Ikrek vagyok és bár sokféle horoszkóp sokfélét ír, az már egyszer biztos, hogy örök kíváncsi vagyok és kb. minden érdekel. Kipróbáltam már a néptáncot, a hip-hop táncot, a tűzzománcot, az üvegfestést, voltam már kórista és írok elég régóta, imádok biciklizni és még jobban utazni, gyűjtöttem már levélpapírokat és ásványokat is, odavagyok a főzésért, és lassan egy éve már, hogy sütni is elkezdtem.
Nagyon fontosnak tartom, hogy legyen az embernek valamilyen hobbija, amit szívvel-lélekkel űzhet, mindegy, hogy az olvasás, a hűtőmágnes gyűjtés, vagy épp hegymászás. Persze még inkább 'hasznosnak' tartom, hogy ha ez a hobbi valami kreatív tevékenységet foglal magában. Szerencsések azok, akiknek minden napjuk a kreativitás jegyében telik, nem csoda, ha ezek az emberek imádják a munkájukat. Mert hát mi is történik velünk alkotás közben?
Számos nagy festő, zeneszerző, író önéletrajzát olvashatjuk e témában, mindenki másként éli meg ezt a folyamatot, de a lényege ugyanaz. Bennünk van valamilyen ötlet, érzés, gondolat, amit szeretnénk formába önteni, általában másokkal megosztani, és mindaz az érzés, legyen az önfeledt boldogság, vagy épp mélységes szomorúság végül alkotásunk tárgyában jelenik meg. Az energiák elindulnak és ez egy megállíthatatlan folyamat!
Az én kapcsolatom a sütéssel nagyjából egy évvel ezelőtt kezdődött, amikor egy kedves barátnőm befizetett egy „Adventi ajándékok a konyhából” c. sütikurzusra. Sütni addig nem sokat sütöttem, inkább a főzés állt közel hozzám, hiszen ott az ember szabadon dobálhat bele bármit (na jó, a bármit azért kissé túlzás) az ételbe, nem kellenek pontos számok és képletek, mégis frenetikus étel kerülhet ki az ember kezei közül. A cukrászkodás nagyon "más tészta", ott kőkemény kémia és matek játszik, kombinálva persze a végeláthatatlan kreativitással. De itt azért vannak szabályok, amiket nem csak, hogy nem árt, de már-már kötelező is betartani (speciel engem, mint jogászt ez kifejezetten feldob).
Az egyszeri sütögetésből aztán egy éves tanfolyam lett, és eljárkálás egy cukrászdába hajnalonként és hétvégente, további kurzusok és állandó infócserék, no meg annyi, de annyi kellék, mütyűr, alapanyag felhalmozása, amivel lassan már egy üzemet is nyithatnék. De a szenvedély az ilyen, elkapja az embert, aztán nincs megállás! Viszont a legjobb része nem is ez az egésznek, hanem az a "közösség", amibe ezáltal csöppentem, illetve a visszajelzések. Nagyon jó érzés újabb és újabb emberekkel megismerkedni, mindegy, hogy épp régiséget gyűjtenek, vagy papírokat terveznek, esetleg rendezvényeket szerveznek, észrevettem egy tendenciát: nyugi, most nem fog kiderülni, hogy én tojtam a spanyol viaszt, csupán, ha nyitott szemmel jár az ember, akkor lát ezt-azt. Szóval óriási méreteket öltött a saját kezűleg készített termékek iránti kereslet és kínálat. Egyre több kézműves dolgokat áruló internetes piac is létezik már, és a vásárlókat elkezdték ismét foglalkoztatni az ember kezei által gyártott termékek, háttérbe szorítva ezzel a tömegproduktumokat. És ez szerintem nagyon jó!
Főleg így, karácsony előtt támogatom nagyon, hogy vásároljunk a termelőktől, alkotóktól, mert egyrészről ezzel jól járnak a kisemberek is, másrészről meg sokkal élvezetesebb ilyen ajándékokat kapni. Nagy örömmel nyugtázom, hogy a környezetemben is egyre több olyan ember van, akinek folyamatosan pörög az agya és alkot: ott van például a majdnem sógorom, aki filmeket forgat és klipeket rendez (egyébként gépészmérnök, vagy valami ilyesmi), vagy az egyik legjobb barátom, aki könyveket ír (tanár), vagy éppen az a barátnőm, aki gyöngyökből csinál ékszereket (ügyvéd), de a kedvencem az egyik volt kollégám, aki közel a hatvanhoz nekiállt, hogy megtanuljon könyvet kötni és restaurálni (egyébként kb. 35 éve jogász).
Szóval mindenkit buzdítok arra, hogy próbálja meg felfedezni, mi áll hozzá a legközelebb, mi teszi igazán boldoggá. Mert a dolgos és szürke hétköznapok mellett jól esik találni valamit, amiben igazán kifejezhetjük önmagunkat és még jobb érzés, ha ennek mások is örülnek! Én tényleg abban hiszek, hogy a hobbi elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy színessé tegyük a mindennapjainkat, és ne legyünk kiégett, beszürkült emberek. És ez ellen meg, ugye, csak és kizárólag mi magunk tehetünk! Nem kell itt egyből őrült költséges hobbikra gondolni, fűzhetünk gyöngyöt is, vagy épp énekelhetünk a helyi templom kórusában, de festhetünk a magunk és macskáink örömére is, teljesen lényegtelen, csak kikapcsoljon és feltöltsön!
Ezért aztán szívesen várom minden olyan személy jelentkezését, aki szeretné a fityisz.com-on keresztül is megmutatni magát, vállalná egy rövid kis interjú elkészítését és felajánlana valamit a Kedves Olvasóink számára, akiket pedig arra szeretnék ösztönözni, hogy vásároljanak/készítsenek olyan ajándékokat karácsonyra, amik nem a multik polcairól kerültek le! Éljen a kreativitás, éljen az alkotás öröme!