérni, hogy mennyire jófej a személyzet, izgatottan várni, hogy mikor hozzák már ki a rendelésünket és végül boldogan belevetni magunkat a kóstolásba. Hja, de jó is ez!

Így aztán most arra gondoltam, hogy a fityisz keretein belül is elindítjuk a tesztelgetős rovatunkat, amelynek fő célcsoportjai a különleges étkezdék, cukrászdák, limonádézók, kávézók lesznek. Nincs túl sok kritérium, hacsak annyi nem, hogy nem luxus éttermekből fogok (most még) válogatni; cél, hogy a lehető legegészségesebb és legkülönlegesebb ételeket találjuk meg.

És akkor most, íme, személyes kedvencem: a Leves.

A hely a Kálvin és a Vámház terek között helyezkedik el, és a mérete alig lehet több néhány négyzetméternél. Ez egy take away levesező, ahol papír pohárban kapod a levest, kiküzdöd magad a kígyózó tömegen, megállsz az utcára kitett kis asztaloknál, vagy elsétálsz valamelyik közeli parkba (Nemzeti Múzeum kertje, Károlyi kert, Duna-part), leülsz, és boldogan kikanalazod. A levesek eszméletlen finomak, minden nap van öt féle, egy vega (nyáron hideg gyümölcskrém levelesek), és négy húsos. Az én személyes kedvencem a Thai csirkeleves, ahol vaníliás tejben úszkálnak boldogan a kis csirkefalatok és kergetőznek a zöldségekkel. Hát ilyet még nem pipáltam, éreztem én végig, hogy valami furcsaság van itt, aztán a pohár alján már ott sorakoztak a kis bourbon vaníliák.

És ha valaki attól félne, hogy nem lakna jól a levesekkel, akkor a jó hír, hogy a srácok igazán isteni, grillezett bagetteket készítenek. Van olyan, amelyikben karamellizált répa van (ezt különösen Orsi kolléganőm figyelmébe ajánlanám!) a csirke mellett, van amelyikben friss pesztó, mindegyik krémes és laktató (és persze ebből is van vega verzió). 

De a Leves. nem csak a szuper és egészséges ételei miatt lett olyan kedvelt, hanem azért is, mert a két srác, Ádám és Zoli tele vannak élettel és mókával. A vendégekkel nagyon kedvesek és közlékenyek, mindenkivel szóba elegyednek, már amennyire a nagy pörgés engedi. Hihetetlen, hogy két fiatal fiú ilyen szuperül kitalált és felépített vállalkozást hozott létre! Nem csak, hogy rájöttek, mire van igény a piacon, megtalálták hozzá az egyik legideálisabb helyet - van Duna, metró, egyetemek, parkok, Váci utca, stb.-, kitaláltak egy egyszerű, de nagyszerű dizájnt, a levesek és a szendvicsek nagyon finomak és a srácok jó fejek. Most őszintén, igazából mi másra lenne szükség?

Lássuk hát a paramétereket!

A hely neve: Leves.

Cím: Budapest, Vámház krt. 14. 

Árak: Levesek 390-450,- Ft, szendviccsel: 790-990,- Ft.

Nyitva tartás: hétfőtől szombatig 11-19 óráig.

Amiért imádjuk: Divatot csinálnak egy nagyon fontos ételből. Egyediek, különlegesek és valóban isteniek a levesek, egyszerű dizájnnal, szuper személyzettel (a múltkor még a hepibörzdéjt is elénekelték nekem).

Amit hiányolunk: Bár szinte mindig kígyózik a sor, ezzel nem nagyon van bajunk, mert állatira pörög. De azért igazán jó lenne egy kicsivel nagyobb hely, hogy néha le is lehessen ülni (főként télen). Nyáron meg nem ártana néhány napernyő, hogy ne kapjunk hőgutát az asztaloknál kanalazva. De a legeslegfőbb bajom, hogy vasárnap nincsenek nyitva! (tudom, én vagyok a telhetetlen, és nekik is kell néha pihenni, de akkor is...)

Bővebben róla itt: http://www.facebook.com/levespont

Értékelés (1-10-ig): 9 fölé (és még három napocska meg egy kismackó)